Könyv

John Le Carré: Single & Single

  • - kg -
  • 2015. július 12.

Könyv

Le Carré több körben írta ki magából azt a kettősséget, mely rosszéletű édesapjához fűzte. Azt a csodálatot, melyet tejfeles szájú ifjúként nagystílű papája iránt érzett, és azt a megvetést, melyet a mezei csalónak bizonyult családfő keltett az immár felcseperedett Cromwell fiúban (az író Cromwellről váltott Le Carréra). A nagy aparegénynek ország-világ az Egy tökéletes kémet tartja, ehhez képest a 13 évvel később (1999-ben) született Single & Single legfeljebb kis aparegénynek mondható. Tényleg kicsi, noha történetünk kezdetén épp ellövik egy brit állampolgár fejét a napsütötte Törökországban, ami nem kis dolog, okoz is némi diplomáciai zavart, és a kibontakozó történet nemzetközi dimenzióit is megelőlegezi. Olyannyira nemzetköziek ezek a dimenziók, hogy a történet vége felé egy fehérgalléros nagybani gazember meg is jegyzi: micsoda világ ez, melyben egy lengyel nekiállhat fenyegetni egy angolt Svájcban! Le Carré most nem ad többet, mint tucatnyi hasonló, első osztályú aranyköpést. Ahogy egy jelentősebb brit iskola öregdiákját írja le kíméletlen pontossággal, vagy ahogy egy kitartott barátnőről jegyzi meg, hogy azzal az együttérzéssel beszél, amit csak szeretők tanúsítanak a törvényes feleségek iránt – az telitalálat. Ezek a finomságok nem kaphatók a műfaj egyik nagymenőjénél sem, csakis a saját klasszikusságát megélő Le Carrénál. Mivel azonban sem egy öregdiák, sem egy szerető nem csinál nyarat, hát még kémipari bestsellert, Le Carré behozza a piszkos, nemzetközi dimenziókat: nagyban játszó posztszovjet gengsztereket (Gorbacsovtól indul a történet) és kifogástalan öltönyű londoni pénzmosókat. Valahol középen pedig ott vergődik az apját csodáló, az apjában csalódott, az apját csalódottan csodáló brit fiatalember – az ő lelke tán többet is megért volna egy szépen kidolgozott, 300 oldalas orosz gengszterviccnél.

Fordította: Falvay Dóra. Agave, 2015, 333 oldal, 3380 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.