film - RÖVIDLÁTÓK

  • - köves -
  • 2009. október 8.

Film

Civilizációs nyavalyáiból - mint heveny mobiltelefonálás - kigyógyulni vágyó, törékeny tanárnő szigetet keres. Legyen kicsi, a külvilágtól elzárt, tengerre nyíló (sziget esetében ez a minimum), s ami a fő, ne legyen térerő.

Pedig a Rövidlátók épphogy a térerõrõl kíván szép dolgokat szólni a maga megkapóan egyszerû módján, de nem ám a mobil vételi viszonyokról, hanem épp ellenkezõleg; arról a térerõrõl, melyet békés egy helyben maradással lehet elõhívni. De az ilyen nem jön elõ csak úgy, szíre-szóra, legelõször is csönd kell hozzá és mozdulatlanság - két felettébb rémisztõ tényezõ az uralkodó trendekkel fekvõ/kelõ mozgóképes szakemberek körében. Az ún. world cinema szekcióba sorolt japán Naoko Ogigami (a Rövidlátók a rendezõnõ negyedik filmje) kipróbált szisztémával dolgozik: épp csak annyit mutat meg a világtól elzárt, csendes egy helyben levés derûjébõl, hogy szereplõi szelídsége még az avatatlan szemek számára se tûnjön átverésnek, valami gyengített grimasszerû, erõszakolt mutatványnak. A world cinema nyugati áramlataival szemben Ogigami a teli ürességgel játszik, színészei beszédes pantomimot ûznek, szelíd komédiát, melyben a csábító már az elején csatát nyer, hisz afelõl semmi kétség, hogy az új érkezõ némi kötelezõ húzódozás után ne adná meg magát a tengerparti reggeli tornák és a szemlélõdõ jégkásázás rituáléinak. A Rövidlátók egy nálunk még alig ismert mûfaj, a zen-vígjáték egyik erre tévedt, kedves fecskéje: nem sok vizet zavar, s alighanem épp ez lehetett az alkotók célja is vele.

Az Odeon bemutatója

****

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.