Kiállítás

Marko Mäetamm és Kaido Ole: The Meaning of Life

  • Gadó Flóra
  • 2016. február 7.

Képzőművészet

A Velencei Biennálét is megjárt, gyakran együtt dolgozó észt művészek munkái első pillantásra eltérnek egymástól, mégis összefűzi őket az ironikus látásmóddal vegyes fekete humor, valamint a karikatúra- és képregényszerű formanyelv használata. Egyensúly azonban nem jön létre: Mäetamm alkotásai sokkal erőteljesebbek, emlékezetesebbek. 30 történet (2012) című sorozata fehér csempékre kékkel rajzolt, képregényszerű részletekből áll. Egy család mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, melyben az erőszak, a bántalmazás és a szadizmus uralkodik. A különböző változatokban a konfliktusok a kezdeti nihilizmuson át a fizikai erőszakig és a gyilkosságig fajulnak. A feszültséget éppen az otthon világát idéző csempe ismerőssége, valamint a gyerekmesék stílusára utaló rajzok és az ábrázolt eseménysorok közti diszkrepancia adja. Hasonló logikára épít a könnyedebb rajzsorozat, a Hazugság ABC (2013) is. Mäetamm kifordítja és a felnőttek „nyelvére” ülteti át a képes ábécéskönyv ismerősnek és naivnak mondható műfaját, és a mindennapok kis hazugságainak felelteti meg a betűket. Ilyen formában jelenik meg a bőrnek mondott, de valójában műbőr dzseki, a vegetáriánus művész, aki egy illusztris társaságban ezt letagadja, vagy a tékozló férj, aki nem vallja be, hol volt késő estig.

Kaido Ole sokkal direktebben foglalkozik az adott témával. Festménysorozatán a művész portréját láthatjuk, feje felett szintén a képregényekből ismert, nagyméretű kérdőjellel. A munka címe: Ole gondolkozik, és láthatjuk, ahogy a kérdőjel hatására a férfi homlokán egyre nagyobbra nő egy dudor, majdhogynem tumorrá válva. A túlgondolkodásra, a saját problémáinkba való belefeledkezésre vagy akár a kiállítás címére, azaz az élet értelmének meg nem ragadhatóságára is utalhat a munka, melynek utolsó darabjain a művész egy gombostűvel szúrja ki a már fájdalmat okozó „gondolatbuborékot”.

Fuga, nyitva január 10-ig

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.