MaNcs 29. évf. 33. sz. (2017-08-17)
Háromnegyed év múlva választás lesz Magyarországon. Pártszerű obskúrus képződmények készülődnek az eseményre, dúlt kedélyű honpolgárok tömegei reménykednek változásban, közvélemény-kutatási eredményeket böngésznek: miféle eljárások révén szabadulhatnánk az immár nyolcadik éve ránk telepedett borzalomból.
Hetvenötödik születésnapja alkalmából az amerikai képregények népszerű szuperhősnőjét, Wonder Womant az ENSZ tavaly a női jogok ikonjának jelölte. A jelölés ellen épp a női méltóság nevében sokan tiltakoztak, így a Csodanő elesett a tiszteletbeli ENSZ-nagyköveti címtől. De azért Petty Jenkins Wonder Woman-filmje Gal Gadottal a főszerepben így is tarol a világ mozijaiban. Nálunk is.
A nők nevelése mindig is kedvelt témája volt az irodalomnak, elég csak G. B. Shaw Pygmalionjára vagy Shakespeare A makrancos hölgyére gondolnunk. Ráadásul ez utóbbit elképesztő mennyiségben, szinte kéjjel dolgozták fel újra és újra, nemcsak a színházban, hanem filmen, balettben is – és lássuk be, nem nagyon történt akár halvány kísérlet sem arra, hogy az I. Erzsébet korabeli felfogásnál korszerűbb változatot készítsenek az alkotók.
Már csak hármat kell aludnunk, s ismét miniszterelnök úr társaságában vághatunk neki a szokásos tűzijátéknak. Nem, egyelőre még nem a letöltött szabadság tiszteletére robbannak a főváros fölött a petárdák, s a vizes vébét sem játsszák újra, noha igény nyilván lenne rá.
A Momentum küldöttgyűlése a hírek szerint a minap azt a döntést hozta meg, hogy a párt egyedül vág neki a 2018-as országgyűlési választásoknak. Olyannyira, hogy nemcsak önálló listát állítanak (amit eddig is mondtak), de mind a 106 egyéni körzetben saját jelöltet indítanak (amit eddig nem mondtak ki egyértelműen). Sőt, arról is döntöttek, hogy döntésük végleges, vagyis még tárgyalni sem fognak más, a Fidesz ellenében induló pártokkal semmiféle együttműködésről, még koordinált jelöltállításról sem.
Csődbe mehet Venezuela, Nicolas Maduro elnök hatalomvágya pedig kizár bármiféle tisztességes megoldást – véli a Brookings Institution elemzője, akit a közelmúlt fejleményeiről kérdeztünk.
42 fok, összeizzadt munkaruhák és pizsamák, leszakadt redőnyök, kiszáradt betegek. Alig találni klímaberendezést a magyar kórházakban, sok helyen még a ventilátor is luxus. Kinek a hibájából szenvednek a betegek a hőségben?
„Európával az európai bérekért”, valamint „Mindenki a szülőföldjén boldogulhasson” – hirdetik országszerte a Jobbik bérunió-kezdeményezését népszerűsítő plakátok. A gondolat nem légből kapott, de jelenlegi formájában nyugodt szívvel nevezhető politikailag motivált blöffnek.
Amihez ez a kormány hozzányúl, az tönkremegy: a 90 éve működő magyar járványügy az „átszervezés” nyomán lényegében megszűnt.
A médiahatóság és a versenyhivatal 2010 után végig asszisztált a médiapiac fideszes bedarálásához. Az új médiatörvény is lehetőséget adott volna a beavatkozásra, ám a párthűség mindent felülír.
A választások közeledtével a nyilvánosság szempontjából fontos plakát- és médiafronton durvul az Orbán–Simicska-háború. A kegyvesztett oligarcha cégei nincsenek túl jó passzban, de messze még a végjáték.
Az előző, „nullás” évtizedben befutott, jeles elődeik munkásságát ügyesen szintetizáló, némi jóindulattal slágereket is tisztesen termelő, a színpadon többnyire jól teljesítő zenekarok között szokás emlegetni a leicesteri Kasabiant.
