„Utcára kerülhet a gyulai Székely Istvánné” – így kezdtük két héttel ezelőtti cikkünket, amelyben bemutattuk a rokkantnyugdíjas asszony évek óta tartó kálváriáját.
A probléma alapja az volt, hogy a 60 éves asszony a gyulai önkormányzattól bérelt átmeneti lakásban lakott 2 évig, ám májusban lejárt a szerződése, és a helyi rendelet szerint többször nem lehet hosszabbítást kérni. Székelyné rendszeresen fizette a 14 400 forintos bérleti díjat, és állítása szerint a közüzemi díjakkal sem maradt adós. (Több mint két évvel ezelőtt azért kényszerült segítséget kérni az önkormányzattól, amikor élettársa feje fölül elárverezték a házat.)
| ||
Nemrég azonban az önkormányzattól felszólítást kapott, hogy ürítse ki a lakást, és hagyja el: amennyiben ezt nem teszi meg, bírósági eljárásban szerez érvényt ennek az önkormányzat. Csakhogy Székelyné jelenleg nem tud saját lakhatásáról önerőből gondoskodni, anyagi helyzete ezt nem engedi meg, így rövid időn belül könnyen hajléktalanná válhatott volna.
Azt is megírtuk, hogy az önkormányzatnál egy számára előnyösebb konstrukcióra azért nem volt jogosult, mivel rokkantellátása meghaladta az öregségi nyugdíj 150 százalékát, szociális bérlakásra nem jogosult a helyi rendelet értelmében. „Az öregségi nyugdíj minimális összege 2008 januárja óta nem változott: 28 500 forint. Az az állampolgár tehát, akinek havi jövedelme meghaladja az 57 ezer forintot, nem jogosult szociális bérlakás kiutalására.” Ez vonatkozott a gyulai asszonyra is.
Pár napja – cikkünk megjelenését követően – azonban egyeztetésre hívták az önkormányzat hivatalába a gyulai asszonyt.
Miután Székelyné többedmagával érkezett a megbeszélt időpontra, az ügyintéző értesítette a város alpolgármesterét, aki azonnal fogadta Székely Istvánnét.
A találkozón az idős nő lakhatásának rendezésére ugyan nem került sor (bár augusztus 15-e óta gyakorlatilag jogcím nélküli lakónak számít), végül azonban megnyugtatták: tavaszig nem kell arra számítania, hogy kilakoltatják, hiszen moratórium van. Az alpolgármester addig is arra biztatta, tartsák a kapcsolatot.
Az alpolgármesterrel folytatott beszélgetésről az asszony később úgy számolt be a magyarnarancs.hu-nak, hogy úgy tűnt, a politikusnak – akinek kézjegye a visszautasító határozatokon is szerepel – fogalma sem volt arról, mi történik a nővel, hol tart az ügye. Ezt amiatt is gondolhatta Székelyné, mert az alpolgármester szerint nem indult bírósági eljárás a kilakoltatása ügyében, míg a város aljegyzője korábban arról tájékoztatta a magyarnarancs.hu-t, hogy az eljárás megindult, a költségeket pedig az asszonyra terhelik.
Székelyné számára – akinek most már jogi segítséget nyújt A Város Mindenkié csoport is – könnyebbséget jelent, hogy most nem kell nap mint nap a végrehajtók kopogtatásától tartania, ám továbbra is nyugtalan. Úgy érzi, csupán a helyhatósági választások közelsége miatt kapott egy kis egérutat, majd ez utóbbi kimenetelétől függően alakul a sorsa.
| Hasonló eset? Ha Ön vidéken él, és ismer olyan esetet, amikor valaki a jogi szabályozás vélt vagy valós hibája/sajtossága miatt kerül(he)t utcára, kérjük, írja meg nekünk a címre. |
