Pressman szerint a magyar helyzettel kapcsolatos aggodalmak mindkét pártban jelen vannak

  • narancs.hu
  • 2025. január 16.

Külpol

A volt nagykövet szerint kétséges, hogy az Orbán-rendszer amerikai csodálói értik-e, mit képvisel ez a kormány Oroszországgal vagy Kínával kapcsolatban.

„A magyar miniszterelnök és kormánya retorikájával szemben az aggodalmak a magyar helyzettel kapcsolatban mindkét amerikai pártban jelen vannak”

– mondta David Pressman leköszönő amerikai nagykövet a New York Timesnak adott hosszú interjújában, amit a Telex szemlézett.

Már az interjú legelején szóba került, Rogán Antal amerikai szankciós listára kerülése, amit a magyar kormány „Pressman személyes bosszújakén” tálalt. Pressman ezzel kapcsolatban azt mondta, a magyar kormány „nagyon szerencsétlen álláspontot képvisel az Egyesült Államokkal és különösen a Biden-kormánnyal szemben, mert megpróbálta az amerikai kormány politikáját úgy beállítani, mintha a korrupció, a médiaszabadság, a demokrácia vagy az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdései csak a demokraták politikája lenne, nem pedig az Amerikai Egyesült Államoké.” A nagykövet szerint azért nevezték meg őt személyesen is az ügyben, mert a kormány szerint Magyarország minden problémájának forrása a külső, idegen erők, akik megpróbálják elvenni Magyarország szuverenitását, és ez gyakran személyeskedésbe torkollik.

Mint elmondta, ennek eszköze Soros György is, akit a magyar kormány mint kétes ügyletekben részt vevő, zsidó milliárdos oligarchát emleget, aki minden lépésben megpróbálja aláásni Magyarország szuverenitását. Pressman azt is elmesélte, hogy már azelőtt megindultak ellene a támadások, hogy betette volna a lábát Magyarországra. Elmondása szerint kinevezésekor abban bízott, hogy az amerikai vezetésnek sikerül majd olyan módon fellépnie a magyar kormánnyal szemben, hogy az valóban eredményeket hozzon.

„Ezeket a kérdéseket felvetették a Trump-kormányzatban és az Obama-kormányzatban is, de eredménye nem lett, mert ez egy olyan kormány, amely nem reagál a politika hagyományos formáira” – fogalmazott a nagykövet, akinek ezért meggyőződése, hogy az Orbán-kormánnyal mint „afféle proto-autoritárius” rendszerrel szemben nem működnek a diplomácia hagyományos eszközei sem. Azt tapasztalta, hogy bármilyen érdemi kérdéssel foglalkozzon is – legyen szó Magyarország orosz energiafüggéséről vagy az igazságszolgáltatás függetlenségéről – a kormány úgy próbált reagálni a kritikákra, hogy liberális aktivistákat emlegetett.

„Emlékszem a legelső találkozásomra egy magas rangú magyar tisztviselővel, aki nagyon kedves fickó volt, de azzal indított a találkozón, hogy nagykövet úr, tudom, hogy ön az LMBTQ kérdésekről és a genderideológiáról akar velünk beszélni. Nekem pedig félbe kellett szakítanom, és azt mondani, hogy nem, valójában a Vlagyimir Putyinnal való kapcsolatáról szeretnék beszélni önnel” – mesélte Pressman, aki az is felidézte, hogy kormánymédiában megjelentek olyan cikkek, amelyek azt állították, hogy pedofil.

„A szlogenjük: no migration, no gender, no war, vagyis olyan dolgok, amelyek visszhangra találnak az Egyesült Államok választói körében, de máshol is Európában és szerte a világon. Ez azonban elfed valami mást”

– fogalmazott Pressman, hozzátéve: gyakran elgondolkodik azon, vajon az Orbán-rendszer amerikai csodálói értik-e, mit képvisel valójában ez a kormány Oroszországgal vagy Kínával kapcsolatban.

A volt nagykövet ezután a felsőoktatás átalakításáról, és az alapítványosított egyetemekről is beszélt, majd a kérdésre, az egyetemi professzorok mennyire beszélhetnek szabadon, azt válaszolta, hogy a tanárok nagyon is tisztában vannak azzal, hogy ha politikailag „rosszat mondanak” vagy tesznek, akkor mit kockáztatnak.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.