Film

Jönnek fel a kanadai kisműfajok: Alice Munro Nobeljével a kanadai és úgy általában a novella kapott aranyfedezetet, de nem kell többé aggódni a spermadonor-komédiák fennmaradásáért sem: a francia-kanadai Starbuck sikere azt jelenti, hogy új, a közelmúlthoz képest mindenképpen rózsásabb fejezet nyílt a spermabankokból kiinduló ondókomédiák (ondkom) történetében.

A corporate thriller nehéz műfaj. Hogyan tegyük izgalmassá, hogy öltönyös emberek modern enteriőrökben feszült beszélgetéseket folytatnak olyasmiről, amit a nézők nem is mindig értenek? Robert Luketic viszont azt nem érti, hogy a feszültség nem attól születik, hogy néha verekedés van meg autós üldözés, és az egészet leöntjük valami primitív multicéges összeesküvés-mázzal.

Híre sem volt még nálunk Delonnak és Belmondónak, de még Gérard Philipe-nek is csak alig, amikor Jean Marais már rég a királyasszony lovagja volt. A romantikus hős, aki vív, lovagol és magasról ugrik – persze kaszkadőr nélkül.

Régi kedvencek: többnyire bennük csalódtunk igazán nagyot idén a moziban. Szavazza meg a legfájdalmasabbat!

Egy tini, egy sofőr, egy szépfiú és a többiek: szerintünk ők voltak a legjobbak az idei filmekben és sorozatokban. Szavazza meg kedvencét!

Szerettek, vadásztak, szenvedtek és lebegtek a föld felett. Csodálatos filmszínésznőkből idén sem volt hiány: szavazza meg kedvencét!

Belehúztak a britek, ügyesek voltak a svédek, és Amerika is dobott egy-két figyelemre méltót. 10 ok, amiért jó volt sorozatfüggőnek lenni ebben az évben. Szavazza meg kedvencét!

Kislány a mocsárban, Mikkelsen gyanúban, Bullock az űrben, Jennifer a csúcson, McConaughey bűnben, Linklater sorozatban, Greta New Yorkban, Adéle szerelemben, Tarantino béklyóban, Tom Hanks nemzetközi vizeken.

Mátyássy Áron filmrendező a Facebookon tett közzé egy nyilvános bejegyzést, amelyben a Coming Out című filmről írott kritikánkat bírálja. Az írást betűhíven, kommentár nélkül közöljük.

Amikor Sztupa és Troché elvitték hüsizni a lányokat, afféle kismenőknek számítottak vele (meg persze a pesti haverjukkal, Ómafával) a faluban. Vasárnap délelőttönként a kastély udvarában lévő salakos pályán bajnoki kézilabdameccs volt. Egyik héten a fiúk, másik héten a lányok játszottak (míg a fiúk idegenben). Ebéd után rendezték a meccseket, utána a lányok elmentek hüsizni (hűsítőket fogyasztani, ma úgy mondanánk: üdítőzni) a lovagjaikkal, s még mindenki leért a régi vásártérre is, ahol ötkor kezdett a focimeccs; esténként tánc volt a Napsugár kisvendéglő kerthelyiségében, de arról máskor.

Egy, azaz 1 főn (amerikai, 33 éves) végzett mintavételes felmérésünk kimutatta, hogy Orson Scott Card Ender's Game című ifjúsági sci-fijén egy teljes generáció cseperedett fel az Államokban, míg tehát nálunk csak a sci-fi rajongók szűk köre tartja számon a később sorozattá terebélyesedett művet, túl az óceánon Ender történetét falta minden tizenéves kamaszkora legszebb nyarának esős vasárnapjain.

A velencei filmfesztiválon debütált a De furcsa, hogy a nevem Federico! című személyes hangú dokumentumfilmje, amit a múlt héten a budapesti Olasz Kultúrintézet is bemutatott. Mi Rómában értük utol az Egy különleges nap, A Terasz, A bál, A postakocsi és persze a Csúfak és gonoszak alkotóját.

Felnőni általában nehéz, ám egy saját, erdő közepén álló, szülők nélküli faházban nyilván könnyebb - pláne a filmeken. A tizenöt éves Joe, Patrick és Baggio megelégelve a szülők nyűgét s nyilait, nekivág a rengetegnek; hátizsákkal, kalapáccsal, szokványos, de életszerű konfliktusokkal és sok humorral.