Egy tökéletes világban Will Ferrell csupa olyan filmben lenne benne, amelynek címében legalább egyszer szerepel, hogy taplógáz vagy sulihuligán, esetleg az, hogy Ron Burgundy. Egy tökéletlen, de még mindig nem teljesen reménytelen világban a diszkópatkány, a tesó-tusa vagy a pancser police kifejezések is elfogadhatók lennének, de az már tényleg Amerika végóráit jelenti, hogy egy Will Ferrell-vígjátéknak A szerencse háza címet kell adni, ami még így is komoly előrelépés az eredetihez (The House) képest. Igaz, azt mégsem adhatták címnek, hogy „50 éves, dúsgazdag komikus vagyok, de mégsem annyira gazdag, hogy ne kelljen állandóan filmeket készítenem, pedig a képemre van írva, hogy rettenetesen unom”. Ha Ferrell új filmjét a komikus egyetlen testrészével kéne ábrázolni, az a főszereplő unott ábrázata lenne, és ez még a jobbik eset, mert még csak ki sem vágták azokat a pillanatokat, amikor a fáradt sztár kis híján elröhögi magát, mint akit kínjában már az sem érdekel, hogy ne magát, hanem a közönséget szórakoztassa. Ehhez jön még Amy Poehler, aki a komédiázásban odáig jut, hogy részegen lepisili a gyepet, miközben Ferrell a forradalmi pisilésen ujjong. Amy és Will egyébként pénztelen, de jóravaló és egy kicsit debil szülőket alakítanak, akik, hogy fedezni tudják lányuk egyetemi költségeit, kaszinót nyitnak a szomszéd házában. Ez jó alkalom, hogy a haverok is benézzenek, jön is Jeremy Renner és szó szerint lángba borul. Ha egy ekkora színész, két Oscar-jelöléssel a háta mögött, lángolva bolondozik, az tényleg sokat adhatott az általános jókedvhez.
Forgalmazza az InterCom