Életem eddigi legemlékezetesebb starspotting élménye az volt, amikor 2004-ben a londoni Oxford Streeten egyszer csak szembejött velem PJ Harvey, majd két sarokkal odébb valami egészen hihetetlen módon a Pa-Dö-Dő bukkant fel. Harvey-t azóta sem láttam, nagy örömmel töltött el, hogy a művésznő befért az idei Sziget line-upba, csakhogy adódott közben egy komoly probléma.
Amilyen ordas botrány lett tavaly Rihanna fellépéséből, annyira jót húztak most a Sziget szervezői Pinkkel, akit meghökkentő módon és mértékben imádott körbe a (a nulladik nap tapasztalatai alapján nem kis részben magyar) publikum, s előzetes elvárásaikat a koncert is maximálisan kielégítette.
Kevés hálátlanabb dolgot tudunk elképzelni a Szigeten, mint egy délután négy órakor kezdődő nagyszínpadi koncertet 38 fokos melegben.
Hat éve működik zavartalanul Felsőörsön, most mégis nagy bajba kerülhet Snétberger Ferenc gitárművész tehetséggondozója. Lép-e valamit a központ létéért elkötelezett Balog Zoltán miniszter?
A könyv olvasásakor az a régi vicc juthat eszünkbe, miszerint a Brezsnyev-éra utolsó éveiben a villamoson utazó egy hatalmas gyászkeretet lát meg a szemben ülő újságjának címlapján, és reménykedő tekintettel néz a másikra, mire a válasz egy sajnálkozó „nem”. Nyilvánvaló, hogy 2017. július 10-én a regénybeli fikciós forradalom nem történt meg.
A topmenedzser is csak ember, még az is, aki a tévéipar ritkás levegőjű magaslatain szívja napszámosainak vérét, takaros otthonába hazatérve pedig hozzátartozóit fixírozza rutinos megvetéssel.
Az ambiciózus vidéki patikus egy kényszerházasság hozományából orvosnak tanul, hogy segíthesse közösségét. A fővárosban beleszeret vendéglátó nagybátyja lányainak nevelőnőjébe, a Párizsból hazatérő szépség azonban egy neves külföldi újságíró barátnője.
Mitől is válik egy nemzetközi licencformátum magyarossá? Olyan kérdés ez, amelynek a megválaszolásán, úgy lehet, a hazai műsorkészítők kevesebbet törik a fejüket, mint a megélhetési tévékritikus.
Amióta betiltották Magyarország természetes vizein a halászatot, a hazai gasztronómia is szegényebb lett, nem is kevéssel: a hazai természetes vízi hal nyomtalanul eltűnt az étlapokról és a halasok kínálatából. Mit pótolhatnak ebben a helyzetben a halgazdaságok, mit tehetnek a csúcséttermek, és mivel kell beérnie a mezei halimádónak? Ennek jártunk utána.
Alig egy hete Baji Balázs óriási futással lett bronzérmes 110 gáton a londoni világbajnokságon – korábban sprintszámban csak két magyar döntős volt a vébék történetében. (1983-ban Bakos György hatodik lett 110 gáton, Kovács Attila 1987-ben negyedik 100 méteren). A gátfutás csíziójáról Baji mesterével beszélgettünk, aki az edzősködés mellett testnevelőként is dolgozik.
Még ma is sokan hisznek abban, hogy a bolygónk lapos. Esetleg üreges, netán mi is be vagyunk zárva a mélyébe.
Öt év után kitették a Corvin Áruház harmadik emeletéről a civil szervezeteknek, alkotóműhelyeknek, szabadegyetemnek és rengeteg programnak, kiállításnak, beszélgetésnek otthont adó közösségi befogadóteret, a Müszit. Bár úgy tűnik, az aktuálpolitikától független piaci döntés született, az biztos, hogy a civilekhez is kötődő belvárosi underground helyeknek egyre nehezebb fennmaradni. A müszisek sem nyugodtak, de optimisták. Birtalan Krisztina ügyvezetővel, Bársony Júlia művészeti igazgatóval, Kis Réka gazdasági vezetővel, Berecz Zsuzsa és Salamon Júlia programkoordinátorokkal beszélgettünk.
