Film

Az idei szemle fődíjas alkotása, az Utolsó idők csütörtökön indul a mozikban.

A Képzőművészeti Egyetem Látványtervező Tanszékének szakmai vezetője, a montreali National Theatre School of Canada oktatója idén ezüstérmet nyert a World Stage Design nevű világverseny több mint ezer pályázója közül, három egri előadás (Peer Gynt, A nagyratörő és Az állhatatlan) díszletterveivel.

Kory Clarke-nak a 90-es években minden esélye megvolt rá, hogy a legnagyobb rocksztárok közé emelkedhessen: eredeti hangzású zenekara, az egyszerre lebegős és erőszakosan lüktető acid punkot játszó Warrior Soul kellően pszichedelikus volt ahhoz, hogy magasra sodorhassa a grunge-hullám, és eléggé nyers és lendületes, hogy ne lógjon ki a pár évvel későbbi neopunktrendből sem. Mégsem jött össze a dolog, pedig jó ideig a korszak tán legbefolyásosabb multijánál, a Geffennél (mások mellett a Guns N' Roses és a Nirvana otthona) adták ki lemezeiket. Clarke a 90-es évek végén hosszú évekre eltűnt a szemünk elől, pár éve azonban visszatért: azóta újra van Warrior Soul, tavaly óta pedig a nagy hatású chicagói doom metal zenekart, az undergroundban immár harminc éve robotoló Trouble-t is ő vezeti. A Trouble múlt heti budapesti koncertje előtt beszélgettünk.

Bobby Liebling a legendás Pentagram énekeseként a hetvenes évek óta meghatározó figurája az amerikai hard rocknak. Éjsötét ősmetál zenéje a mai napig hivatkozási alap és inspiráció sokak számára. Súlyos drogproblémái miatt Liebling ritkán adott ki lemezt, és keveset koncertezett, Európában sohasem járt még. A Trouble-lal közös turnéján azonban gyógyultan és kicsattanó formában üdvözölhettük. Kisszámú, ám annál lelkesebb közönségének nem mindennapi produkcióval kedveskedett. A kabaré és a fekete mise e bizarr keverékében Liebling őrült dervisként bűvölte rajongóit, kigúvadt szemmel szuggerált, vad eksztázisban nyalogatta a gitárt, meghágta a hangfalat. A múlt szerdai koncert előtt beszélgettünk a Dieselben.

Civilizációs nyavalyáiból - mint heveny mobiltelefonálás - kigyógyulni vágyó, törékeny tanárnő szigetet keres. Legyen kicsi, a külvilágtól elzárt, tengerre nyíló (sziget esetében ez a minimum), s ami a fő, ne legyen térerő.

Az izlandi hölgyet eddig vágóként ismerhettük, olyan világsztárok munkatársa volt, mint Gondry, Vinterberg, Gus Van Sant vagy akár Szergej Bodrov. A BAFTA-díjas vágó tavaly fogta magát, és viharos gyorsasággal leforgatta első játékfilmjét Családban marad címmel. A mű most látható Pesten, ő meg októberben már kezdi is a következőt. Münchenben találkoztunk vele.

Számtalan díjjal kitüntetett operarendezései bejárták az egész világot. Elfriede Jelinek darabjait 16 éve rendezi rendületlenül, nagyobbik részüketősbemutatóként. Az 58 éves svájci művésszel a Rechnitz című Jelinek-dráma közelgő budapesti előadása(Thália Színház, október 17.) ürügyén beszélgettünk.

A weimari korszak német kabaréinak világát, a viktoriánus fülledtséget, a hetvenes évek punkéráját és Tim Burton horrorrajzfilmjeinek hangulatát egyszerre megidéző The Tiger Lillies a múlt hét végén két egymást követő napon adott koncertet a Trafóban - mindkétszer telt ház előtt. A Sziget Fesztivál Magic Mirror sátrában és a Színházi sátorban is láthattuk már a kasztrált hangon éneklő Martyn Jacques dadaista-anarchista beütésű trióját, akik nem csupán koncerteket adnak, de színházi darabokban, filmekben, performanszokban is közreműködnek. Nálunk idén, az Örkény Színházban Jógyerekek képeskönyve címmel bemutatott sokkopera miatt lettek népszerűbbek, amit Jacques és zenekara Heinrich Hoffmann XIX. századi német orvos Struwwelpeter (Kócos Péter) című mesekönyvéből írt - nálunk Parti Nagy Lajos fordításában, Ascher Tamás rendezésében, zenés darab formájában látható. A második koncertnapon az Örkény Színház színészei együtt énekeltek el két horrorisztikus gyerekdalt a zenekarral a darabból, hogy hozzáadják az amúgy is sötét, teátrális rémálomhoz a hazai színeket.

Sosem mondták rá: "a kis Latinovits" - noha mindenki tudta, hogy Latinovits Zoltán féltestvére, mégsem nyomasztotta ezzel sem a színház, sem a film.

2007-ig a Radnóti Miklós Színház, jelenleg a Budapesti Kamaraszínház tagja. Pár hete mutatkozott be Andrejként Kecskeméten a Szász János rendezte Három nővérben. Csütörtöktől Gárdos Péter Tréfa című filmjének egyik főszerepében látjuk.

Ma ismét a 76 éves rendezőről szólnak a hírek, vele van tele sajtó. A Kínai negyed, a Rosemary gyermeke, az Iszonyat, a Vámpírok bálja, A zongorista, a Kés a vízben, a Macbeth, A halál és a lányka vagy épp a Keserű méz alkotójával a Torinói Filmfesztiválon találkoztunk.

A Miskolci Egyetemi Színpad vezetése után négy évig rendezőasszisztensként, egy évig dramaturgként és négy évig produkciós vezetőként dolgozott a Krétakörben. A KoMa produkciós vezetője és az AKKU ügyvezetője volt, jelenleg a Maladype produkciós vezetője, április óta a MU Színház művészeti vezetője.

A közelmúltban jelent meg első regénye, A zsidó menyaszszony: az olvasmányos, elgondolkodtató és számos szempontból újszerű könyv egy pesti zsidó lány útkeresésének története. A jelenleg New Yorkban élő szerző írásban válaszolt kérdéseinkre.

Szombaton lép fel Budapesten, a Trafóban egy olyan rendezvénysorozat keretében, amely autentikus hagyományokon alapuló szakrális, illetve transzzenéket mutat be. A klasszikus iráni zenének évezredes múltja van, az iszlám terjedését követően azonban visszaszorult. Talán ezzel is összefügg, hogy Európában kevéssé ismerik a perzsák zenei világát. Az iráni fővárosban élő, 31 éves énekest tolmács közvetítésével, e-mail útján értük el. Első kérdésünk rövid zenészmúltjára vonatkozott.