Kiállítás

Képes magyar jazztörténet

  • Fogl Márton
  • 2015. december 26.

Képzőművészet

„Fél éven keresztül ez a múzeum dübörögni fog a jazztől” – mondta a megnyitón Kiss Imre, az MKVM igazgatója. „Jazz az, amit az adott korszakban és helyszínen, megszólalásának pillanatában jazznek tartanak” – ez pedig már körülbelül a tárlat mottója. A bejárattól balra tábla hirdeti, meg azt is, hogy a rendelkezésre álló történeti anyagmennyiség egyetlen ezreléke fért csak a kiállítótérbe. A bejárattól jobbra egy feketére sminkelt fehér zenész bábjának embernagyságú karton mása vigyorog az érkezőkre – és rögtön az elején felborítja az időrendet, a kiállítás legmarkánsabb rendezőelvét. Ezt leszámítva az óra járása szerint telik a tárlat ideje 1853-tól 2015-ig, ajtótól ajtóig. A kiállítási tárgyak közben majdnem teljes szabadsággal bemutathatják önmagukat, eligazításként csak egy-egy oldal szöveget kapunk minden korhoz. Inkább kevés ez, mint sok, a figyelmünket minden­esetre nem vonja el a túl sok betű.

Nem világos, hogy tulajdonképpen a jazzt magát akarja-e kiállítani ez a tárlat, vagy csak bemutatni annak néhány válogatott lenyomatát. A jazzről szólnak a kotta-, könyv- és lemezborítók képei, a reklámplakátok, plexibörtönbe zárt hangszerek, kazetták és néma gramofonok. Ez a régészeti gyűjtés kevéssé organikus módon váltja egymást a jazz ihlette művészettel, ami olyan élő, mint a zene maga. Ott van például Gyémánt László festménye a semmibe diszponált Tony Lakatosról; ha az ember elég ideig nézi a klarinétozó ujjakat, az alak játszani kezd. Siklós Péter fantáziaportréi pedig már végképp szétfeszítik a történeti megközelítés kereteit. Önállóak, ahelyett, hogy a magyar jazz meghatározó zenészeit sorolnák. Az összhatásban így van valami a Wunderkammerek és a faluházak eklektikájából. A zavart oldják a tiszta fehér falak és a tárgyak levegős elrendezése. Érdemes akkor menni, ha koncert is van.

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, nyitva 2016. április 24-ig

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."