Magyar Narancs: Említetted az interjú előtti levelezésünk során, hogy ha a Comedy Central a műsorod minden mondatát le meri adni, akkor azért lesz aktuális a beszélgetés, ha nem, akkor meg azért. Le meri?
Bödőcs Tibor: A jogi osztály megtekintette a műsort. Azt mondták, rázós, de jogilag rendben van. Ez biztató. Hiszen ha nem lenne rázós, mi értelme lenne?
MN: Volt, hogy a jogi osztály azt mondta valamelyik műsorodra, hogy ez most nincs rendben?
BT: Amikor a Rádiókabaréban voltam, az sem volt igazi közszolgálati rádió, de azért jóval közszolgálatibb volt, mint a mai. Sőt, a mából visszanézve akkor az egy hihetetlenül pezsgő, árnyalt és a BBC-normákat figyelembe vevő rádió volt. Oh, idők, oh, közszolgálatok! Változnak az idők, lassan visszasírjuk Csurka mérsékelt publicisztikáit is.
Ma már inkább azért van a Rádiókabaré, hogy bizonyos dolgokat ne mondjanak ki a fellépők. Én 2004-től kábé 2010-ig dolgoztam ott, előfordult, hogy a szerkesztő a saját ízlése miatt kivett egy-egy szókapcsolatot a szövegemből. Amivel nem volt különösebb gond, indokolható dolgok kerültek ki. Szakmailag Sinkó is, Farkasházy is támogatott, és fontos, hogy például nem volt műröhögés, és jól volt vágva a műsor. Akkoriban nem volt beleszólásom a vágásba, de ma már nincs ilyen, a Comedy jóval szabadabb hely.
MN: Volt, hogy te magad vettél ki valamit a műsorodból?
BT: Csak azt, ami nem működik. A most adásba kerülő estemmel másfél éve jártam az országot, amikor felvettük. Volt időm csiszolni a poénokat, sorrendet cserélni, imprózni. Ilyenek mindig vannak, a felvétel közben is.
| ||
MN: Gondolom, azoktól a mondatoktól rezelhet be ma egy tévé vagy egy rádió Magyarországon, amelyekben az Orbán és a Viktor vagy a Mészáros és a Lőrinc szavak szerepelnek.
BT: Igen. De a jogi osztályt főleg az érdekli, hogy közszereplő vagy nem közszereplő valaki. Volt egy olyan rész a mostani estben, amit épp ezért vettünk ki. Nem az volt a legerősebb rész, nem bántam. Egy olyan emberről beszéltem, akit csak a YouTube-on láttam – rá azt mondták, nem közszereplő, ő beperelhetne.
MN: Ki ő?
BT: Egy cigány srác, Valentinó ballagási bulijára utaltam, fent van a YouTube-on. Arról beszéltem – teljesen pozitív értelemben –, hogy én neki adnám a kormányrudat. Jobb lenne a hangulat, és ő, szemben a jelenlegi vezetéssel, nem lopna, ellenben Vangelis szólna a kormányinfó alatt. Egy csodásan giccses videóban látjuk a ballagását, meg azt, hogy Al Pacinó-i kisugárzása van a csávónak.
MN: Új műsorodban az első húsz perc az Orbán–Mészáros–Orbán–Mészáros-vonalon halad, némi semjénezéssel megspékelve.
BT: Igen, ez a közéletünk. Meg hogy gyön a migráns. Ennyi lenne az élet?
| ||
MN: És utána 40 perc gyereknevelés.
BT: Azért szó van a béna ellenzékről meg Vona néppártosodási próbálkozásáról, de igen, a műsor kétharmada a család. Ezt a témát akartam minél hosszabban kidolgozni, legyen eleje, közepe, vége, ahogy kell.
MN: Álruhás fideszesek olykor feltűnnek a közönség soraiban?
BT: Gondolom, vannak meghasonlott fideszesek, akik értik, vannak, akik még hisznek, de elviselik, amit mondok, a többségnek meg elege van, vagy nem foglalkozik ezzel. A Lőrinc-jelenség elég hangsúlyos, sokan a dakota törzsön belül is röhögnek a figurán.
