Új év – régi, rossz utak?

KOmplett

Végigkönnyeztem Áder beszédét. Mentségemre szóljon, hogy előtte a Sas-kabarét is az atv-n. Méltó befejezése egy szörnyű évnek. De így: nem mehet tovább.

Az az öröm akadt hát ebben az egészben, hogy ráébredtem, ennél mélyebben már egyszerűen nincsen. És kezdem tisztábban látni, hogyan jutottam idáig, illetve azt legalábbis, hogy ebből mennyi az én hibám.

Még év végén, a nyomtatott Narancs szilveszteri programajánlójában olvastam, hogy csak a lúzerek buliznak 31-én, a jó arcok kitombolják magukat előző nap. Nos, én se előtte, se akkor. Hogy felöltözzek, képtelenségnek tűnt, köntösben meg ugye – legyen bármilyen színes az évzáró forgatag – nem lehet elindulni. Meg amúgy sem bírtam senkit se látni, kész szerencse, gondoltam, hogy hamarosan útra kelek, és távol is maradok egy ideig. (Berlinbe megyek.) Így nekiindulni persze tévedés. Aki így startol, annak a világ legjobb helyén is folytatódik majd ez a nyomor, a helyváltoztatás elég kevés dolgot old meg, csak átcipelődik a teher egyik helyről a másikra…

Az év első napja a régi egyenes folytatása volt. Délben kimásztam az ágyból. Kaját rendelni lehetetlen volt (előző nap is, így a menü csak két száraz kifli meg egy csoffadt narancs volt), az új év első napján minden normális kajaszállító be van zárva, maradt a fogadalmaimmal ellentétes pizza. (A háztartási szemetem legnagyobb százalékát a pizzás – és egyéb rendelt ételes – dobozok alkotják. Ez sem dob fel.) Az általános érzés, ami belengte az egész tavalyi évet, súlyos árnyat vetett már az első napon. És elegem lett abból, hogy folyamatosan azt érzem, nincs erőm semmihez. Se dolgozni, se alkotni, se szórakozni, se olvasni, se a sorozatokat nézni, még a Misfits-et se, pedig azt imádtam (Simonba [Iwan Rheon, oh] egyszerűen szerelmes vagyok), se egy teát feltenni. Arra sem volt energiám, hogy megírjam a szállásom tulajának, mikor is érkezem. Aztán megjelent lelki szemeim előtt, ahogy hüppögök egy kreutzbergi kapualjban, és megírtam azt a levelet…

Épp egy nagy anyagon dolgoztam év végén, a témám az volt, hogy nincsen reménytelen helyzet, mindenhonnan fel lehet állni. A cikkemben három nehéz sorsú embert szólaltatok meg, akik mégis túl lettek minden bajon, mert nem a problémákra, hanem a célokra és a feladatokra koncentráltak. Olyan meggyőzően kommentáltam az eseteket, hogy megijedtem magamtól. Hogy milyen álságos vagyok, milyen képmutató. És egyben rájöttem, nekem is valahogy így kellene kikapaszkodnom, új szemlélettel, lépésről lépésre, mint nekik.

Hát megpróbálom. Első lépésben: fókuszt a jóra! Hiszen megyek éppen, utazom, a kedvenc városomba, ráadásul munkám is van ott. A kiadóm is szuper volt, elkészült a német portfólióm nyomtatott és online változatban is, hátha bejön a dolog, sikerül valamit kint intéznem. Már több barátom is írt, hogy várnak. Ez azért nem annyira rossz. Eddig csak a csomagolás nehézségei kötöttek le, a sok elintézni való, úgy láttam, betemet a káosz. Ahogy nekiláttam, kezdett letisztulni a kép. Meglátjuk, sikerül-e túllépni magamon. Azon leszek. Mindenesetre előre nézek. Folytatom az irodalmi blogot is, mert már év közepén világos volt: 52 kevés, szinte éppen a legfontosabb szerzők maradtak ki. Remélem, sokan hasonló fogadalommal vágnak neki az évnek. Erős tapasztalat, hogy a fókuszváltás nagyon sokat segít. Kérdés, hogy a lendület meddig tart, és mikor jön az újabb megzuhanás…

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

A vad

Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! – skandálja fennhangon a Fiatal Demokraták Szövetségének ifjú gárdája, minden lehetséges fórumon – minél fiatalosabb az a fórum, annál jobb. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen harcot is folytatnak ők?

A szuperhonpolgár

A lovagi rang modern kori megfelelője elsősorban az érdemet, a tehetséget és a köz szolgálatát jutalmazza, bár az is igaz, hogy odaítélésénél a lojalitás és a politikai megfontolás sem mellékes.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.

„Inkább elmennek betegre”

Időről időre felmerül, hogy Orbán Viktor és pártja adott esetben a rendvédelmi erőket is bevetné a hatalom megtartása érdekében. A nyílt erőszak alkalmazásának azonban számos akadálya van.