Kétszáz potenciális terrorista él Németországban, de nem tudják őket letartóztatni

  • Urfi Péter
  • 2017. március 26.

A hét cikke

Mit tehet egy valódi demokrácia, ha szembekerül a jog és a biztonság? A Spiegel cikkének meglepő magyar vonatkozása van.

Sami A. pont az az ember, akit senki nem szívesen lát szabadlábon. A hatóságok Észak-Rajna-Vesztfáliában azt állítják, hogy a 40 éves tunéziai férfit Afganisztánban képezték ki terroristának, és ez olyan jól sikerült, hogy egy ideig Oszama bin Laden testőre is volt. Azt is feltételezik, hogy egy radikális iszlamista csoport tagja, valamint fundamentalista tanításokkal próbál rávenni fiatalokat, hogy csatlakozzanak a dzsihádhoz. Közülük kettőt már le is tartóztattak. Sami A.-t azonban nem tudták elítélni, hiába vádolták azzal, hogy az al-Kaida tagja. Azzal is próbálkoztak, hogy kiutasítsák az országból, de a düsseldorfi bíróság 2009-ben és 2016-ban is megakadályozta ezt, mivel fennáll a veszélye, hogy mint terrorgyanúba keveredett embert, Tunéziában megkínoznák. Márpedig ha fennáll a kínzás veszélye, akkor még az iszlamisták is maradhatnak Németországban.

Így hát Sami A. ma is egy bochumi munkásnegyedben él német feleségével és négy gyerekével. Mindennap jelentkeznie kell a rendőrségen, és folyamatos megfigyelés alatt tartják. De szabad, ahogy Anis Amri is az volt, akit szintén nem tudtak elítélni és szintén nem tudtak kitoloncolni. Hiába tekintettek rá terrorista fenyegetésként, szabad ember volt. A szabadságát pedig arra használta, hogy lelőjön egy sofőrt, ellopja a kamionját, és azzal belehajtson egy karácsonyi vásárba a Breitscheidplatzon.

Targeting Terrorists: Germany's Dilemma in Dealing with Islamist Threats - SPIEGEL ONLINE - International

German police believe there are 602 Islamists living in the country who could be capable of perpetrating a terrorist attack. Politicians want to crack down on possible extremists, but many of the measures under consideration are ineffective or legally dubious. By SPIEGEL Staff

Ez a két történet jól mutatja, milyen piszok nehéz egy jól működő demokráciában harcolni a terrorizmus ellen. Németország most azzal küzd, hogy olyan eszközöket találjon ehhez, amelyek nem korlátozzák indokolatlanul az állampolgári jogokat, mégis hatékonyak – miközben jobbszélről folyamatos a populista kiabálás. A Spiegel korábban részletes – és angolul is olvasható – cikkekben járt utána, hogyan kezelték fatálisan félre a berlini teherautós támadó ügyét, illetve hogy milyen strukturális problémái vannak a német bűnüldözésnek. A mostani cikk azzal az ijesztő ténnyel indít, hogy 200 olyan iszlamistáról tudnak, akik bármikor képesek lehetnek terrorakciót végrehajtani, de a megfigyelésen túl nem tudnak fellépni ellenük.

Egy nemrég elfogadott törvény több új lehetőséget nyitott meg a hatóságok előtt a gyanús személyek megfigyelésére, amelyek közül csak az egyik, hogy bokára erősíthető elektronikus nyomkövetővel monitorozhatják a mozgásukat. Ami nyilván olcsóbb is, mint ha ezt rendőrök csinálnák – márpedig a költségfaktor is fontos, hiszen sokakat kellene szemmel tartani. A német titkosszolgálatok 10 ezer olyan személyt tartanak számon, akik törvényes eszközökkel akarják megváltoztatni a társadalmat az iszlamista ideológia szerint; és szintén majdnem 10 ezer olyan szalafistát, akik közül sokan hajlamosak lehetnek erőszakos cselekményekre. Egy másik új kezdeményezés pont a profilalkotásban, a valódi fenyegetések kiválogatásában próbál segíteni: a konstanzi egyetem pszichológusaival együtt kidolgozott minősítési mechanizmus feldolgoz minden adatot, amellyel a hatóságok rendelkeznek, és egy háromfokú skálán értékeli az adott személy veszélyességét.

Vannak radikálisabb elképzelések. A bajor kormány például kidolgozott egy olyan törvénytervezetet, amely lehetővé tenné, hogy a bírók elrendeljék egy személy korlátlan idejű előzetes letartóztatását. Ezt viszont valószínűleg nem veszi be a német jogrend és a közvélemény gyomra. "Akkor olyanná válnánk, mint Törökország, és sok kis Guantanamót hoznánk létre" – kommentálta a felvetést egy jogászprofesszor.

A merénylet után újranyitott karácsonyi vásár

A merénylet után újranyitott karácsonyi vásár

Fotó: MTI/EPA

A cikknek van magyar szála is. Emre A. török állampolgár, de Németországban született – és a kiskunhalasi börtönben mesélte el történetét a Spiegel riportereinek. Egy évvel ezelőtt fogták el, amikor hamis útlevéllel akart átjutni a magyar-román határon. Pedig már Németországot sem lett volna szabad elhagynia, hiszen a hatóságok bevonták az útlevelét, miután azt az információt kapták, hogy Szíriába akar menni, hogy csatlakozzon az ISIS-hez. Emre A. azt állítja, hogy a magyar rendőrség és a titkosszolgálatok vég nélküli kihallgatásoknak vetették alá, amelyek közül a leghosszabb 72 órán át tartott. Hamis okiratokkal való visszaélés miatt 9 és fél hónap börtönre ítélték a végén. A magyarázata, miszerint azért szökött el lakhelyéről, mert kikészült a rendőrségi megfigyeléstől, és a rokonait akarta meglátogatni Törökországban, nem túl életszerű. De semmi terrorizmussal kapcsolatos vádat nem sikerült rábizonyítani, se a németeknek, se a magyaroknak. A büntetése letöltése után nem a családjához, Németországba küldték, hanem deportálták Törökországba. Na, vajon mi lesz vele ezután?

További olvasnivalók

Hogyan alakultak ki a városok? (The Atlantic)

Az egyik leghíresebb élő táncos, Mihail Barisnyikov szépen és hosszan beszél Brodszkijról és a költészetről általában. (Financial Times)

Gigantikus nemzetközi oknyomozás az egyik orosz pénzmosoda után, ahonnan persze Magyarországra is került pénz. (OCCPR)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.