A francia vidéki takarító asszony kicsit más, mint a többi francia vidéki takarító asszony: a francia film néhány éve jelentős tehetségeket felvonultatva tisztelgett a naiv festőművész, Séraphine de Senlis előtt. És a naiv festőkből sosem elég. Az Új-Skóciában élő házvezetőnő kicsit más, mint a többi kanadai házvezetőnő – ő Maud Lewis, Séraphine távoli rokona, a kanadai népművészet kedvelt alakja, akinek alakját súlyos betegség görbítette fiatal korától kezdve, de az ecset mindvégig fontos társa maradt, akárcsak mogorva, erőszakoskodó férje, aki mellett felnőtt élete legjavát leélte filléres festmények sokaságát festve meg. Tiszta sor: Maudból, Új-Skócia hírértékű csodabogarából filmnek kellett készülnie, hiszen a kisebb butikfesztiválok embermesék-szekcióját is fel kell tölteni valamivel, és nem lehet rácsodálkozni elégszer, hogy van élet a Soho határain túl is; ott minden olyan érdekesen földszagú és érdes, és sehol egy kézműveskávé-stand. És akkor, ebben a szívet-lelket és még ki tudja, mi mindent melengető, komfortos középszerben megjelenik egy gyanús alak, egy angol színésznő, aki már jó ideje mást sem csinál, mint a maga megátalkodott módján, mindenben, amiben csak játszik, mindenféle csodákat művel, hol fő-, hol mellékszerepekben. Szakmailag szólva: öröm nézni. Sally Hawkins az Emily Watson-féle iskola, azon belül is a filmes árvák osztály legnagyobb tehetsége, most a kis bicebócát alakítja Forrest Gumpné született Montmartre-i Amélie jeligére. És miközben oltári giccs az egész, igazi butikparasztozás, Hawkins kacsázását látva a szívnek meg kell szakadnia.
Figyelmébe ajánljuk
Hurrá, itt a gyár!
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Profán papnők
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
Goebbels nélkül Hitler nem tudta volna elhitetni, hogy a német nép őt választotta vezérének
Viszonyítási pontok
Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.
Kliséből játék
A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.
Egy tanulságos kiállítás arról, hogyan hajlítják meg a múltat az oroszoknál és nálunk
Paul Auster új, magyarul megjelent kötetében az emberi kötődés törékenységéről mesél
"A művész legyen hajlandó vitázni"
Ilyenek ezek a puritánok, a Ferrarit is csak kölcsönkérik egy fotózásra
Ennél fényesebb bizonyíték nem is kell arra, hogy Orbán kormánya nem működik, hanem látszatot kelt
Bárki is lesz Polt Péter utódja, az ő "munkásságát" folytatja majd
