„Pszichoterror alatt tartja az állampolgárokat ez a kormány” – Menekültek és egy keresztény polgármester

  • Szlavkovits Rita
  • 2015. augusztus 18.

Kis-Magyarország

A határzár miatt sajátos helyzetbe került Kübekházán Molnár Róbert kész segíteni a menekülteken, és fellép a Habony-féle gyűlöletkampány ellen. És ez hat a helyiekre is.

Kübekháza zsákfalu Csongrád megye déli részén, Románia és Szerbia találkozásánál. Az apró falu közigazgatási területétől pár száz méterre húzódik egyik oldalon a román, másik oldalon távolodva Tiszasziget felé a szerb határ. Mostanában már-már ironikusan hat, hogy Kübekháza egy háromszögszerű nyúlványában áll a hármashatárkő, a Triplex: ezen a helyen 1997 óta az eurorégiós együttműködés jegyében határnyitással szokták ünnepelni a szabad átjárhatóság szimbólumát. Ez a határ menti falu azért került az elmúlt hetekben az érdeklődés középpontjába, mert a műszaki határzár elkészültével a menekülteknek itt lenne lehetőségük megkerülni a kerítést, és úgy belépni Magyarország területére.

false

Ottjártunkkor mégis azt tapasztaltuk, hogy a faluban egyelőre nem igazán téma a menekültkérdés. (Igaz, nem is érkeztek erre tömegek. Az eddigi tapasztalatok szerint a menekültek inkább átvágják a kerítést.) Kübekháza központjában csobog a szökőkút, a parkban a magas fák alatt többen pihennek a forróságban. A templom előtti mesterséges tavacskán egy kis fahíd áll, gyerekek rohangálnak rajta, a civil szolgáltató központ pedig úgy fest, mint egy mézeskalács házikó.

Molnár Róbert, egykori kisgazda országgyűlési képviselő, majd Fidesz-frakciótagtól ma már távol áll a parlament. Energiáját arra fordítja, hogy a lehetőségekhez mérten fejlesszen, biztonságot nyújtson és örömet vigyen a falu életébe. Az egyház segítségével az iskola megmaradt, és nem kis áldozatokat hozva még a tízezreket vonzó operettfalu megrendezéséért is küzdöttek, amely ugyan évente egyszeri alkalommal, de bevételt hozott a helyieknek (részletek itt). Molnárt nem kell amúgy sem félteni: nemrég, amikor központi finanszírozás címén az egyik hónapban 3500 forintot kapott a falu, a településvezető sárga csekken küldte azt vissza a feladónak, tiltakozásképp. A plakátkampány elindulásakor is tiltakozott az ellen, a kerítés hírére is felháborodottan reagált: „Csak a pénzt viszi, pedig lenne hol elkölteni.”

Mérgezik az embereket

„Ezzel a gyűlöletkeltéssel csak mérgezik az embereket, holott folyamatosan az egyház és tanai fontosságát, a keresztény Európát hangsúlyozzák. Számomra felfoghatatlan ez a kettősség” – értetlenkedik Molnár, az 1500 lelkes falu vezetője. „Magam sem gondolom, hogy Európának mindenkit be kellene fogadni, de felelőtlenség kollektív bűnözőknek, járványgócoknak, ISIS-katonáknak nevezni őket. Szerintem a migrációs hullám hamarosan alábbhagy, és a migránsok tapasztalni fogják azt is, hogy Európában sincs kolbászból a kerítés, pár év alatt talán megoldódik magától is ez a dolog, a gyűlölködés meg itt marad. Mit kezdünk vele? Az elég elkeserítő, hogy (a katolikus egyházból – a szerk.) Beer Miklóson kívül még senki nem emelte fel a szavát.”

