KOmplett

A hosszú évek alatt rengeteg férfi belső univerzuma feltárult előttem. De az kicsit sok volt, mikor ezt teljesen szó szerint kellett értelmezni…

Sötét foltok a múltban, hisztérikus delnők a jelenben.

Évekkel ezelőtt vezettem egy blogot, ahol külön kis csokorba gyűjtöttem azokat a szörnyeteg férfiakat, akikkel valahogy összesodort az élet. Többen jelezték nekem, hogy kissé még hiányos a lista. Hát, már nem sokáig!

Létezik krimiterápia? Nem tudok róla, pedig elég hatásos lenne. Bár nálam csak egy egészen speciális dolog miatt működött, de talán másoknál is beválhat…

Ne nézz vissza, mondom magamnak, nem éri meg, csak szomorú leszel, levert, a nosztalgia életveszélyes. Aztán mégis visszanézek. És csak egy sétára vágyom.

Jó pár éve épp itt, Berlinben zuhantam bele újra a Szabó Magda-életműbe. Január volt akkor is, mínuszok, és én annyira becsavarodtam, hogy szinte személyiséget váltottam.

Barátnőm kissé irigykedve jegyezte meg, milyen jó nekem, hogy idegen helyeken játszi könnyedséggel ismerkedem, barátkozom. Azt persze nem irigyli, hogy otthon, a megszokott környezetemben gyakran az utcára sem merek kimenni… Pedig a kettő összefügg.

Végigkönnyeztem Áder beszédét. Mentségemre szóljon, hogy előtte a Sas-kabarét is az atv-n. Méltó befejezése egy szörnyű évnek. De így: nem mehet tovább.

A szerző életműve számomra elsősorban a határok tágításáról szól, a lehető legszélesebb értelemben.

Az év végi kis záró bulik, karácsonyi rendezvények idején óhatatlanul összesodródunk ismerősökkel, akikkel nagyon nem szeretnénk. Sőt olyanokkal is, akik miatt komoly energiákat mozgósítottunk, hogy véletlenül se fussunk össze. És viselkedni kell.

A Meztelen ebédet egy udvarlómtól kaptam kölcsön (húsz lehettem), mondván, hogy ez az ő egyik kedvenc könyve. A következő találkozóig elolvastam. Aztán lemondtam a randevút.

A humor forrása című Vinnai–Mózsik-darab a Narancs recenzensétől másfél csillagot kapott. Mivel ilyesmire nem nagyon akadt még precedens, gondoltam, megnézzük.

Négy vaskos kötet, ha jól belegondolunk, olvashatatlanok. Mégis átzuhantam rajtuk, és a filmeket is megnéztem. Többször. Lehet, hogy lélekben kamasz lány vagyok?

A február az év legrövidebb hónapja, legalábbis a naptár szerint. Ám mégis a december tűnik annak. Mert egyszerűen mindenki megtébolyodik.