Bobby Liebling a legendás Pentagram énekeseként a hetvenes évek óta meghatározó figurája az amerikai hard rocknak. Éjsötét ősmetál zenéje a mai napig hivatkozási alap és inspiráció sokak számára. Súlyos drogproblémái miatt Liebling ritkán adott ki lemezt, és keveset koncertezett, Európában sohasem járt még. A Trouble-lal közös turnéján azonban gyógyultan és kicsattanó formában üdvözölhettük. Kisszámú, ám annál lelkesebb közönségének nem mindennapi produkcióval kedveskedett. A kabaré és a fekete mise e bizarr keverékében Liebling őrült dervisként bűvölte rajongóit, kigúvadt szemmel szuggerált, vad eksztázisban nyalogatta a gitárt, meghágta a hangfalat. A múlt szerdai koncert előtt beszélgettünk a Dieselben.
*
Magyar Narancs: Pár éve még olyan hírek keringtek rólad, hogy mindkét karodat amputálni kell. Lemondott rólad a világ. Most pedig itt vagy Budapesten, és remekül nézel ki.
Bobby Liebling: Nagy túlélő vagyok. A drogfüggőség címerállata voltam évtizedeken át, gondolatban már mindenki rég eltemetett, de most itt vagyok. Kirobbanó formában, egy teljesen új Bobby Liebling. Nemsokára megnősülök. És új lemezen dolgozom. Az európai turné után jön egy kis pihenő, aztán egy amerikai kör, és utána irány a stúdió. Nagyon erős most a Pentagram, talán még soha nem voltak ilyen jó zenészek mellettem. És készül az életemről egy dokumentumfilm, Bobby Liebling bukása és felemelkedése a címe, úgy tudom, már a vágásnál tart a munka. Jövőre a Sundance fesztiválon fogják bemutatni, aztán ha a jóisten is úgy akarja, talán máshová is eljut.
MN: Az amerikai rockzene legendás alakja vagy, de a pályád nem volt éppen irigylésre méltó.
BL: Az elmúlt évtizedek nagy része a kábulat ködébe vész. Pedig nagyon jól indult minden. A hatvannyolctól hetvenháromig tartó időszak Detroitban mennyei volt. Semmi sem versenyezhet azokkal az évekkel. A Stooges, az MC5, a Frost, a Cactus, a Grand Funk - csupa hatalmas zenekar. Olyan hangzással, ami azelőtt nem létezett. Nekem ők voltak a Beatles. Soha nem hallottam előtte hasonlót, felforgatták az életemet. "riási lelkesedéssel kezdtük a Pentagramot, és volt is hamar érdeklődés a zenénk iránt. Azt hittük, válogathatunk a kiadók között, elutasítottunk egy rakás ajánlatot. Csakhogy utána keményen drogozni kezdtem, és ez olyan kockázati tényezőt jelentett, amit a cégek már nem akartak vállalni. Tizenöt évig nem volt nagylemezünk. Pedig akkor születtek a legjobb számaim. Amikor a nyolcvanas évek közepén végre szerződéshez jutottunk, a lemezek anyagának a fele mindig régi, kiadatlan számokból állt. Még most, az új lemezünkön is lesz dal abból az időből.
MN: Azt, hogy olyan bizarr, fenyegető hangulatú volt a zenéd, nem a drogoknak köszönheted?
BL: Egyetlen dolgot köszönhetek a drogoknak. Azt, hogy ráébresztettek: kinyúlok, ha nem szakítok velük. Zenét már nem írok, de a szövegeim sokkal jobbak, amióta tiszta vagyok. Érettebbek, világosabbak a gondolataim. Az üzenet pedig ugyanaz. Sohasem a sátánról magyaráztam vagy a Jóistenről. Helyes és helytelen dolgokról beszéltem, és hogy a te kezedben van a döntés, mit választasz. Húsz évig éltem heroinon, aztán tíz évig szedtem metadont a heroin mellett. Utána tíz évig krekkeztem. A heroin és a metadon mellett. A drogok elvették tőlem az életemet. De ennek vége. Három éve nem nyúltam a karomhoz. Tényleg egy csoda, ami velem történik. Fiatalon egy csomó hülyeséget csináltam. Kacérkodtam ördögi dolgokkal, de a sok sátánista szarság mind kamu. Csak a Jóisten létezik ott fent, ő küldte hozzám az én angyalkámat, aki megmentette az életemet. Hallie, a menyasszonyom őszintén szeret engem, elfogad olyannak, amilyen vagyok, az ötvenöt évemmel, a sebhelyes testemmel együtt.
MN: Életed első turnéja ez. Hogy tetszik?
BL: Annyira valóságos, és mégis, mintha egy álom szereplője lennék. Mindenhol várnak engem, ismernek, ismerik a számaimat. Minden egyes alkalommal, amikor színpadra lépek, hálát adok az Úrnak, hogy ilyen kegyben részesített. Hogy kaptam még egy esélyt. A múltkorában a Dead Weather, Jack White (White Stripes) új zenekara az én Forever My Queen számomat játszotta Jimmy Kimmel műsorában sok millió tévénéző előtt. Hihetetlen. És most itt ez a turné. Kölyökkorom óta zenész vagyok, de még sohasem turnéztam. Nem voltam abban az állapotban. Soha nem koncerteztem még Európában. És most eljöhettem. És a Pentagram a főzenekar ezen a turnén. A trouble-os srácok átengedték a helyüket. Mert ők rendszeresen játszanak erre, de én most vagyok itt először. Egy mítosz vagyok, ami most valósággá válik. Ezért sokan kíváncsiak rám. Jönnek a húszévesek és a hatvanévesek is. És én mindig köszönetet mondok nekik, mert nélkülük nem lenne Pentagram. Senki sem gondolta, hogy megérem ezt a napot. De itt vagyok, és turnézom, és van egy gyönyörű menyasszonyom. Tiszta lelkű teremtés, igazi társ. Megmentett a drogoktól, neki köszönhetem az életem. Még az ivással is felhagytam. Magamra tetováltattam a nevét, ide, a szívem fölé. Ez az első tetoválásom, ötvenöt évesen. Teljesen be vagyok zsongva. Az elmúlt három év az újjászületés volt a számomra. Alig várom már, hogy otthon legyek mellette újra. Most is vele dumáltam. Minden este beszélünk, nagyon hiányzom neki, de próbálom vigasztalni: nyugalom, angyalkám, apuci nemsokára otthon lesz a zsozsóval, és jöhet az esküvő!
MN: Nem volt rá lehetőség, hogy elkísérjen téged?
BL: Sajnos nem. Huszonhárom éves, még tanul. A suli miatt nem jöhetett. De mindenről beszámolok neki. Csupa izgalom nekem ez a turné. A rock 'n' roll a szakmám negyven éve, és eddig nem igazán gyakorolhattam. De most eljött az én időm!
MN: Megállíthatatlannak tűnsz.
BL: Amíg hajt a rock 'n' roll, csinálom! Súlyos rock 'n' roll-függő vagyok, és ebből nem fogok kigyógyulni, amíg élek.