MN: Biztos vagy ebben?
BT: Visszajutott hozzám, hogy magas kormánytisztviselők is rajta röhögnek, amikor be vannak rúgva. A Gyermekké tettél videón például (Mészáros Lőrinc Bödőcs hangján József Attilát szaval Orbán Viktorhoz – a szerk.). Lőrinc mellett nem lehet elmenni. Mr. Bean tudatalattijával van egy szinten szellemileg, és lassan Bill Gatesszel anyagilag.
Keresztényileg sajnálom is őt. Ha megnézed a megszólalásait, megsajnálod. Mint Husz János az öregasszonyt, aki a máglyájára vitte a rőzsét. Szent együgyűség, ugye. Persze nem annyira vicces ez, hiszen semmi következménye annak, amit csinálnak. Még mindig van bennem valami naiv felháborodás. Miért háborodok fel az Elioson, vagy hogy milyen az MTVA? Szálinger Balázs barátom, akivel minden reggel beszélgetek pár percet telefonon, azt mondja, hogy ilyenkor reggelente úgy beszélek, mintha épp most ébredtem volna fel egy hosszan tartó kómából, gyermekien rácsodálkozom a hazámra.
MN: A lőrincezés simán átment a jogi osztályon?
BT: Mi lenne a baj ezzel? Lőrinc nem az én teremtményem, csak ábrázolom őt. Mint Picasso a guernicai bombázást. Egyébként látott engem Lőrinc, amikor még vállaltam céges rendezvényeket. Valami mezőgazdasági rendezvény volt, ő pedig akkoriban lett hirtelen nagybirtokos, egy szerdai délutánon. Ott ült Csányi Sándor mellett. Csányi nevetett, Lőrinc láthatóan nem értette.
MN: Ha megakad a szemed, mondjuk, az első sorban ülő Csányi Sándoron, az nem ihlet poénra?
BT: Hogy beszólok-e neki, mint Ricky Gervais a sztároknak a Golden Globe-on?
MN: Az insult comedy ebből áll, hogy a stand-upos kipécéz embereket a közönségben, igaz, nem a Csányi Sándorokat szokták inzultálni.
BT: Én nem ezt a műfajt űzöm, de persze, ha megcsillan a poénlehetőség, miért ne, volt már rá példa. Ott akkor azt mondtam, hogy szép lett a stadion, csak engem egy este többen látnak, mint ahányan ott lesznek egy meccsen.
MN: A céges éned visszafogottabb, mint a normál stand-upos?
BT: Ugyanazt csináltam ott is, mint máshol, az épp aktuális műsortémáimat variáltam. Nincs külön céges énem.
MN: Téged is elért a kultúrharc, igaz, csak alig néhányszor kerültél célkeresztbe. Nem sértett ez a mellőzöttség?
BT: Úgy látom, emberhiány van a kultúrharchoz. Dózsa Lászlót talán még nem nyilvánították várossá, de haladunk afelé. Ha Oszter Sándor Kossuth-díjas lehet, Pintér Bélának idén kellett volna tizenhatodszor megkapnia. Tízmilliárdok mennek el az állami tévére meg rádióra, mindez azért, hogy a hatalom rodeóbikáján maradhasson az, akinek Lőrinc az avatarja. De ebből nem születik jó ország, jó tévéműsor, jó late night show. Kár a pénzünkért, amit erre elégetnek.
MN: John Oliver műsorának van már magyar mása, a Heti dörgés Villám Gézával. Te alkalmas lennél ilyen szerepre?
BT: Engem is kértek már hasonlóra, több csatorna is szerette volna, hogy csináljak ilyet, de felismerve a korlátaimat, nem vállaltam. Az olyan, mint az alkohol, teljes embert kíván. Egy ilyen műsor mellett nem lehet stand-up turnét nyomni. Már készülök az új turnéra, ősztől indul, addig nem is lépek fel. És könyvet is írok.