Molnár Róbert

Molnár Róbert

Fotó: Szlavkovits Rita

A politikus nehezményezi, hogy a kormány nem tekinti partnernek a helyi politikai vezetőket. Azt például, hogy felvonulnak a honvédségi munkagépek a területre, ő például a lakosoktól és a médiából tudta meg. Az önkormányzat egy kisebb területét is érinti a határzár építéséhe, így hivatalosan is érintettek, de csak a napokban kaptak erről értesítést, miután már a határban verték le a cölöpöket. Molnár Róbert levelet is írt Pintér Sándornak, szakmai kérdéseket tett fel a miniszternek, amit tíz napja adott postára, válasz egyelőre nem érkezett.
„Mi egy 200 négyzetméteres sportöltözőt akartunk felépíteni, s számos hatástanulmányt kellett készíteni, engedélyeket kérni a különböző hatóságoktól. A helyi vadásztársaság hívta fel a figyelmemet arra, hogy az itteni vadállományban óriási károkat is okozhat ez a határzár, miközben aki akar, könnyen átmászhat, legalábbis a gyors építésű részén. Sem szakmailag, sem emberileg, sem politikailag nem értek egyet a határzár felépítésével, fölösleges pénzkidobás, miközben a helyi lakosok számára eddig nyújtott szociális támogatás jelentősen csökkent, azt meg nekem kell velük valahogy megoldanom. Az indulatokat, amelyeket a plakátkampány és az általános kormánykommunikáció keltett, mindennapos küzdelemmel tudjuk csak csillapítani: hogy emberileg minden elesetten segítenünk kell, és azt, hogy a mindennapi nyomorunkért nem a menekülteket kell vádolni.”

Szegény szerb birkák

Odébb, a helyi parkban családjával hűsölő fiatal férfinak vannak fenntartásai a menekültekkel kapcsolatban: „Azt megértem, hogy a háború elől jönnek, de itt nálunk nincs pénz rájuk, ránk sincsen, hova jönnének?” Azt ugyan elismeri, hogy szinte mindannyian Nyugat-Európát célozzák meg, de ahogy egy ásotthalmi barátjától hallotta, leszedték annak is a paradicsoma nagy részét. „Persze biztos éhesek voltak, de az a barátomnak meg kár, az érte kapott pénzből tartja el a családját.” Beszélgetőpartnerünk felesége is úgy tudja, hogy abban a községben, Ásotthalmon, kísérgetni kellett az iskolába a lányokat, mert féltették őket a szülők. Ilonka néni, aki éppen a közelünkben tolta a biciklijét, úgy gondolja, hogy bár a házába nem engedné be őket, azért enni- és innivalót adna nekik. Úgy hallotta az idős hölgy, hogy a polgármester az elhagyott malom előtt már lekaszáltatta a területet, ha jönnek a menekültek, ott fognak egy segítő helyet telepíteni számukra, messze a központtól, a határ közelébe eső részen, a legszélső utcában. „Ha meg kell majd ott kenni egy kenyeret, szívesen elmennék. De azért, tudja, van bennem félsz, mondja a televízió, hogy erőszakosak, meg bűnözők is vannak köztük, én meg egyedül lakom. De eddig mindig megvédtek, odafigyelnek a faluban ránk, idősekre.”

false

Az 1500 lelkes falu a szerb oldal felé eső, legszélső utcájában a járda kövei közül szedegeti egy asszony a gazt. Azt magyarázza, hogy ő ugyan eddig egyetlen menekültet sem látott. Azt ugyan hallja rendszeresen, hogy a rózsaültetvényük melletti hőkamera, ha mozgást észlel, elkezd vijjogni. Sokszor még nevetnek is, mert a birkákra is megszólal...

