„Helyreigazítás
A http:magyarnarancs.hu/hirnarancs/a-cenzura-a-nap-szava-91707 internetes címen, 2014. szeptember 10. napján 18 óra 05 perckor megjelent »A cenzúra a nap szava« c. cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy a köztévé két Bródy-dalt cenzúrázott ki a Koncz Zsuzsa-koncertfelvételből. Ezzel szemben a valóság az, hogy az adáskész változatot az MTVA készen kapta az alkotóktól – Koncz Zsuzsától és stábjától –, melyben az MTVA szerkesztői nem hajtottak végre módosítást.”
Úgy tűnik, a hatóság nem tétlenkedik, ha a miniszterelnök-helyettesről van szó.
Donald Trump körei nagyon sokat akarnak keresni az ukrajnai békén, akkor is, ha ez európai instabilitást okoz. Vlagyimir Putyin is arra számít, hogy a profit reményével megnyeri magának az amerikaiakat, de mindez éppenséggel az új amerikai stratégia oktalanságát világíthatja meg.
A javítóintézetis gyerekeket feláldozni a hatalom oltárán a kormány eddigi legszőrnyűbb kegyetlenségei közé tartozik. A miniszterelnök azt üzeni, hogy ezek gyilkosok, tolvajok, nem kár értük. Miközben ez csak a jelenleginél is nagyobb megosztottságot szül, ami már nem kedvez Orbánnak, és helyzetbe hozza kihívóját.
Minden eddiginél nemzetközibb összecsapás várható a Golden Globe-díjakért, és már most látszik, melyik három film lehet az idén a favorit a díjátadóknál.
55 millióért sajátították ki Szegeden az autógyár számára a földet, amely a piacon hússzor annyit ér. Hiába ment bíróságra a tulajdonos.
Donald Trump egyetlen mondattal rombolta le a Fidesz meséjét a támadásálló amerikai pénzügyi segítségről, Orbán pedig felteheti a kérdést: miért pont őt ne árulná el valaki, aki eddig az összes szövetségesét elárulta?
Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.
Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.
Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.
Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.
