A francia vidéki takarító asszony kicsit más, mint a többi francia vidéki takarító asszony: a francia film néhány éve jelentős tehetségeket felvonultatva tisztelgett a naiv festőművész, Séraphine de Senlis előtt. És a naiv festőkből sosem elég. Az Új-Skóciában élő házvezetőnő kicsit más, mint a többi kanadai házvezetőnő – ő Maud Lewis, Séraphine távoli rokona, a kanadai népművészet kedvelt alakja, akinek alakját súlyos betegség görbítette fiatal korától kezdve, de az ecset mindvégig fontos társa maradt, akárcsak mogorva, erőszakoskodó férje, aki mellett felnőtt élete legjavát leélte filléres festmények sokaságát festve meg. Tiszta sor: Maudból, Új-Skócia hírértékű csodabogarából filmnek kellett készülnie, hiszen a kisebb butikfesztiválok embermesék-szekcióját is fel kell tölteni valamivel, és nem lehet rácsodálkozni elégszer, hogy van élet a Soho határain túl is; ott minden olyan érdekesen földszagú és érdes, és sehol egy kézműveskávé-stand. És akkor, ebben a szívet-lelket és még ki tudja, mi mindent melengető, komfortos középszerben megjelenik egy gyanús alak, egy angol színésznő, aki már jó ideje mást sem csinál, mint a maga megátalkodott módján, mindenben, amiben csak játszik, mindenféle csodákat művel, hol fő-, hol mellékszerepekben. Szakmailag szólva: öröm nézni. Sally Hawkins az Emily Watson-féle iskola, azon belül is a filmes árvák osztály legnagyobb tehetsége, most a kis bicebócát alakítja Forrest Gumpné született Montmartre-i Amélie jeligére. És miközben oltári giccs az egész, igazi butikparasztozás, Hawkins kacsázását látva a szívnek meg kell szakadnia.
Figyelmébe ajánljuk
Fiúk a barakkból
Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.
Lehetnénk jobban is
Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.
Rákosrendezőt elbukta, a Belügyminisztérium épületét vihette az emírségekbeli befektető
Magyarország borvirágos ábrázata: Nagy Feró a rendszer arcává vált
A kamu Magyar Péter-videók és -szövegek a korábbi fideszes kampányok logikus folytatását jelentik
„Ők nem láthatatlanok”
A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.
Polgár Csaba: „Van pénz, de ezzel inkább az ideológiát szolgálják ki, és nem a kultúrát”
A szándékos tudatlanságról: miért nem akarunk politikai szempontból érzékeny tényeket megismerni?
Az egykori zsidó lakosságnak állít emléket a magyar kisebbség Nagyváradon
„Ez az identitásom része”
Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.
