Film

Paranoia

Film

A corporate thriller nehéz műfaj. Hogyan tegyük izgalmassá, hogy öltönyös emberek modern enteriőrökben feszült beszélgetéseket folytatnak olyasmiről, amit a nézők nem is mindig értenek? Robert Luketic viszont azt nem érti, hogy a feszültség nem attól születik, hogy néha verekedés van meg autós üldözés, és az egészet leöntjük valami primitív multicéges összeesküvés-mázzal.

A Tőzsdecápák óta agyonhasznált sablon, hogy a csillogó szemű ifjút (esetünkben a dekoratív, de sótlan Liam Hemsworth) behálózza a gonosz, dörzsölt cápa (Gary Oldman mintha csak erre született volna). Filmünkben konkrétan üzleti riválisához és egyben volt mentorához (Harrison Ford) küldi kémkedni. Szegény fiú eközben három különféle apafigura között vergődik (a dolgos, de lecsúszott valódi, a gátlástalan Oldman és az emberségesnek látszó Ford). Az elmaradhatatlan szerelmi szálban van némi szubverzió: a fiú él vissza szexuális vonzerejével, hogy egy férfiasan határozott lánytól szerezze meg a vállalati titkokat.

Látszólag jól odamondogat az információs technológiákat és ezzel a privát szférát uraló multiknak (az ipari kamerák képei erősítik "a Nagy Testvér mindent lát" kopott toposzát), pedig a film skizofrén módon dicsőíti is a telekommunikációs technikát, a kapitalista berendezkedést és a self-made man mítoszát (a cápák is tiszta szeműként kezdték). Az Y generáció adja a jövő self-made manjeit, akik majd folytatják a kapitalizmus körforgását, de nem mohó, gonosz multikat alapítanak, hanem kedves, kreatív kis startup-vállalkozásokat. Aha, én meg beveszem ezt 106 teljesen érdektelen perc végén.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.