John Oliver: sokkal több anyagunk volt Orbánról, mint ami végül bekerült az adásba
Hatodik évadját kezdte meg a John Oliver show az elmúlt hét híreiről az HBO GO-n: a politikai kabarét az oknyomozó újságírással vegyítő műsorban Trumptól Putyinon át Orbánig mindenki megkapja a magáét - a show szókimondó műsorvezetőjét és egyben agytrösztjét New Yorkban kérdezgettük egy kerekasztal-beszélgetésen.
MN: Vallomásos széppróza?
BT: Szép lesz. Olyan szentlászlóian szép. Amit a népről tudok, az benne lesz. Egy ember beszél végig, nem egy narrátor, nem az író, hanem egy egyszerre plebejus, egyszerre művészlélek valaki, aki elmondja az életét. Volt nekem egy ilyen barátom, Ferus a szentlászlói kocsmában. Szobafestő-mázoló volt, és mély művészlélek. Sok estét végigfröccsöztünk. Hihetetlen dumája volt, és filozofikus meglátásai. Belőle indultam ki, de most már több van belőlem a könyvben, mint Ferusból.
MN: Hatalmas példányszámban fogyott az első könyved, az irodalmi paródiákat tartalmazó Addig se iszik. A benne szereplő élő klasszikusok jelezték a tetszésüket, nemtetszésüket?
BT: Spiró joggal sérelmezte, hogy nincs benne. Ezt elismerésnek vettem. Bereményinek, Jászberényinek tetszett, Nádasnak nem tetszett, erről nyilatkozott is. De ő nem a humoráról híres szerzőnk, pedig ő is zalai. Igaz, a Móricz-paródiámon röhögött, amikor a Libri-díjátadón felolvastam.
MN: Volt alkalmad beszélni is vele?
BT: Megkérdeztem, milyen idő van Zalában, mert onnét jött. Mégsem kérdezhettem
Proustról, arra nem volt alkalmas a helyzet. Maradt az eső.
MN: Ha holnap rendszerpárti humoristaként ébrednél fel, mihez kezdenél? Végül is, vannak pozitív példák is, én egyről tudok: Hofi.
BT: A Hofi érdekes helyzet: a rendszer gyermeke volt, de közben jó volt, amit csinált. Nem tudom, az udvari bolondon számon lehet-e kérni a rendszert. Mondjuk, a Kádár-paródiáját nem szeretem. Az túl lojális. A többi viszont kőkemény kritika! Mikor hallunk ilyet az MTVA-n? Hofit nem a rendszer nevezte ki viccesnek. Senkit sem lehet kinevezni viccesnek. A ’90 utáni dolgait tudom javasolni, a korábbiakat is ismerem, de azokat inkább csak muzeális jelleggel hallgattam. ’90-után is előfordult, hogy elfogult volt, de nem ez volt a jellemző; Demszkytől Gyula vitézig nem kímélt senkit.
MN: A ma is pályán lévő elődök közül Fábry Sándor fontos szerepet töltött be a szakmai életedben. Élő a kapcsolat?
BT: Ritkulnak a beszélgetések, enyhén szólva. Azt tudom, hogy nem tetszett neki a Viktor-paródiám. Azt nem tudom, az eredeti miért tetszik neki annyira.
MN: Mi nem tetszett az Orbán-paródiában Fábrynak?
BT: Nem tudom. Lehet, hogy a NER Mohamedjét tilos vallásilag ábrázolni?
MN: Kit nagyobb szakmai kihívás parodizálni, Orbánt vagy Mészárost?
