Kiállítás

Képes magyar jazztörténet

  • Fogl Márton
  • 2015. december 26.

Képzőművészet

„Fél éven keresztül ez a múzeum dübörögni fog a jazztől” – mondta a megnyitón Kiss Imre, az MKVM igazgatója. „Jazz az, amit az adott korszakban és helyszínen, megszólalásának pillanatában jazznek tartanak” – ez pedig már körülbelül a tárlat mottója. A bejárattól balra tábla hirdeti, meg azt is, hogy a rendelkezésre álló történeti anyagmennyiség egyetlen ezreléke fért csak a kiállítótérbe. A bejárattól jobbra egy feketére sminkelt fehér zenész bábjának embernagyságú karton mása vigyorog az érkezőkre – és rögtön az elején felborítja az időrendet, a kiállítás legmarkánsabb rendezőelvét. Ezt leszámítva az óra járása szerint telik a tárlat ideje 1853-tól 2015-ig, ajtótól ajtóig. A kiállítási tárgyak közben majdnem teljes szabadsággal bemutathatják önmagukat, eligazításként csak egy-egy oldal szöveget kapunk minden korhoz. Inkább kevés ez, mint sok, a figyelmünket minden­esetre nem vonja el a túl sok betű.

Nem világos, hogy tulajdonképpen a jazzt magát akarja-e kiállítani ez a tárlat, vagy csak bemutatni annak néhány válogatott lenyomatát. A jazzről szólnak a kotta-, könyv- és lemezborítók képei, a reklámplakátok, plexibörtönbe zárt hangszerek, kazetták és néma gramofonok. Ez a régészeti gyűjtés kevéssé organikus módon váltja egymást a jazz ihlette művészettel, ami olyan élő, mint a zene maga. Ott van például Gyémánt László festménye a semmibe diszponált Tony Lakatosról; ha az ember elég ideig nézi a klarinétozó ujjakat, az alak játszani kezd. Siklós Péter fantáziaportréi pedig már végképp szétfeszítik a történeti megközelítés kereteit. Önállóak, ahelyett, hogy a magyar jazz meghatározó zenészeit sorolnák. Az összhatásban így van valami a Wunderkammerek és a faluházak eklektikájából. A zavart oldják a tiszta fehér falak és a tárgyak levegős elrendezése. Érdemes akkor menni, ha koncert is van.

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, nyitva 2016. április 24-ig

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).