Kiállítás

Marko Mäetamm és Kaido Ole: The Meaning of Life

  • Gadó Flóra
  • 2016. február 7.

Képzőművészet

A Velencei Biennálét is megjárt, gyakran együtt dolgozó észt művészek munkái első pillantásra eltérnek egymástól, mégis összefűzi őket az ironikus látásmóddal vegyes fekete humor, valamint a karikatúra- és képregényszerű formanyelv használata. Egyensúly azonban nem jön létre: Mäetamm alkotásai sokkal erőteljesebbek, emlékezetesebbek. 30 történet (2012) című sorozata fehér csempékre kékkel rajzolt, képregényszerű részletekből áll. Egy család mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, melyben az erőszak, a bántalmazás és a szadizmus uralkodik. A különböző változatokban a konfliktusok a kezdeti nihilizmuson át a fizikai erőszakig és a gyilkosságig fajulnak. A feszültséget éppen az otthon világát idéző csempe ismerőssége, valamint a gyerekmesék stílusára utaló rajzok és az ábrázolt eseménysorok közti diszkrepancia adja. Hasonló logikára épít a könnyedebb rajzsorozat, a Hazugság ABC (2013) is. Mäetamm kifordítja és a felnőttek „nyelvére” ülteti át a képes ábécéskönyv ismerősnek és naivnak mondható műfaját, és a mindennapok kis hazugságainak felelteti meg a betűket. Ilyen formában jelenik meg a bőrnek mondott, de valójában műbőr dzseki, a vegetáriánus művész, aki egy illusztris társaságban ezt letagadja, vagy a tékozló férj, aki nem vallja be, hol volt késő estig.

Kaido Ole sokkal direktebben foglalkozik az adott témával. Festménysorozatán a művész portréját láthatjuk, feje felett szintén a képregényekből ismert, nagyméretű kérdőjellel. A munka címe: Ole gondolkozik, és láthatjuk, ahogy a kérdőjel hatására a férfi homlokán egyre nagyobbra nő egy dudor, majdhogynem tumorrá válva. A túlgondolkodásra, a saját problémáinkba való belefeledkezésre vagy akár a kiállítás címére, azaz az élet értelmének meg nem ragadhatóságára is utalhat a munka, melynek utolsó darabjain a művész egy gombostűvel szúrja ki a már fájdalmat okozó „gondolatbuborékot”.

Fuga, nyitva január 10-ig

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.