Zseni-e Matolcsy György?

Néha egészen meglepő húzásokkal operál a jegybank, ami rengeteg kérdést felvet.

Évszázados sikernek tartja Matolcsy György a saját jegybankelnöki ténykedését, és a kormányban is hasonlóan gondolkodhatnak, hiszen március 4-én a második hatéves mandátumát kezdte meg a Magyar Nemzeti Bank élén. Kétrészes cikkünkben az MNB működésének minden területét megvizsgáljuk. Az első rész csütörtökön jelenik meg, ebben az MNB monetáris politikáját vizsgáljuk. Ajánló.

Matolcsy elvárásainak és az elmaradó inflációnak megfelelően az új jegybanki vezetés folytatta az elődei által megkezdett kamatcsökkentést, a 2013-as 5,25 százalékról 2016 májusára 0,9 százalékra esett az irányadó kamatráta, és azóta is ezen a rekordalacsony szinten áll. Azzal minden általunk megkérdezett szakember egyetértett, hogy a kamatcsökkentés folytatása alapvetően helyes volt, annak időzítése és mértéke azonban hordozott magában kockázatokat: a jegybank úgy folytatta rendületlenül a kamatcsökkentést, hogy egyáltalán nem vette figyelembe a piac vagy éppen a hitelminősítők figyelmeztetéseit. A 2008-as válság lezárulása utáni időszakban azonban inflációs veszély nem fenyegetett, és egy idő után a piacok is megnyugodtak, látva, hogy a magyar kormány komolyan elkötelezte magát az alacsony államháztartási hiány mellett. Mivel a nagy nemzetközi jegybankok is jó ideig kitartottak a lazítás mellett, az alacsony kamatok politikája valóban hozzájárult ahhoz, hogy felpörögjön a hazai fogyasztás és hitelezés. Csakhogy a kedvező környezet lassan megváltozik: az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és az Európai Központi Bank már tavaly szigorítani kezdett. Világszerte emelkedik az energiahordozók és a nyersanyagok ára, az elmúlt években pedig itthon is nagyot nőttek a bérek és az élelmiszerárak is. Mindez a mutatókon is jól látszik: a KSH adatai szerint 2019 januárjában a maginfláció a kitűzött 3 százalék fölé emelkedett. Ezért forrásaink szerint talán el is késett már a kamatemeléssel a jegybank, hiszen a monetáris transzmisszió ideje (azaz mire egy jegybanki döntés kifejti hatását a reálgazdaságra) akár egy évnél is több lehet: vagy­is mire beindul az infláció, a jegybanknak kevesebb eszköze lesz arra, hogy visszafogja az áremelkedést. A tavalyi választások előtt azonban szóba sem jöhetett a kamatemelés, mert a kormányban attól tartottak, az ellenzék ezt úgy kommunikálta volna, hogy a jegybank beismerte addigi hibás politikáját.

Nagy Márton, az MNB alelnöke január közepén egy bécsi konferencián azt mondta, hogy ha a maginfláció eléri a 3 százalékot, a jegybank szigorítani kezd. Ez azonban elmaradt, forrásaink szerint azért, mert a januári számokból a bankvezetés azt a következtetést vonta le, hogy az Európai Unió és Kína lassulása visszafogja a nekilendült inflációt, és nemzetközi szinten is fennmarad az alacsony kamatkörnyezet. A Narancsnak több forrás is arról számolt be, hogy ennek megfelelően január utolsó napjaiban Nagy Márton egy szűk körű megbeszélésen Londonban már arról beszélt befektetőknek, hogy ha véletlenül mégis kamatemelésre kerülne sor, annak nem lesz komoly hatása a magyar gazdaságra. Ám az, hogy ilyen rövid idő alatt meggondolta magát a jegybank a szigorítás ügyében, biztosan nem javított az intézmény hitelességén, és rontotta a jövőbeli verbális intervenciók kedvező hatását is, magyarázták forrásaink.

Azt is figyelembe kell venni azonban, hogy az irányadó alapkamat jelentősége csökkent a Matolcsy vezette jegybankban. Míg korábban a 2 hetes betétekre vonatkozott az alapkamat, ma már a 3 hónaposakra, ez utóbbira pedig mennyiségi korlát is érvényben van: azaz az irányadó kamatráta változását sokkal kevésbé érzik meg a kereskedelmi bankok. A korlátozás miatt a likviditási sokkok kezelésére a bankok kénytelenek állampapírokat vásárolni – így viszont a kincstárjegyhozamok is elszakadtak az alapkamattól, és az MNB mellett az Államadósság Kezelő Központnak (ÁKK) is lehetősége van érdemi befolyásolásra. A jegybanki gondolkodást ismerő forrásaink szerint mindez tudatos döntés volt. Hangoztatni lehet ugyanis, hogy az alapkamat alacsony – ez politikai szempontból fontos –, miközben a jegybank más eszközökkel tud szigorítani, ha arra van szükség. Ez ugyan kevésbé átlátható módszer, mint az alapkamat változása, de a cél állítólag pont ez volt. Az utóbbi években nemcsak az alapkamat tartalmát változtatta meg az MNB, hanem a monetáris politikai eszköztárát is átalakította (megreformált Bubor-piac, különböző deviza- és kamatcsereügyletek stb.). Ez azonban szintén átláthatatlan módon történt, és igen nehéz dolga van annak, aki szeretné megérteni, milyen eszközöket alkalmaz Matolcsy jegybankja. Az MNB honlapján a monetáris politika eszköztárát felsoroló utolsó összefoglalás a mára teljesen elavult 2012-es dokumentum. Hallottunk olyan véleményt, hogy ebben némi szándékosság is van, más viszont úgy fogalmazott, hogy az MNB munkáját a sok, néha akár ad hoc intézkedés jellemzi, és ezek „nem állnak össze egységgé. Talán még a vezetők sem látják át annyira, hogy egyszerűen, pontokba sorolva fel tudnák sorolni, milyen eszközökkel élnek”.

A teljes cikket a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

Előfizetésre és digitális vásárlásra itt van lehetőség.