A nő tudja, hogy pengék állnak majd ki a kerítésből is, nem csak a gyors építésű, alacsony határzár okozhat sebeket, de egyelőre a falu szélén még csak az oszlopok állnak. „Az biztos, hogy a szerb birkák majd időnként fennakadnak a pengéken.” Kicsit odébb, még a dühöngő kánikulát megelőzendő, locsol egy férfi, aki pontosan meg is mutatja messziről, merre épül a kerítés. „Jöttek itt a 80-as években a diktatúrából menekülő románok, később a délszláv háború elől a szerbek, a mostaniakból még nem sokat láttunk, néhány csoport tévedt eddig errefelé” – magyarázza, miközben leállítja a locsolót. „Nem tudom, hogy ha a határzár elkészül, többen jönnek-e erre, vagy sem. Tudja, akkor még át kellene jönniük a Tiszán, aztán, hogy Szegedig eljussanak, több kicsi településen át kell haladniuk, nagyobb a lebukás esélye. De tőlem jöhetnek, mindig nyitott ablaknál alszom, eztán is. Mit vinnének el tőlem? Nézzen már rám!”

Tájékoztatni, nyugtatni

Molnár Róbert később megmutatja nekünk azt a helyet, ahol a „help centert” rendezik majd be – amennyiben egyáltalán szükség lesz rá. A polgármester ugyan még nem vásárolta meg, de kész rá, hogy mobil WC-t, esetleg sátrakat vegyenek. „Az önkormányzati büdzsé szűkös, de többen vannak a faluban, többek között mi is a feleségemmel, akik megbeszéltük, hogy szükség esetén szánunk erre pénzt.” A polgármester, bár nem szokott róla beszélni, elárulja, hogy a szegedi vasútállomásra is szokott időnként apróságokat kivinni, hogy hozzájárulhasson az önkéntesek segítő munkájához. „Tájékoztatni és nyugtatni kell az embereket, fel kell őket készíteni egy esetleges hullámra. Nem kell hazavinni őket, a bizalmukba fogadni, de a tisztes emberi segítséget mindenkinek meg kell adni.” Bólogat e szavak hallatán Gál István is, helyi képviselő. „Sok ismerősöm van a közösségi oldalon, köztük többen Mórahalmon, vagy a közvetlen szomszédságban élnek. Előfordult, hogy egy régi kollégám azt írta, hogy le kellene őket lőni... Nem tudtam szó nélkül hagyni, visszaírtam neki, hogy miért, majd egyszer a fekete szeműek kerülnek sorra. Én megértem, hogy arrafelé nagy nyomás nehezedik az ott lakókra, de nem kellene a végletekig heccelni őket. Nézze meg, miket irkálnak, hajmeresztő még akkor is, ha valaki még attól nem lesz gyilkos, hogy annak mondja magát.”

false

Molnár eközben úgy véli, hogy az emberek természetes félelmét, amit az ismeretlennel szemben szoktak érezni, kihasználja a kormány, és meglovagolja, ahelyett, hogy éppen az ellenkezőjét tenné. A gyűlölet pedig megkeseríti az emberek életét. „Pszichológiai terror alatt tartja a kormány az állampolgárokat. Nem támogatom a migrációt, de ami itt van, az őrület. Van rendőrség, van titkosszolgálat, van nemzetbiztonság, mindenki tegye a dolgát, de ne riogassanak. Ezzel csak elterelik ismét az égető problémákról a figyelmet, bűnbakot találnak az elégedetlenség számára. Egyszer ki fog pukkanni ez az egész politikai egység, a manőverezés lelepleződik, csak nem tudni, hogy mikor.”

Kübekháza, bár a helyi polgárőrök fogtak el illegális határátlépőket, mégsem számít zöldhatárútvonalnak. „Egyelőre nem, átlag havi 12 elfogás volt” – mondja Kübekháza polgármestere. A faluban az evangelizáció útját is választó egykori országgyűlési képviselő szerint rossz üzenet a szögesdrót: „Egy társadalom akkor működik jól, ha a falakat lebontja. Ha Észak-Korea akar lenni az ország, akkor jó úton haladunk afelé. Minden logikának ellentmondanak a mostani lépések, hogy néz ki az, ha azt kell, hogy mondjuk, hogy a kommunisták lebontották, mi meg újra felépítjük a falakat? Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig a felfuvalkodottság” – idézi végül a Bibliát Molnár Róbert.

Neked ajánljuk