„Mikor még ennyi fecskénk volt, nem kellett szúnyogirtó!” – ezzel a fölirattal bukkant föl a Facebookon az a fénykép, amelyen fecskék láthatók villanydrótokon, sűrű sorokban. A képet jellemzően Tisza melletti települések lakói osztják meg, manapság ők szenvednek a legtöbbet a szúnyogoktól. A csapadékos nyár miatt rengeteg pocsolya várja a petét rakó szúnyogokat. A folyók szokatlan időben, június végén léptek ki a medrükből, hosszú időre elárasztva a hullámteret, feltöltve a kubikgödröket.
Közben az idéntől egy uniós előírás nyomán már tilos a légi kémiai szúnyoggyérítés. A helyi önkormányzat és a kormány mellett így most már az uniót is szidják a szúnyogok miatt az emberek.
| ||
Ez kémia – vagy biológia
Vajon tényleg van köze a fecskék számának a szúnyogsűrűséghez? – kérdeztük Orbán Zoltántól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MMTE) szóvivőjétől.
„Bár a fecskék táplálékát szúnyogok is alkotják, de nem lehet azt mondani, hogy kifejezetten szúnyogvadászok. Az embert gyötrő csípőszúnyogfajok jellemzően az esti, reggeli szürkület idején aktívak. Amikor nagyon sok a szúnyog, és nap közben is mozognak, akkor nyilván a fecskék is többet kapnak el belőlük. A fecskének inkább a különböző szuronyos legyek, bagócsok, böglyök, mezőgazdasági kártevőnek számító rovarfajok ritkításában van nagyobb szerepük” – mondta a Narancs.hu-nak a szakember.
Orbán Zoltán szerint ugyanakkor mégis lehet összefüggést találni, mert a sokféle megpróbáltatást – vonulásuk közben a vadászatot, itt pedig a fészkeik leverését – túlélő fecskék életére is kihat az, hogyan irtják a táplálékuk egy részét kitevő rovarfajokat Magyarországon. Ezen a téren most 30-40 évvel maradt le hazánk Nyugat-Európához képest: itt több mint 90 százalékban kémiai védekezés zajlik, és kis mértékben biológiai, míg Nyugaton szinte csak biológiai módszerrel ritkítják a szúnyogot.
A biológiai módszer lényege a baktérium által termelt fehérje, amely a vízben bejut a csípőszúnyog lárvájának tápcsatornájába, és azt átlyukasztja.
| ||
A kémiai módszer: permettel kijuttatott idegméreg
„Azzal, hogy az Európai Unió január elsejétől nem engedélyezi a légi irtást, a helyzet sok tekintetben romlott – állítja Orbán Zoltán. – A levegőből hulló permettől megmenekültek a levelek fonákján megbúvó rovarok. A földi permetezés révén azonban a méreg oldalirányban terjed, az eldugott helyekre is bejut, hatékonyabban pusztít. Van olyan szer, amelynél ezer elpusztult rovarból egy a csípőszúnyog, és olyan is, ami hatékonyabb, mert száz leterített rovar között kettő csípőszúnyog van. Azt eddig nem verték nagydobra, hogy korábban a szert hektáronként tíz liter gázolajjal együtt juttatták ki Magyarországon. Most már paraffin származékot használnak, fehérolajat, ami nagyon apró párafelhőt eredményez – és azt is, hogy rárakódva például a madártojásokra, eltömi a pórusokat, és ezáltal befulladnak a fiókák. A kémiai védekezés további hátránya, hogy csak a kifejlett szúnyogokat pusztítja el, a lárvákat nem. Azok kikelnek” – részletezte Orbán Zoltán.
Megnyert csaták, elvesztett háború
A természetet jobban kímélő biológiai védekezéshez a szakértelem megvan Magyarországon. Ahhoz, hogy elég hatékony legyen, helyismeret kell – tudni, hol vannak a szúnyogbölcsők –, és tudni kell, mikor érdemes elvégezni az irtást, amihez ekkor már elég lehet konszolidált vidéken a háti permetező is.
Magyarországon azonban 2013 tavaszán központosították, a katasztrófavédelem hatáskörébe utalták a szúnyoggyérítés feladatát. Az önkormányzatok is irthatnak, saját költségükön. Ilyen szervezeti körülmények között tényleg sokkal több pénz és szakértelem kellene a biológiai irtáshoz. Sokkal egyszerűbb a kémiai. Magyarországon most az MMTE szóvivője szerint súlyos környezetkárosítás folyik, adóforintokból.
