Könyv

John Le Carré: Single & Single

  • - kg -
  • 2015. július 12.

Könyv

Le Carré több körben írta ki magából azt a kettősséget, mely rosszéletű édesapjához fűzte. Azt a csodálatot, melyet tejfeles szájú ifjúként nagystílű papája iránt érzett, és azt a megvetést, melyet a mezei csalónak bizonyult családfő keltett az immár felcseperedett Cromwell fiúban (az író Cromwellről váltott Le Carréra). A nagy aparegénynek ország-világ az Egy tökéletes kémet tartja, ehhez képest a 13 évvel később (1999-ben) született Single & Single legfeljebb kis aparegénynek mondható. Tényleg kicsi, noha történetünk kezdetén épp ellövik egy brit állampolgár fejét a napsütötte Törökországban, ami nem kis dolog, okoz is némi diplomáciai zavart, és a kibontakozó történet nemzetközi dimenzióit is megelőlegezi. Olyannyira nemzetköziek ezek a dimenziók, hogy a történet vége felé egy fehérgalléros nagybani gazember meg is jegyzi: micsoda világ ez, melyben egy lengyel nekiállhat fenyegetni egy angolt Svájcban! Le Carré most nem ad többet, mint tucatnyi hasonló, első osztályú aranyköpést. Ahogy egy jelentősebb brit iskola öregdiákját írja le kíméletlen pontossággal, vagy ahogy egy kitartott barátnőről jegyzi meg, hogy azzal az együttérzéssel beszél, amit csak szeretők tanúsítanak a törvényes feleségek iránt – az telitalálat. Ezek a finomságok nem kaphatók a műfaj egyik nagymenőjénél sem, csakis a saját klasszikusságát megélő Le Carrénál. Mivel azonban sem egy öregdiák, sem egy szerető nem csinál nyarat, hát még kémipari bestsellert, Le Carré behozza a piszkos, nemzetközi dimenziókat: nagyban játszó posztszovjet gengsztereket (Gorbacsovtól indul a történet) és kifogástalan öltönyű londoni pénzmosókat. Valahol középen pedig ott vergődik az apját csodáló, az apjában csalódott, az apját csalódottan csodáló brit fiatalember – az ő lelke tán többet is megért volna egy szépen kidolgozott, 300 oldalas orosz gengszterviccnél.

Fordította: Falvay Dóra. Agave, 2015, 333 oldal, 3380 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.