Könyv

Ahhoz, hogy jól

Háy János: Hozott lélek

  • Kovács Bálint
  • 2015. július 12.

Könyv

Áll az olvasó az ablak előtt, néz rajta befelé, lát egy díszes csillárt, odaillő dísze a nagypolgári villának, és nem igazán tudja kivenni, milyen az az élet, amit a villanykörték megvilágítanak.

Majdnem ez az a pozíció, amelyből a kötet minden története íródott, de csak majdnem, mert Háy János túllát a szórt fényen, bele abba, ami pedig tényleg nem is látszik. Az ablakok mögötti emberek döntéseiről van szó: hogy marad a feleség mellett vagy sem, hogy megtartja a gyereket vagy sem, hogy mit tanít a gyerekének a párkapcsolatokról. Minden elágazásnál el kell indulni valamerre, de nem is lehet tudni, hogy van-e jó irány; élni kell valahogy, és ez túl nagy feladat ahhoz, hogy jól csináljuk.

És ugyanez megy a Svábhegyen, az öregek otthonában, a Dzsigerdilen-korabeli Budán, a bogyósgyümölcskertész-korabeli magyar vidéken, a mai Pesten. Nem regény áll össze ebből a csaknem ötven, önálló novellából, a hol és hogyan nem egységes, a kötet mégis szétszálazhatatlan egésszé válik, mert a kamaszok nyűglődéseitől a fiatal házasságtörőkön és rossz mintát örökítő szülőkön és a szerelemre már nem is emlékező öregeken keresztül mégis elérünk a labirintus kijáratához, és úgy érezzük, minden elágazásban álltunk egy kicsit. Minden novella ugyanannak a nagy történetnek egy darabja, az egyik a másik alternatív befejezése, hogy mi lett volna, ha a férj mégis marad, mi lett volna, ha a nő mégis tudja szeretni és így tovább.

Tetemes súly így ez az egész, amit Háy évtizedek óta formált stílusa is egyben tart: a Hozott lélek ebben az ismert nyelvi regiszterben mozog. Hiányos szerkezetű mondatok; hosszú, asszociatív mellékmondatok és a főmondatokhoz való hirtelen visszaugrások; függő beszédben leírt kérdések, amelyekben nem a kérdezés, hanem annak megfigyelése a lényeges aktus; és nevek nélküli megjelölések („mondta, aki utálta az alföldet”, „mondta, aki ott született”). Letisztult, evidensnek ható fundamentuma ez a nyelv a kötetnek, s miként a történetek közös gyökere, úgy a forma is összetartja a novellákat. Amelyek között egyenként, mégiscsak szétszálazva, találni gyengébb darabokat. „Minden kapcsolat omladozni kezd egy idő után” – mondja az elbeszélő A tiszta lap címűben, majd hozzáteszi: „Minden feleség ugyanolyan, ahogyan minden férj is ugyanolyan, minden kapcsolat ugyanoda fut ki, hogy már csak azt érzi az ember, hogy kibírhatatlan a másik mellett élni.” És valóban, rengeteg az olyan szöveg, ami ezt az egyenletet számolja ki újra meg újra. A férfi kilép a kétgyerekes házasságból, mert bár nem akart, a teherbe esett szerető miatt most muszáj, vagy nem lép ki, pedig ugyanezért muszáj lenne, vagy mindezt megelőzendő az abortusz mellett teszi le a voksát. A feleség egy idő után megutálja a férjet vagy a szájszagot, a borostát, amivé a teste változott. És ha úgy tűnik, hogy nem egy szerető miatt lett vége a házasságnak, később akkor is kiderül, hogy de igen, és ha a nő szed tablettát, akkor egy ponton mégis éppen nem szed, hogy jöhessen a terhesség vagy az abortusz. És Háy sokszor mintha csak ismételne, nem helyezi ezt a már több korábbi kötetben és drámában is precízen elemzett képletet új kontextusba, nem világít rá új részeire, és ilyenkor elkezdi felszámolni a történetek máskor olyan elemi erejű érvényességét. Vagy erre a problémára válaszol az egyik írás vége, amely szerint kellenek az „unalmas” történetek is, „hogy tudjuk, melyik az igazán izgalmas mese”?

Az állítással ugyanakkor nem nehéz vitába szállni, épp azért, mert olyan sok az „izgalmas mese”, a nem ugyanolyan feleségek és nem ugyanolyan férjek, és azok a gyönyörű novellák, ahol a körülmények (megcsalás, nemszeretés) ugyanazok, a hatás mégis más, s ez a sokféleség, ez a lehet máshogy talán a lényeg. A férjről mégis kiderül, hogy mélyebben összetartozik a feleséggel, mint hittük, az abortuszklinikáról hazamenekülő nő hasa mégis meghozza a boldogságot, a kiábrándult lány mégis kineveti saját pesszimizmusát, vagy mégis találni egy nénit meg egy bácsit, akiknek sikerült együtt végigjárniuk minden kanyart.

Európa, 2015, 384 oldal, 3490 Ft

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.