Film

Végjáték

  • - kg -
  • 2013. december 14.

Film

Egy, azaz 1 főn (amerikai, 33 éves) végzett mintavételes felmérésünk kimutatta, hogy Orson Scott Card Ender's Game című ifjúsági sci-fijén egy teljes generáció cseperedett fel az Államokban, míg tehát nálunk csak a sci-fi rajongók szűk köre tartja számon a később sorozattá terebélyesedett művet, túl az óceánon Ender történetét falta minden tizenéves kamaszkora legszebb nyarának esős vasárnapjain.

Ennyit a történelmi háttérről, mert szívügy ide vagy oda, a regény ezer éve tervezett megfilmesítése kábé olyan gyomros az érzelmileg érintettek számára, mint amilyen a Jávor Pál-rajongóknak Árpa Attila feltűnése volt az új Hyppolitban. Az persze rendjén való, hogy egy 1985-ös regény adaptálásakor a készítők igyekeztek olyan jövőt kreálni, ami utoljára a nyolcvanas években tűnhetett újnak. Ugyanez áll Harrison Fordra is, akinek itt használt arcvonásai még a nyolcvanas években rögzültek a színész ábrázatán. Ford egy határon fekvő űriskola poroszos kiképzője, az ő keze alatt kell a kis Endernek zseniális hadvezetővé érnie, mert ebben a jövőben csakis a hadra fogható gyerekeken múlik, mi lesz a népétel: emberhús vagy alienpörkölt. A Végjátékról lerí, hogy a két évtizedes sietségben a finomságok kidolgozására nem maradt idő, mert ott, ahol Ben Kingsley festett arcú bölcs harcosként jelenik meg, hiába minden, még az egyébként tehetséges gyerekszínészek (Ford más kategória) igyekezete is. Ennél már az is izgalmasabb, s nem kevésbé fantasztikus, hogy Orson Scott Card épp milyen kirohanásokat szokott kedvenc céltáblái, a melegek ellen rendezni.

A ProVideo bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.