Raven a Quantum State psytrance-formációban kezdte elektronikus zenei pályafutását, majd nagy sikerû zenetechnikai, -készítési cikksorozatot jegyzett a Drumandbass.hu-n, megalapította és azóta is gondozza a Triphop.hu-t, miközben írta és írja saját zenéit. Most összehozott egy trip-hop formációt, az RVN-t, mely június huszadikán, vasárnap az A38-on adja harmadik koncertjét.
Magyar Narancs: Hogyan jutottál el a psy-tõl a trip-hopig?
Raven: Sokféle elektronikus irányzatban körülnéztem, mert nagyon érdekesnek tûnt, hogy egyetlen ember is összerakhat efféle zenéket. Belekóstoltam a goatrance-be, a breakbeatbe, aztán elidõztem az etnós vonalnál, majd eljutottam a trip-hophoz. Pár évvel korábban meghallgatni se bírtam egy trip-hop felvételt, de hát kicsit öregedtem, és lassúbb tempóra vágytam. A trip-hop teljesen stílustalan, belepakolhatsz mindent és ráhúzhatod ezt a címkét. Rakhatsz hozzá szöveget, etnós témákat, kanyaríthatod a dub felé, nagyon széles a spektrum. Ráadásul úgy látom, a trip-hop közönsége a legnyitottabb, szívesen hallgat négynegyedet, breakbeatet és popzenét is.
MN: Hogyan alakult ki ez a stílus?
R: Próbáltam utánanézni és rendszerezni, amikor elindítottam a Triphop.hu-t, de igazából teljesen lehetetlen vállalkozás. Akikhez a stílust kötik, azok kezdettõl le akarják magukról dobni ezt a címkét. Nehéz eldönteni, hogy a hip-hopból indult valami a rock felé, vagy a rockból a hip-hop felé. Lassú, nagy érzelmi töltettel bíró zene a triphop, rockhagyományokkal és hiphop elemekkel.
MN: A Triphop.hu készítõjeként rálátásod lehet az irányzat hazai helyzetére. Beszélhetünk magyar trip-hop életrõl?
R: Nem nagyon. Például nincsen magyar trip-hop zenekar. Sok demót kapunk, általában dzsesszes zenekaroktól, akik lassabbat játszanak, és szeretnének megjelenni a weben, illetve hobbizenészektõl, akik csináltak néhány lassú számot. Jó lenne, ha lennének triphop koncertek is, de nem feltétlenül a legnagyobb nevekkel, mint a Massive Attack vagy Tricky, esetleg Emilia Torrini. Akkor lenne jól mûködõ trip-hop élet, ha a középvonalbeli formációkat ide tudnánk hozni. 'k még nem lerágott csontok. Érkeznek hozzánk külföldrõl is promók, legutóbb egy lengyel kiadó spanyol formációjának tökéletes elektrotrip-hop lemezét kaptuk, meg egy skandináv csapatét, és Amerikából is egészen fantasztikus anyagok jönnek. Belõlük elõbb-utóbb ismert nevek lesznek.
MN: Az RVN formáció lenne az elsõ magyar trip-hop zenekar?
R: Ez egy kín, így magamra húzni. Az volt a cél, hogy néhány zenésszel képesek legyünk egy órán át olyan élõ programot nyújtani, amiben sok a trip-hop, de másfelé is elkalandozunk.
MN: Hogyan álltok föl?
R: Négyen vagyunk. Fatima, a dobos, aki algériai származású és kiválóan játszik arab ütõs hangszereken, de egy-két éve a fúvósokkal is barátkozik. Aztán van egy gitárosunk, aki sessionzenész, és ketten adjuk az elektronikus zenei hátteret. Ez jelenleg elég erõs nálunk, de szeretnénk elérni, hogy minél kevesebb elektronika legyen, s minél több élõ hangszer.
MN: Mennyire épül a repertoárotok a korábbi Raven-számokra?
R: A korábbi számaim is csak egy-másfél évesek, de van néhány teljesen új is. Az lenne jó, ha a régebbiek és az újabbak együtt tudnának fejlõdni a zenekarral. Idõvel egyre inkább bevonjuk a zenészeinket is a stúdiómunkába, ami a mai technikai lehetõségeknek köszönhetõen már nem is annyira stúdióban zajlik, mint inkább az interneten. Egymásnak küldözgetünk fájlokat, egyszerre is tudunk alkotni, mindenki otthon, a saját környezetében. De amikor összejövünk, akkor is egy szobaként kialakított stúdióban vagyunk. Az elektronikus zenék készítése sokkal lazább és kötetlenebb, mint amilyen a "hagyományos" zeneszerzés volt.
MN: Hogy néz ki a stúdiótok, mivel dolgoztok?
R: Több számítógéppel, komoly hangkártyákkal, szekvenszerekkel, szemplerekkel, szintetizátorok-kal. Az élõ dobokat variáljuk a dob-gépekkel, a szintetizátorba belejátsszuk a gitárt, a végén pedig a számítógépben rakjuk össze az egészet, végleges formába - a stúdiórendszer alkalmas arra, hogy nagyon rugalmasak legyünk. A komponáláskor nem használjuk a komputert, csak a stúdiómunkálatoknál, akkor viszont a végletekig.
MN: Lemezterv?
R: Mint minden zenésznek, nekem is régi vágyam volt, hogy albumom jelenjen meg. Egy-két kisebb-nagyobb kompiláción meg is jelentem, de már teljesen eltávolodtam ettõl a lehetõségtõl. Nem igazán hoztak ismertséget, nem jártak promóciós elõnyökkel, nem beszélve az anyagiakról - bár ez kevésbé érdekel. Mindenesetre nem látok különösebb fantáziát a lemezkiadásban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy van egy összeg, amit az emberek kifizetnek a zenékért, de az is kiderült, hogy nem annyira albumokat hallgatnak, mint inkább számokat, playlisteket. Az internet kínálta elõnyökrõl ugyanakkor lecsúsztak a kiadók vagy öt évvel, a világon mindenütt. Közben elterjedt az mp3 forma, amirõl próbálták bebizonyítani, hogy nem megfelelõ minõségû, holott azt sem tudták, hogy milyen körülmények között hallgatják az emberek. Mi letölthetõvé fogjuk tenni a számainkat, de néhány ezres letöltés esetén nem érdemes azzal foglalkozni, hogy ezt pénzért tegyük. Szóval mindent az interneten csinálunk, a promóciót, a zenekiadást, a kapcsolattartást; semmi nem indokolja, hogy bármi közünk legyen a cédéhez.
MN: A fellépésektõl várjátok inkább az ismertséget?
R: Nem tervezünk világra szóló durranást; inkább értõ közönségnek játszanánk, mintsem hatalmas tömegek elõtt. És remélhetõleg egyre többen követnek majd minket ebben.
Zubor Tamás
