A Velencei Biennálét is megjárt, gyakran együtt dolgozó észt művészek munkái első pillantásra eltérnek egymástól, mégis összefűzi őket az ironikus látásmóddal vegyes fekete humor, valamint a karikatúra- és képregényszerű formanyelv használata. Egyensúly azonban nem jön létre: Mäetamm alkotásai sokkal erőteljesebbek, emlékezetesebbek. 30 történet (2012) című sorozata fehér csempékre kékkel rajzolt, képregényszerű részletekből áll. Egy család mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, melyben az erőszak, a bántalmazás és a szadizmus uralkodik. A különböző változatokban a konfliktusok a kezdeti nihilizmuson át a fizikai erőszakig és a gyilkosságig fajulnak. A feszültséget éppen az otthon világát idéző csempe ismerőssége, valamint a gyerekmesék stílusára utaló rajzok és az ábrázolt eseménysorok közti diszkrepancia adja. Hasonló logikára épít a könnyedebb rajzsorozat, a Hazugság ABC (2013) is. Mäetamm kifordítja és a felnőttek „nyelvére” ülteti át a képes ábécéskönyv ismerősnek és naivnak mondható műfaját, és a mindennapok kis hazugságainak felelteti meg a betűket. Ilyen formában jelenik meg a bőrnek mondott, de valójában műbőr dzseki, a vegetáriánus művész, aki egy illusztris társaságban ezt letagadja, vagy a tékozló férj, aki nem vallja be, hol volt késő estig.
Kaido Ole sokkal direktebben foglalkozik az adott témával. Festménysorozatán a művész portréját láthatjuk, feje felett szintén a képregényekből ismert, nagyméretű kérdőjellel. A munka címe: Ole gondolkozik, és láthatjuk, ahogy a kérdőjel hatására a férfi homlokán egyre nagyobbra nő egy dudor, majdhogynem tumorrá válva. A túlgondolkodásra, a saját problémáinkba való belefeledkezésre vagy akár a kiállítás címére, azaz az élet értelmének meg nem ragadhatóságára is utalhat a munka, melynek utolsó darabjain a művész egy gombostűvel szúrja ki a már fájdalmat okozó „gondolatbuborékot”.
Fuga, nyitva január 10-ig
