Film

Szakáll, bajusz

Fabrice Gobert: K.O.

  • - kg -
  • 2017. szeptember 17.

Film

A topmenedzser is csak ember, még az is, aki a tévéipar ritkás levegőjű magaslatain szívja napszámosainak vérét, takaros otthonába hazatérve pedig hozzátartozóit fixírozza rutinos megvetéssel.

Innen csak megjavulni lehet, valahová ide kéne kifutnia a Visszajárók című sorozattal befutott Fabrice Gobert filmjének, hova máshova is futna ki, amikor a főszereplő már az első képsorokon úgy fest, mint a sötétség jól fizetett fejedelme, aki a gyengéket megtapossa, vagy – ha elég csinosak – ágyba viszi. Ha valaki már az elején úgy árasztja magából az ellenszenvet, mintha más dolga nem is lenne, csak az anyaszomorítás, ott más nem következhet, mint hogy a nagy törtetőt móresre tanítja az élet. A műfajok sokféleségének hála számtalan lehetőség kínálkozik egy ennyire elvetemült alak előtt: egy mózeskosárban csecsemő várja a lépcsőfordulóban (családi vígjáték), Tibetben kezd gyógyítóként új életet (dráma), Magyarországra költözik és politikusnak áll (rémdráma), vagy egy emberségében megsértett kolléga lepuffantja, és kiderül, hogy csak képzelte az egészet. Mert amikor magához tér és bőszen hazahajtat, mindent másképp talál, mint annak előtte: hiába erősködik, hogy ő a tévé kiskirálya, mindenki más csak a szerencsétlen tévébemondót látja benne, aki az időjárást olvasta fel, mielőtt infarktust kapott az esti műsorsávban.

A francia film időről időre előveszi ezeket az egzisztenciális válságba taszajtott férfiakat, legutóbb Vincent Lindon hasonlott meg egy borotválkozást követően, melynek során nemcsak a bajuszát vesztette el, de addigi életét is. Ám míg Lindon bajuszválsága irodalmi alapanyagból készült (Emmanuel Carrère a saját regényét rendezte meg), Gobert-nek nincs ilyen biztos hátországa, ráadásul az ő hőse szakállas. Az embert, aki az időjárás-jelentésig süllyedt, Laurent Lafitte alakítja; Párizsban nagy név, ő volt az, aki Cannes-ban beszólt Woody Allennek és lesmárolta Catherine Deneuve-öt, vagy fordítva, a lényeg, hogy beszéltek róla. Arról kevesebb szó esett, hogy milyen remek partnere volt Isabelle Huppert-nek az Áldozat? című filmben; ott is rájárt a rúd, itt is rájár a vadkan módjára fújtató, talaját vesztett tévés szerepében. Szegény csak fújtat és szenved, keresi önmagát, benéz az ágy alá is, ott sem találja, elmegy egy fight clubba, de ez sem enyhíti gyanúnkat, hogy Gobert-nek néhány sejtelmes, Párizst párizsiatlannak láttató beállításon túl még egy bajusznyi válság kifundálására sem futotta.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.