Film

Paranoia

Film

A corporate thriller nehéz műfaj. Hogyan tegyük izgalmassá, hogy öltönyös emberek modern enteriőrökben feszült beszélgetéseket folytatnak olyasmiről, amit a nézők nem is mindig értenek? Robert Luketic viszont azt nem érti, hogy a feszültség nem attól születik, hogy néha verekedés van meg autós üldözés, és az egészet leöntjük valami primitív multicéges összeesküvés-mázzal.

A Tőzsdecápák óta agyonhasznált sablon, hogy a csillogó szemű ifjút (esetünkben a dekoratív, de sótlan Liam Hemsworth) behálózza a gonosz, dörzsölt cápa (Gary Oldman mintha csak erre született volna). Filmünkben konkrétan üzleti riválisához és egyben volt mentorához (Harrison Ford) küldi kémkedni. Szegény fiú eközben három különféle apafigura között vergődik (a dolgos, de lecsúszott valódi, a gátlástalan Oldman és az emberségesnek látszó Ford). Az elmaradhatatlan szerelmi szálban van némi szubverzió: a fiú él vissza szexuális vonzerejével, hogy egy férfiasan határozott lánytól szerezze meg a vállalati titkokat.

Látszólag jól odamondogat az információs technológiákat és ezzel a privát szférát uraló multiknak (az ipari kamerák képei erősítik "a Nagy Testvér mindent lát" kopott toposzát), pedig a film skizofrén módon dicsőíti is a telekommunikációs technikát, a kapitalista berendezkedést és a self-made man mítoszát (a cápák is tiszta szeműként kezdték). Az Y generáció adja a jövő self-made manjeit, akik majd folytatják a kapitalizmus körforgását, de nem mohó, gonosz multikat alapítanak, hanem kedves, kreatív kis startup-vállalkozásokat. Aha, én meg beveszem ezt 106 teljesen érdektelen perc végén.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.