Film

Végjáték

  • - kg -
  • 2013. december 14.

Film

Egy, azaz 1 főn (amerikai, 33 éves) végzett mintavételes felmérésünk kimutatta, hogy Orson Scott Card Ender's Game című ifjúsági sci-fijén egy teljes generáció cseperedett fel az Államokban, míg tehát nálunk csak a sci-fi rajongók szűk köre tartja számon a később sorozattá terebélyesedett művet, túl az óceánon Ender történetét falta minden tizenéves kamaszkora legszebb nyarának esős vasárnapjain.

Ennyit a történelmi háttérről, mert szívügy ide vagy oda, a regény ezer éve tervezett megfilmesítése kábé olyan gyomros az érzelmileg érintettek számára, mint amilyen a Jávor Pál-rajongóknak Árpa Attila feltűnése volt az új Hyppolitban. Az persze rendjén való, hogy egy 1985-ös regény adaptálásakor a készítők igyekeztek olyan jövőt kreálni, ami utoljára a nyolcvanas években tűnhetett újnak. Ugyanez áll Harrison Fordra is, akinek itt használt arcvonásai még a nyolcvanas években rögzültek a színész ábrázatán. Ford egy határon fekvő űriskola poroszos kiképzője, az ő keze alatt kell a kis Endernek zseniális hadvezetővé érnie, mert ebben a jövőben csakis a hadra fogható gyerekeken múlik, mi lesz a népétel: emberhús vagy alienpörkölt. A Végjátékról lerí, hogy a két évtizedes sietségben a finomságok kidolgozására nem maradt idő, mert ott, ahol Ben Kingsley festett arcú bölcs harcosként jelenik meg, hiába minden, még az egyébként tehetséges gyerekszínészek (Ford más kategória) igyekezete is. Ennél már az is izgalmasabb, s nem kevésbé fantasztikus, hogy Orson Scott Card épp milyen kirohanásokat szokott kedvenc céltáblái, a melegek ellen rendezni.

A ProVideo bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.