Ez azért sem tűnik föl, mert a döntéshozóktól a szavazópolgárig mindenki azt veszi csak észre, ami látható, és a kényelmét befolyásolja. Elvárják az emberek, hogy ne legyen a portájukon szúnyog, de azt kevesen teszik meg, hogy leellenőrizzék az ereszcsatornát, megáll-e benne a víz; a használaton kívüli vödröket, ibrikeket lefordítva tartják-e; az esővízgyűjtő hordóra fölgumipókoztak-e egy réteg szúnyoghálót.
Ennek az érvelésnek csak látszólag mond ellent az a tapasztalat, amire Orbán Zoltánés Makrai László biológus, a szúnyoggyérítést is végző szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. ügyvezetője utal: aki végigautózik Németországon, Ausztrián, igazán csak Hegyeshalomnál beérve lát a szélvédőre tapadni rovarokat. Egy német tanulmány szerint a hagyományos repülőrovar-biomassza 70 százaléka kipusztult arrafelé.
| ||
Nálunk még olyan ökológiai érték létezik, amelyről a laikusoknak fogalmuk sincs. Orbán Zoltán szerint épp ezzel a különbséggel magyarázható, hogy – mint egy konferencián hallotta – Nyugat-Európában sok helyen már a biológiai védekezés ellen is fölszólalnak, azon az alapon, hogy ha kevéssé is, de hat az élővilágra. A szegényedés azzal jár, hogy elveszítjük azokat a „szolgáltatásokat”, amelyeket az ökoszisztéma akaratlanul is biztosít számunkra, ilyen a beporzás. Nekünk még van mit eltékozolnunk, bár tizenöt év alatt haladtunk ezen a téren annyit, amennyit nyugatabbra ötven év alatt.
Ez lehetne az igazság pillanata
„Nem a fecskék megritkulása miatt szaporodtak el a szúnyogok, és nem azért fogynak a fecskék, mert irtjuk a szúnyogokat” – mondja Makrai László a Narancs.hu-nak. A vonuló madarak állományát a vadászat tizedeli a mediterrán és az afrikai országokban. Ez pedig mindaddig zajlik, amíg a madarak húsára lesz kereslet.
Ami a szúnyogokat illeti, a mostani időszak azért is lehetne az igazság pillanata, mert olyan helyzet alakult ki, amikor a permetezésnek csak néhány napig van érzékelhető hatása, hiszen gyorsan kikel az utánpótlás.
„Előre tudható volt, tehát lehetett volna készülni rá, hogy a légi kémiai irtást be fogják tiltani. Most azonban az sem érne sokat, ha repülőről irthatnánk” – mondta Makrai László. „Az is régóta tudott, milyen hatást tulajdonítanak a kémiai szúnyogirtó szereknek, a piretroidoknak. Fontos szempont, hogy az embereket gyötrő szúnyogfajok honnan származnak: bizonyíthatóan az árterekből. Ott a kubikgödör-rendszer, ami a folyók hullámtereiben tömegesen termeli a lárvákat, gyakran elérhetetlenül a jóhiszemű biológiai irtás számára is, mert járművel ezek megközelíthetetlenek, fölülről pedig lombos fák takarják. Ha már a Belügyminisztériumhoz került a vízügyi irányítás és a szúnyoggyérítés is, érdemes lenne átgondolni, mely hullámtéri holtágakat, kubikokat célszerű eredeti formájukban meghagyni természetvédelmi szempontból, és melyeket – például a települések közelsége miatt – becsatornázni az anyamederbe, hogy lefolyjon a víz” – részletezi a szakember.
| ||
150 éve megvannak
A hullámtérben lévő kubikgödrök a Tisza szabályozása óta, tehát mintegy 150 éve jelen vannak a hullámtérben. Ezek a gátépítésekhez elvitt föld helyén maradt gödrök, amelyek áradáskor vízzel telnek meg. Olyan igényt, hogy ezeket le kellene csapolni, még nem fogalmazott meg senki a vízügyi igazgatóságnak – reagált kérdésünkre Kozák Péter, az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) igazgatója. Azt írta, egy ilyen munka megtervezéséhez sokféle igényt és szempontot kellene figyelembe venni, a tulajdonosok érdeke ezek közül egy.
A területek nagy része az államé, de van hullámtér magántulajdonban is. Mivel a kubikgödör a hullámtér ökoszisztémájának fontos részét képezi – oda ívnak a halak, iszik belőle a vad, táplálkozik a vízimadár –, mindenütt mérlegelni kellene, milyen kárt okozhat a lecsapolás az ottani ökoszisztémának. A munka engedélyezése, a csatornák, vízvisszatartó műtárgyak építése pénzbe kerül. Ahhoz is szakértő felmérés kell, hogy a lakott területekhez közeli kubikgödrök lecsapolása milyen kimutatható hatást gyakorol a terület szúnyogterhelésére, főleg, ha a közelben más vízterek is vannak, például halastavak.
