Képzőművészet

A Monarchia idején keletkezett hatalmas műgyűjtemények semmivé lettek, még azt is nehéz számba venni, hogy mi pusztult el. A gyűjtők élettörténete sokszor mesés, de nem mindig jó a vége.

Kamaszként előbb kezdett el képeket nagyítani, mint fotózni. Tíz évvel később saját fényképezőgépet kreált, mert elégedetlen volt a bolti választékkal.

Az Art Review szerint ő a harmadik legbefolyásosabb képzőművész a világon, Aj Vej-vej és Marina Abramović után; a „fotográfia Nobel-díját”, a Hasselblad Awardot két hete vette át, de az orosz hatóságokat mindez nem tartotta vissza attól, hogy betiltsák a kiállítását. Budapesti látogatásakor beszélgettünk vele.

A Capa Központban valójában három egyéni kiállítás látható, amelyek számos szállal kötődnek egymáshoz.

Nem volt könnyű megírni a jó nevű magyar szakember mozgalmas életének történetét, hiszen azt is meghamisította.

Az absztrakció azzal kecsegtette a 20. századi avantgárd kultúra művészeit, hogy festményeik az univerzalizmus szellemének megfelelően mindenhol egyformán érthetők lesznek.

Az elsősorban Modiglianiban és Picassóban utazó magyar származású festményhamisító történetének jártunk utána karácsonyi számunkban. Jeff Taylor amerikai történész segítségével kiderítettük, hogy Elmyr de Horynak nemcsak a képei, de a ma ismert életrajza is jórészt hamis.

A legtöbb pszichológus vesszőparipája, hogy problémáink többsége gyermekkorunkban gyökerezik.

A hellenisztikus Egyiptom hitvilágát idéző, Ká és Bá című új verseskötete „El Kazovszkij emlékműve”, amelyet a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán rendhagyó tárlatvezetésen mutatott be. A több évtizedes barátság és alkotói kapcsolat, ami a festővel összefűzte, „nem szakadt meg a halálával, mindmáig tart, ha másként is, mint életében”.

Becslések szerint az éves műtárgyforgalom 10–30 százaléka hamis képek eladásából jön össze. A hamisítás önmagában nem bűntény, a csalás pedig ritkán bizonyítható.