BT: A parodistának át kell állnia arra az IQ-szintre, amin a parodizált van. Viktor tudja váltogatni az IQ-szintet, Lőrinc nem tudja a sajátját. Viktor tud „helló, röfik” lenni, és nagyon rafinált is, én inkább a bözsinénizős énjét szoktam parodizálni. Kétségbeejtő volt az is, amit a nagybeteg Törőcsik Marival művelt, ahogy lelátogatott hozzá a Kossuth Nagydíjjal, és berángatta egy miniszterelnöki promó videóba. Látszott, hogy nincs a helyzet magaslatán. Viccelődni próbált egy nagyon beteg ember mellett. Szomorú videó volt, ahogy Viktor eljátssza Kukorica Jancsit, aki beinteget az ablakon. Csókolom, itt vagyok, hoztam valami Kossuth-díjat. Lehet, hogy most már mindenkinek fog adni. Házhoz viszi mindenkinek, aki idős és kicsit rosszabbul van. Hoztam egy Kossuth-díjat, Mariska néni…
MN: A „segg az új száj”-os Orbán-paródia hatalmas népszerűségnek örvend, több mint 1,9 milliós megtekintésnél jár a YouTube-on. Ez gombócból is sok. Gálvölgyi János a vele készült interjúnkban azt mondta, bár nagy rajongód, szakmailag nem tetszett neki ez a paródia, mert nem lehetett érteni, mit beszélsz.
BT: A videóiban sokszor Viktort sem lehet érteni, mert hadar, látszik, hogy ilyenkor elkapja a hatalom diszkrét bája vagy az elviselhetetlen könnyűsége. Látszik, hogy élvezi a helyzetet, hogy a körülötte lévők biztosan röhögnek a jópofaságain, vagy amit annak gondol. Ettől megittasul, és mond még több szar viccet. Más az, amikor beszédet mond, akkor úgy beszél, mint egy lelassult robot, amiből fogy az elem. A stand-upban fontos a természetesség, amiben benne van a hiba, a hadarás, a tökéletlenség. Mi kicsit civilebben beszélünk, de az érthetőség persze fontos. Ha a poén nem ér célba, hiába írtam meg, van igazság Gálvölgyi szavaiban: „Nézze most el úri kegy / Másszor aztán jobban megy.”
MN: Mennyibe kerül előállítani egy-egy ilyen YouTube-videót?
BT: Ezek sufni-gerilla dolgok, pár százezerből megvan egy. Az Orbán-paródiában az ing is a sajátom volt, de azt kevesen tudják, hogy egy NER-közeli raktárból kölcsönzött műhas van rajtam. Kis ország, egy műhas.
MN: A komikusi pálya jó beugró lehet a politikához: Eddie Izzard komoly képviselői ambíciókat dédelget, Jón Gnarr izlandi komikus négy éven át volt Reykjavík polgármestere. Hamarosan Budapesten is főpolgármestert választanak…
BT: De hát én azt sem tudom, hol van otthon a gázóra. A szülői értekezleten is csendben ülök. Ebben az értelemben nem vagyok politikus típus. A politikának ilyen gyakorlatias dolgokról kéne szólnia. Szépen, csendben dolgozniuk kellene az uraknak.
34 éve vállalom nyíltan a transzneműséget - Eddie Izzard komikus-színész
Hamarosan politikai pályára lép a transznemű brit komikus, de előtte még turnézik egy jót, április 20-án például Budapesten is fellép. Jeremy Corbynról, Darth Vaderről, a Monty Pythonról és Louis C.K. visszatéréséről is beszélgettünk.
MN: Soha nem is kérte fel senki?
BT: A tavalyi választások előtt kábé három héttel felkért Zala megyében az MSZP, hogy induljak. Biztos lemondta valaki, vagy akkor jutott eszükbe, hogy választás lesz. Persze fel sem merül semmi ilyesmi.
MN: Hogy történt a megkeresés?
BT: Felhívták anyámékat vonalason. Anyám mondta nekik, hogy Tibike nincs itthon, Pesten van, nem vállalja. Tibike nem vállal se lakodalmat, se céges rendezvényt, se választásokat.
MN: Ezek szerint az uniós választásokba sem fogsz beleavatkozni.
BT: Mit is üzenhetnék Európának? Amit Királyhegyi Pál üzent Sztálinnak a legenda szerint? „A rendszer nem vált be. Stop. Királyhegyi. Stop.” Én is üzenhetném: Az uniós pénzek nem váltak be. Stop. Bödőcs. Stop.
(Interjúnk a Magyar Narancs 2019. április 18-i számában jelent meg, most újraközöljük online is.)
