Könyv

Ahhoz, hogy jól

Háy János: Hozott lélek

  • Kovács Bálint
  • 2015. július 12.

Könyv

Áll az olvasó az ablak előtt, néz rajta befelé, lát egy díszes csillárt, odaillő dísze a nagypolgári villának, és nem igazán tudja kivenni, milyen az az élet, amit a villanykörték megvilágítanak.

Majdnem ez az a pozíció, amelyből a kötet minden története íródott, de csak majdnem, mert Háy János túllát a szórt fényen, bele abba, ami pedig tényleg nem is látszik. Az ablakok mögötti emberek döntéseiről van szó: hogy marad a feleség mellett vagy sem, hogy megtartja a gyereket vagy sem, hogy mit tanít a gyerekének a párkapcsolatokról. Minden elágazásnál el kell indulni valamerre, de nem is lehet tudni, hogy van-e jó irány; élni kell valahogy, és ez túl nagy feladat ahhoz, hogy jól csináljuk.

És ugyanez megy a Svábhegyen, az öregek otthonában, a Dzsigerdilen-korabeli Budán, a bogyósgyümölcskertész-korabeli magyar vidéken, a mai Pesten. Nem regény áll össze ebből a csaknem ötven, önálló novellából, a hol és hogyan nem egységes, a kötet mégis szétszálazhatatlan egésszé válik, mert a kamaszok nyűglődéseitől a fiatal házasságtörőkön és rossz mintát örökítő szülőkön és a szerelemre már nem is emlékező öregeken keresztül mégis elérünk a labirintus kijáratához, és úgy érezzük, minden elágazásban álltunk egy kicsit. Minden novella ugyanannak a nagy történetnek egy darabja, az egyik a másik alternatív befejezése, hogy mi lett volna, ha a férj mégis marad, mi lett volna, ha a nő mégis tudja szeretni és így tovább.

Tetemes súly így ez az egész, amit Háy évtizedek óta formált stílusa is egyben tart: a Hozott lélek ebben az ismert nyelvi regiszterben mozog. Hiányos szerkezetű mondatok; hosszú, asszociatív mellékmondatok és a főmondatokhoz való hirtelen visszaugrások; függő beszédben leírt kérdések, amelyekben nem a kérdezés, hanem annak megfigyelése a lényeges aktus; és nevek nélküli megjelölések („mondta, aki utálta az alföldet”, „mondta, aki ott született”). Letisztult, evidensnek ható fundamentuma ez a nyelv a kötetnek, s miként a történetek közös gyökere, úgy a forma is összetartja a novellákat. Amelyek között egyenként, mégiscsak szétszálazva, találni gyengébb darabokat. „Minden kapcsolat omladozni kezd egy idő után” – mondja az elbeszélő A tiszta lap címűben, majd hozzáteszi: „Minden feleség ugyanolyan, ahogyan minden férj is ugyanolyan, minden kapcsolat ugyanoda fut ki, hogy már csak azt érzi az ember, hogy kibírhatatlan a másik mellett élni.” És valóban, rengeteg az olyan szöveg, ami ezt az egyenletet számolja ki újra meg újra. A férfi kilép a kétgyerekes házasságból, mert bár nem akart, a teherbe esett szerető miatt most muszáj, vagy nem lép ki, pedig ugyanezért muszáj lenne, vagy mindezt megelőzendő az abortusz mellett teszi le a voksát. A feleség egy idő után megutálja a férjet vagy a szájszagot, a borostát, amivé a teste változott. És ha úgy tűnik, hogy nem egy szerető miatt lett vége a házasságnak, később akkor is kiderül, hogy de igen, és ha a nő szed tablettát, akkor egy ponton mégis éppen nem szed, hogy jöhessen a terhesség vagy az abortusz. És Háy sokszor mintha csak ismételne, nem helyezi ezt a már több korábbi kötetben és drámában is precízen elemzett képletet új kontextusba, nem világít rá új részeire, és ilyenkor elkezdi felszámolni a történetek máskor olyan elemi erejű érvényességét. Vagy erre a problémára válaszol az egyik írás vége, amely szerint kellenek az „unalmas” történetek is, „hogy tudjuk, melyik az igazán izgalmas mese”?

Az állítással ugyanakkor nem nehéz vitába szállni, épp azért, mert olyan sok az „izgalmas mese”, a nem ugyanolyan feleségek és nem ugyanolyan férjek, és azok a gyönyörű novellák, ahol a körülmények (megcsalás, nemszeretés) ugyanazok, a hatás mégis más, s ez a sokféleség, ez a lehet máshogy talán a lényeg. A férjről mégis kiderül, hogy mélyebben összetartozik a feleséggel, mint hittük, az abortuszklinikáról hazamenekülő nő hasa mégis meghozza a boldogságot, a kiábrándult lány mégis kineveti saját pesszimizmusát, vagy mégis találni egy nénit meg egy bácsit, akiknek sikerült együtt végigjárniuk minden kanyart.

Európa, 2015, 384 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.