Lehet piszkálódni az uborka görbületével és hasonlókkal, de az Európai Unió termékeket és szolgáltatásokat szabályozó előírásai legnagyobb részben a fogyasztók védelmét szolgálják. És ezek a direktívák ebből a szempontból általában elég szigorúak és fogyasztóközpontúak. Mindez persze a szabad piac bizonyos fokú korlátozását is jelenti, ami alól természetesen a gyártók, nagy szolgáltatók igyekeznek kibújni.
Nem kételkedhetünk benne, hogy bármilyen európai szintű lobbizás esetén a nagy gyógyszergyártó cégek komoly erőket vethetnek be a számukra nem kedvező intézkedések ellen. De a náluk gyengébbnek tűnő lobbik is elérhetnek komoly eredményeket, amelyek végső soron szintén a fogyasztóvédelmi szabályokat hígítják fel. Ha már a hígítás jött szóba, akkor nem szabad megfeledkezni a homeopátiás szereket gyártó cégek lobbistáiról, akik a kilencvenes évek közepén kiharcolták, hogy a – sokak szerint még most sem elég szigorú – gyógyszerengedélyeztetési szabályokba beiktassanak néhány kiskaput. Ezek lehetővé tették, hogy a direktívát implementáló tagállamokban a homeopátiás szereket úgy lehessen gyógyszerként regisztrálni, hogy közben nem kell elvégezni a nagyon drága és hosszadalmas hatékonysági vizsgálatokat.
Emellett a korábban természetgyógyászatnak, később alternatív, nem konvencionális majd komplementer medicinának nevezett praktikákat emelték be sikeresen az egészségügyi jogszabályokba. Az Európai Parlament „A nem konvencionális gyógyászat európai megközelítése” című riportjában sürgette, hogy
a tagállamoknak elérhetővé kell tennie ezen egyébként tudományosan nem igazolt eljárásokat, mivel nagy rájuk a kereslet.
A magyar hatóságok követték az európai előírásokat, így megszületett a „11/1997. (V. 28.) Népjóléti Miniszteri rendelet a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről”. A rendelet által szabályozott tevékenységek köre igen eklektikus: hagyományos kínai orvoslás, akupresszúra, homeopátia, reflexzóna terápia, kineziológia, bioenergiát alkalmazó módszerek, szemtréningeljárások és hasonlók. Előírták egy gyorstalpaló anatómiai és alap élettani tanfolyam elvégzését, de közben a vizsgatémák között találunk elképesztő tételeket: a kozmo- és bioenergia fizikai alapjai, a bioenergia érzékelése és mérése, energiamező az emberi test körül, biorezonancia (VEGA) teszt, az asztrológia modern értékelése, miazmatan, fényátadás, radiesztézia, kézrátételes gyógyítás és egyebek.
Na, ha eddig valamelyik jelölt egy áltudományos módszerben hitt, akkor ezután majd legalább egy tucatnyiban fog!
2002-ben, a Szkeptikusok VIII. Országos Konferenciáján meghívtuk erről beszélgetni dr. Kereszty Éva Gyógyítási és Ápolási Főosztályvezetőt az akkor már Szociális és Egészségügyi Minisztériumnak nevezett hivatalból. A természetgyógyászat helyzetéről és magyarországi törvényi szabályozásáról Vágó István kérdezte a doktornőt. Kereszty Éva elmondta, hogy az EU-direktíván alapuló magyar törvényi szabályozás nem a tudományos kérdésben történő állásfoglalást jelenti – tudniillik azt, hogy e módszerek hatásossága bizonyítva van-e vagy sem, – hanem csupán egy létező társadalmi helyzetet kívánt szabályozni a páciensek védelme érdekében. Mégis csak jobb, ha a gyógyítók törvényileg szabályozott körülmények között, törvényileg felelősségre vonható módon tevékenykednek, mintha csak úgy akárki, akárhol nekiállhatna egészségügyi szolgáltatásokat ajánlani.
Logikus megközelítés, bár már akkor felvetették a kritikusok, hogy a legkülönfélébb alternatívmedicina-praktikák képviselői a törvényre fognak mutatni, amikor valaki a tudományos bizonyítékokat kéri rajtuk számon: „Hogy meri feltételezni, hogy nem működik a módszer, ha már törvény is van róla?!?” Ezt persze azóta én is megkaptam számtalanszor!
