Film

Két ősellenség, a hétpróbás bérgyilkos és az épp e bérgyilkosnak köszönhetően lecsúszott szupertestőr a véletlen folytán ugyanazon oldalra kerülnek.

Sokat hallani a fehér, frusztrált, kétkezi munkásemberekről, a kékgalléros amerikai munkavégzőkről, akik nagy elégedetlenségükben tömegével adták le a szavazatukat Trumpra, finoman jelezvén, hogy most már aztán elég. Róluk szól Steven Soderbergh új filmje is: nem név szerint mindenkiről, csupán két L betűs, kitalált szerencsétlenről, a Logan tesókról Nyugat-Virginiából. Egy kétkezi és egy egykezi munkásról, akikkel elbánt az a rohadt élet.

Digitálisan felújított, kvázi rendezői változat.

A filmrendezéssel azóta felhagyó finn fenoménnal a Berlinálén találkoztunk, ahol egykedvű derűvel mesélt az italhoz, a régi autókhoz, a színészekhez és a szusihoz fűződő viszonyáról, valamint új filmjéről, a csütörtöktől végre nálunk is látható A remény másik oldaláról.

Ismét díszdoktori címet kapott a magyar rendező.

Minden valamirevaló Beatles-memoár megemlékezik arról az ötven évvel ezelőtti különös éjszakáról, amikor John Lennon azzal hívta fel Paul McCartneyt, hogy készítsenek egy olyan filmet, amiben egy sárga tengeralattjáró üldözi Ringót.

Hogy a fenébe gondolta ezt Kenneth Branagh!?

Ezúttal a kutyák, a szeméthegyek és Japán van a középpontban.

A szolgálólány meséje mindent vitt.

A topmenedzser is csak ember, még az is, aki a tévéipar ritkás levegőjű magaslatain szívja napszámosainak vérét, takaros otthonába hazatérve pedig hozzátartozóit fixírozza rutinos megvetéssel.

Az ambiciózus vidéki patikus egy kényszerházasság hozományából orvosnak tanul, hogy segíthesse közösségét. A fővárosban beleszeret vendéglátó nagybátyja lányainak nevelőnőjébe, a Párizsból hazatérő szépség azonban egy neves külföldi újságíró barátnője.