Film

Paranoia

Film

A corporate thriller nehéz műfaj. Hogyan tegyük izgalmassá, hogy öltönyös emberek modern enteriőrökben feszült beszélgetéseket folytatnak olyasmiről, amit a nézők nem is mindig értenek? Robert Luketic viszont azt nem érti, hogy a feszültség nem attól születik, hogy néha verekedés van meg autós üldözés, és az egészet leöntjük valami primitív multicéges összeesküvés-mázzal.

A Tőzsdecápák óta agyonhasznált sablon, hogy a csillogó szemű ifjút (esetünkben a dekoratív, de sótlan Liam Hemsworth) behálózza a gonosz, dörzsölt cápa (Gary Oldman mintha csak erre született volna). Filmünkben konkrétan üzleti riválisához és egyben volt mentorához (Harrison Ford) küldi kémkedni. Szegény fiú eközben három különféle apafigura között vergődik (a dolgos, de lecsúszott valódi, a gátlástalan Oldman és az emberségesnek látszó Ford). Az elmaradhatatlan szerelmi szálban van némi szubverzió: a fiú él vissza szexuális vonzerejével, hogy egy férfiasan határozott lánytól szerezze meg a vállalati titkokat.

Látszólag jól odamondogat az információs technológiákat és ezzel a privát szférát uraló multiknak (az ipari kamerák képei erősítik "a Nagy Testvér mindent lát" kopott toposzát), pedig a film skizofrén módon dicsőíti is a telekommunikációs technikát, a kapitalista berendezkedést és a self-made man mítoszát (a cápák is tiszta szeműként kezdték). Az Y generáció adja a jövő self-made manjeit, akik majd folytatják a kapitalizmus körforgását, de nem mohó, gonosz multikat alapítanak, hanem kedves, kreatív kis startup-vállalkozásokat. Aha, én meg beveszem ezt 106 teljesen érdektelen perc végén.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.