Valószínűleg igen tekintélyes összeg jönne ki, ha összegeznénk a munkaóradíjakat, melyeket a pécsi rendőrség egy bizonyítottan semmi kárt nem okozó, 10 perces flashmob „felderítésére” és kivizsgálására szánt. Aznap este nyolc rendőrjárőr többórás munkájára volt szükség az „elkövetők” előállítására, majd a hatóság több mint egy hónapon keresztül dolgozott a körülmények felderítésén – illetve, rosszindulatú olvasatban azon, hogy a plakátragasztást magára vállaló Heindl Pétert mindenképpen el tudják marasztalni valamiben. A rendőrséget nem bátortalanította el, hogy a rongálás vádja még aznap este megdőlt: a gyülekezési joggal való visszaélés miatt öt héttel később első fokon 30 ezer forintos pénzbírságra, azaz hatnapos elzárásra ítélték a jogvédőt.
| ||
Hány rendőr kell egy magányos plakátátragasztó ellen?
Az internetadó elleni tiltakozásból kinőtt pécsi civil csoport tagjai június 30-án ragasztottak át egy bevándorlóellenes kormányzati plakátot „A te munkádra is szükség van ahhoz, hogy Orbán Viktor mind az öt gyermeke a saját lábára állhasson” szöveggel; a felirat arra utalt tréfásan, hogy Orbán Ráhel férjének korábbi cége nyerte el a pécsi közvilágítás-korszerűsítés zsíros üzletét. A vicces üzenet felragasztását kísérő szűk tízperces performansz után többórás rendőrségi vegzálás következett, amit a Magyar Narancs tudósítója is testközelből élt át.
A háromórás, négy járőrautót lekötő intézkedés azért is volt érthetetlen, mert nem volt mit kivizsgálni: Heindl Péter jogvédő azonnal „bevallotta” a ragasztást, azt pedig a nyomrögzítő jelentette ki a „tetthelyre” érkezvén azonnal, hogy a gyurmaragasztóval felhelyezett üzenet eltávolítása semmilyen kárt nem okozott – a rendőrség megfogalmazásában – a „Miniszterelnökség tulajdonát képző” plakátban. A helyszínen ráadásul egyfajta hallgatólagos megállapodás is létrejött a rendőrök és civilek között, amelynek értelmében ha a civilek vállalják a felirat eltávolítását és az nem okoz kárt, akkor a hatóság nem indít eljárást. Rongálás miatt végül nem is indított.
Az ügyet a felirat eltávolításával letudottnak vélő Heindl Pétert július 28-án egy július kilencedikei dátumozású idézés várta a postán, amely szerint szabálysértési eljárás indult ellene, ám nem rongálás, hanem a gyülekezési joggal való visszaélés miatt. Mint a másnapi meghallgatáson kiderült, a fáradhatatlanul dolgozó hatóság a plakátragasztás „meghirdetését” vette górcső alá, ami azért fontos, mert míg a flashmobok az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem bejelentéskötelesek, addig a hagyományos demonstrációk igen, és a bejelentés elmulasztása a gyülekezési joggal való visszaélésnek minősülhet.
| ||
Bűnös, csak még nem tudni, miben
Az eljárás során a rendőrség elismerte, hogy a plakátátragasztás, illetve az azt kísérő öt-tíz perces performansz megfelelt a flashmob azon ismérvének, hogy modern kommunikációs eszközökkel (mobillal vagy interneten) szervezték és rövid ideig tartott, ám miután Heindl Péter az interneten szervezőként jegyzett egy meghívót az eseményre, nem spontán demonstrációról van szó, hanem szervezett eseményről, amely bejelentésköteles lett volna. Mindez maximum 150 ezer forintos szabálysértési bírságot von maga után, amelyből az alsó határhoz közelítő 30 ezres mérték kiszabását ítélte jónak a hatóság; mindez a bírság meg nem fizetése esetén hat napos elzárást jelent, és miután Heindl Péter nem hajlandó a szerinte jogellenes bírság megfizetésére, könnyen lehet, hogy ez lesz az ügy vége.
A jogász végzettségű jogvédő szerint az, hogy bő egy héttel az eset megtörténte után indítanak el egy szabálysértési eljárást, ráadásul teljesen más indokkal, mint amivel a civileket és a Magyar Narancs újságíróját három órán keresztül előállították, felveti annak a gyanúját, hogy koncepciós eljárásról van szó.
Heindl a rendőrség jogértelmezését is vitatja, hiszen a megmozdulást spontán módon egy Facebook-csoportban beszélgetve „szervezték meg”, és annak programja is csak helyben alakult ki, miután valaki történetesen egy gitárt is hozott magával. A szervezettségről szerinte mindent elmond, hogy a ragasztásra egy mozizás előtt került sor egy baráti társasággal (a filmnézésből aztán nem lett semmi a rendőrségi előállítás miatt).
Az utcára kimenni szigorúan tilos!
A civil aktivista szerint az ellene folyó eljárás célja a társadalom elbizonytalanítása, és Pelle Andrea, a Szuverén Pro Bono Társaság ügyvédje szerint is kilóg a lóláb: jól látszik, hogy a rendőrség újabb és újabb módokon kíván retorziót alkalmazni a kormányzattal szembehelyezkedő civilekkel szemben. Az ügyvéd szerint a rendőrség jogi érvelése nem állja meg a helyét, hiszen nehezen lehetne bejelentésköteles demonstrációnak nevezni ezt az alig tízperces eseményt, ám a végső szó természetesen a bíróságé. A szakértő úgy véli, jól követhető az a tendencia a rendőrségi intézkedésekben, hogy egyre szűkebbre próbálják szabni a különböző nyilvános megszólalások terét.
| ||
Pelle Andrea két példát emelt ki a kettős mérce látványos alkalmazására. Egyik alkalommal a rendőrök járókelők egy csoportját vonták intézkedés alá egy ellenzéki demonstráció alkalmából, akik spontán módon fejezték ki szimpátiájukat a tüntetőkkel; abban a kísértetiesen hasonló esetben viszont, amikor az Orbán Viktor meghívására Magyarországra látogató kínai miniszterelnök mellett tört ki spontán szimpátiatüntetés, a hatóságoknak semmi bajuk nem volt a véleménynyilvánítással. A rendőrségnek persze már 2010 előtt is meggyűlt a baja a gyülekezési jog alkalmazásával, elég csak 2006 őszére gondolni, teszi hozzá a szakértő, ám úgy véli, hogy ma a rendőri fellépések jóval tendenciózusabbak.
Heindl Péter fellebbez a rendőrségi döntés ellen, így a végső szót a bíróságnak kell kimondania – mint ismeretes, egy hasonló ügyben, ahol rongálás volt a vád, a bíróság a kormányellenes aktivisták javára döntött. Folyamatban van egy másik eljárás is, miután a jogvédő és több társa panaszt tett az őket bő két órán keresztül feltartóztató rendőrök ellen. Az ügy jelenleg a Független Rendészeti Panasztestületnél van.
Heindl Péternek utoljára 1983-ban gyűlt meg a baja a hatóságokkal, akkor egy békedemonstráció miatt állította elő a szocialista államhatalom rendőrsége a Dialógus Békecsoport elhíresült szétverése során. Arra azonban egészen 2015-ig kellett várnia, hogy a rendőrség el is marasztalja.
