A kézis lányokat a helyi nagymenők kísérgették (jobb focisták, a fiatal doktor, a megyeszékhelyről ejtőernyőztetett tanácstitkár meg ilyenek, de lehet, hogy nem is voltak többen); mindenki irigyelte őket. Sztupa és Troché az ificsapatból vitt hüsizni két kétségkívül szépreményű játékerőt, így hát ők gyerekmenőnek számítottak, irigyelték is őket, meg meg is mosolyogták, miből lesz a cserebogár alapon. Csakhogy az egyik vasárnap délután csoda történt a Napsugár kisvendéglő teraszán. Pont Sztupa és Troché asztalánál. S azután Sztupa és Troché a nagymenőknél is sokkal menőbbek lettek (ráadásul pesti haverjuk is volt, hát, csak az Ómafa, de mégis). Jött Erika, aki nemrég maga is kézizett, a Hencsének dobott kilenc gólját nemcsak történetünk idején, de még ma is emlegetik sokan faluszerte, pedig azon a meccsen a védők még a dresszét is letépték (no, azt még többen őrzik a legszebb emlékeik közt); egyáltalán, ilyen neve, hogy Erika, már eleve hogy lehet valakinek, ilyen nevek csak Pesten vannak. Szóval jött az Erika, s ahelyett, hogy felvette volna a rendelést, hüsi, kisfagyi, hozott két Fantát meg két Sinalcót. Utóbbiból kólát meg jaffát - ilyeneket nem látott még senki, mindenki Hüsit (sárga) meg Bambit (piros) ivott, egy tízbe került az egyik, egy húszba a másik. S ez nem elég, mert miután letette a palackokat, hozott egy nagy színes táblát is, amin legalább tízféle pálcikás és poharas jégkrém rajza látszott, csak választani kellett, még zöld színű is volt köztük. Körben egy szempillantás alatt szürke lett minden, csak Sztupa és Troché asztalánál ragyogott a napfény, szálltak azonosíthatatlanul kellemes illatok, s lett húsz percre NSZK. Kicsike, mini-NSZK, de NSZK, néhányan még egy elsuhanó piros Opel Kapitányt is láttak, fehér tetővel. Ilyet még a tévé sem tud.
Pénteken (15-én) a Film+ este kilenc után olyat mutat, mint még soha, kezdődik A Pendragon legenda, yes, két Zsanklód Fandamme között Szerb Antalt nyomnak Latinovitscsal meg Mensárossal, ilyen nincs - mindettől még persze a jelzett filmmű nem lesz jobb, de nosztalgiázni remekül lehet vele (a könyvvel dettó). A Film Mánián a Macska-jaj indul ellene, jaj. Majd rögtön utána az ", testvér, merre visz az utad?
Szombaton este lesz a Zsarutörténet 1975-ből a Dunán, amiben nem azon kell izgulni, hogy Alain Delon elkapja-e Jean-Louis Trintignant-t, hanem azon, hogy kivel is vagyunk mi tulajdonképpen. Aki ez idő alatt a Film+-on tolt Szóljatok a köpcösnek! című szerfelett kellemes, ám húsz évvel későbbi marhaságot választja, nem tud élni. Délben volt a Dunán valami makaróniwestern, Egy lyukas dollár, ami kicsit megtévesztő cím, de mit csináljunk, barátaink a dollárra gerjednek, s nincsenek egyedül ezzel. Éjjel a Film Mánián lesz a Hideg veríték, ugyancsak a hetvenes évek mélyen perverz időszakából: itt például Charles Bronsont engedik rá Liv Ullmannra.
Vasárnap szintén kilenc tájt a Dunán Ének a búzamezőkről (a másik a jobbik).
Hétfőn szünnap.
Kedden ráadás.
Szerdán Volt egyszer egy Közép-Anglia. A This Is England széria vicceskedő szatellitájában Bobby Carlyle mérkőzik meg a nőért és a gyerekért Rhys Infansszal a Cinemaxon, éjjel kettőkor, szóval gigászok harca, nem úgy, mint az előtte leadott Greenaway-darab, A szakács, a tolvaj, a feleség és szeretője. Nyolctól A vád tanúja lesz az MGM-en, utána meg Lángoló Mississippi. Mi kéne még, tán Náci zombik a Film+-ra. Tévézni hót snassz.
