Jordan Vogt-Roberts első filmje nem akar világot váltani, s nagy dolgokat kimondani, viszont el tudja kerülni a giccset és a fárasztó közhelyességet, noha a saját szabályaik szerint élni próbáló, barátságot próbára tevő és szerelmi háromszögbe keveredő tinifiúk kalandjait nemegyszer láttuk már. Magyarul versenyben van egy zsúfolásig megtelt pályán úgy, hogy nincs semmi újdonság, csupán ügyes atmoszférateremtés, fiús nosztalgiázás, szerethető és szórakoztató figurák - főként Biaggio ijesztően fura alakja tűnik telitalálatnak.
A film - montázstechnikára alapozott - képi világa érzékletes és ötletes, a kifejezetten szép és hoszszú tájképeket jól egyensúlyozza a valós események és a fantázia elegye. Már épp ott tartunk, hogy a mágikus realizmus kifejezést keresgéljük, de szerencsére ez nem az, csak emlékeztet rá. A filmet folyamatosan végigkísérő irónia, s a megbicsaklásmentes arányérzék végül is fenntartások nélkül élvezhetővé teszi az előadást. Így van ez még akkor is, ha tudjuk jól, hogy amit láttunk, nem sokkal több, mint ami a vasárnap délutáni családi tévéfilm skatulyájába belefér. Ellenben mindenkor jó nézni: felnövés közben, előtt, után.
Forgalmazza a JIL Kft.
