Talán a legrangosabb kortárs magyar művészeti elismerés az Ulysses főszereplőjéről elnevezett díj. Nem csupán azért, mert már az előzsűrizést is nemzetközi szakemberek végzik, hanem mert a nyertes a tekintélyesnek nevezhető összeg mellé egy külföldi kiállítási lehetőséget is kap. Az idén harmadszorra kiírt pályázaton hatan maradtak állva; ezen alkotók és a két korábbi győztes munkái láthatók a kiállításon.
Feltűnő, hogy a zsűri a konceptuális munkákat/projekteket preferálta, továbbá, hogy leginkább installációkat láthatunk a többségében a középgenerációhoz tartozó díjazottaknak biztosított térrészekben. A legnagyobb termen hárman osztozkodnak. Itt találhatjuk Kokesch Ádám titokzatos „figyelőit”, ezeket a relékre vagy egy idegen civilizáció jelenlétére utaló, lecsupaszított szobortárgyakat, Albert Ádám stilizált szobabelsőjét (benne például egy könyvtári cédulakatalógus-szekrénnyel vagy egy füves ládával) és Puklus Péter számomra most kevésbé átütő munkáit.
Kerezsi Nemere megunhatatlan méhkaptáros projektje és berlini szivárványos fotói mellett a legérdekesebb Kudász Gábor Arion munkája, amely az édesanyjának állít sajátos módon emléket. Ebben a különleges Wunderkammerben a rendszerezett gyűjtögetés dokumentumai (zacskók, évszám szerint rendszerezett csekkek, foltnak eltett ruhamaradékok) mellett síron túli üzenetek is felbukkannak – gyakran viszont eldönthetetlen, hogy ebben a leltárban mi a valódi és mi a fikció. A díjat viszont Katarina Šević (kétségkívül impozáns) Afred Palestra című projektje nyerte, amely Alfred Jarry és Dreyfus virtuális találkozásából indul ki.
A galéria az elsőre talán riasztóan bonyolultnak tűnő művek értelmezéséhez nemcsak szöveges útmutatókat mellékel, hanem filmeket is. Érdemes ezekekkel kezdeni – hisz nincs annál érdekesebb, mint mikor egy művész magyarázza a munkáit.
Új Budapest Galéria, Bp. IX., Fővám tér 11–12., nyitva: november 15-ig