Becsületére legyen mondva az akkori magyar minisztériumi jogszabályalkotóknak, hogy az EU előírások lehetőségeit figyelembe véve, európai mércével mérve egész szigorú szabályt hoztak létre! Az 1997-es rendelet és későbbi kiegészítései előírták, hogy manuálterápiás, hagyományos kínai orvoslás (HKO, ebbe tartozik az akupunktúra is), neurálterápiás és homeopátiás tevékenységet csak orvosi (a homeopátia esetén még fogorvosi) végzettséggel lehet folytatni. Akármilyen badarság esetleg a módszer, egy mondjuk a Semmelweis Egyetemet (korábban SOTE) végzett orvos csak nem fog kárt okozni a páciensnek! Hmmm… Ezen lehet vitatkozni, de kétségkívül értékelhető érvelés.
Ezzel aztán el is voltunk egy jó évtizedig. Az orvosok közül azoknak, akik – szerintem – valójában nem értették meg az egyetemen a fizikát, kémiát és a biológia nagy részét, lehetőségük volt mindenféle tanfolyamokkal, ráképzésekkel tudományosan nem igazolt gyógyászati módszereket is elsajátítani. Egy óra fizika, egy óra jin-jang. Két óra biokémia, két óra vízmemória, másfél óra kórokozótan, másfél óra miazmatan.
De legalább meg lehetett próbálni ráborítani az asztalt azokra, akik orvosi diploma nélkül szurkáltak tűkkel vagy ügyeskedtek mit-tudjuk-mi-meddig-hígított oldatokkal.
| ||
.jpg "false")
No, hát azért nem sok asztal borult, de legalább megvolt az érzés, hogy elvileg lehet, a törvény mellettünk áll és véd minket.
Ebbe a langymeleg status quóba robban be a hír 2010 elején: Kínai-magyar együttműködés a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán: „Az egyezmény rögzíti, a kínai egyetem (HLJUCM) magyarországi kihelyezett tagozatának létrehozását, valamint annak feltételeit. … a hallgatók az első négy évben a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán részesülnek elméleti- és az ahhoz kapcsolódó klinikai gyakorlati oktatásban, majd az ötödik évben a Heilongjiang Hagyományos Kínai Orvostudományi Egyetemen folytatják végzős klinikai gyakorlatukat”.
No persze, pénzes oktatás. Szegény az eklézsia egyetem, kell a pénz. De valami nem stimmelt az üzleti modellel! A képzés nem orvosoknak volt kiírva, hanem a fizetőképes plebsznek. De akkor mit fog kezdeni a friss „Tesco Gazdaságos” akupunktőr a papírjával? Magyarországon a jogszabály szerint tűt csak orvos szurkálhat emberbe.
A Szkeptikus Társaság hét évvel ezelőtti rövid híre megsejtette a megoldást, ami mára szinte gyakorlattá vált a gazdaság széles területein. Ha az üzleti vállalkozásodnak gondot okoz egy törvény, akkor jaj a törvénynek: „… a tervezett képzés nem ad orvosi diplomát, ezért a jelek szerint lobbizás indult be, hogy a jogszabályokat igazítsák az egyetem üzleti terveihez, és a HKO műveléséhez ezentúl ne kelljen orvosi végzettség”.
És lőn! 2013-ban három Fideszes képviselő javaslatára módosították az 1997. évi CLIV. Egészségügyről szóló törvényt úgy, hogy most már nem szükséges tudományos orvosi végzettség a hagyományos kínai orvoslás műveléséhez. Elég egy ötéves HKO diploma akár Kínából, és máris praktizálhat a gyógyító. A Semmelweis Egyetemen elkezdett képzés az utolsó kínai évvel éppen ötéves, és a hallgatók kínai diplomát kapnak. Tehát a módosított jogszabály szerint várhatóan végezhetnek (hagyományos kínai) orvosi tevékenységet Magyarországon. Ami miatt a napokban ismét meleg lett a hír, az az, hogy a friss 506/2017. (XII. 29.) Kormányrendelet értelmében
mintha még tovább könnyítettek volna a feltételeket, és a kezdők esetében általánosan megkövetelt szakmai felügyeletet sem írják elő.
No most ott vagyok, hogy az orvos akupunktőrökkel egyetértésben helytelenítem a rendelkezést. Csak az indokaink mások. Nekik mindez új, kisebb befektetést tevő konkurencia megjelenését jelenti.
Nekem meg azt, hogy ahol megpróbálják az áltudományt törvényes keretek közé terelni, ott előbb-utóbb káosz lesz. Egyébként még el is hiszem, hogy az orvos akupunktőrök tényleg féltik a páciensek biztonságát a nem valódi orvos kollégáktól, de hát végül is mindannyian jinről, jangról, meridiánokról, csíről, öt elem tanról beszélnek. Miért lenne az egyik hagyományosabb kínai orvos, mint a másik?
