Niall Ferguson a negyvenes éveiben járó, azaz a szűkebb szakmán belül viszonylag fiatalnak számító skót történész már eddig is számos nagy sikerű könyvvel, s számtalan nagy vitát kiváltó, néha szándékoltan provokatív és nem is mindig a történettudomány terrénumába tartozó felvetéssel hívta fel magára a figyelmet. Szerteágazó érdeklődésére jellemző, hogy éppúgy otthon van a pénztörténetben, mint a háborúk s a nemzetközi politika rejtelmeiben. S miközben a nemzetközi diplomácia vagy nagy birodalmak titkait kutatja, mellékesen geopolitikai kockázatelemzést végez egy nemzetközi hedge fund számára, a Channel 4-nak készített, általában aktuális könyvein alapuló folytatásos történelmi leckéi pedig rendre felbukkannak magyar tévéadók programján is. Első könyvei a Rothschild család szerteágazó históriáját tárták fel, ebből már majdnem logikusan következtek pénztörténeti munkái (utolsó, tavalyi könyvében ismét visszatért a pénz témájához, de már a világgazdasági krízis tükrében), később az első világháború történetével és tanulságaival foglalkozott behatóan. A brit és amerikai birodalom felemelkedéséről és hanyatlásáról szóló értekezései kapcsán sokan (elsősorban baloldali szerzők) vádolták birodalmi nosztalgiával és az imperializmus rehabilitálásával: mindehhez tudnunk kell, hogy Ferguson az úgynevezett kontrafaktuális történetírás (a sokak által kárhoztatott "Mi lett volna, ha" típusú elbeszélések) mestere, s amúgy is lényéből fakadóan revizionista, amennyiben a történettudomány "jól bevált", sztereotip ideáinak felülvizsgálatáról van szó. Ferguson egyik legmeghökkentőbb gondolatkísérletében azt vizsgálja, mi lett volna, ha a brit birodalom az első világháborúban inkább bölcsen hagyja nyerni a németeket: szerinte a hipotetikus eredmény egy német irányítású, demokratikus Európa, ahol nem tud gyökeret verni sem a bolsevizmus, sem a fasizmus/nácizmus - ráadásul közben a brit birodalom is megőrzi hatalmát és erejét.
