A sorozat első darabja azt a látszatot kelti, hogy beavatást nyerünk a svéd milliárdosok magánéletébe, megtudjuk, hogyan élt a Wallenberg család, lehet találgatni, melyik szereplõ melyik mágnással azonosítható. Larsson megtörtént esetekbõl dolgozott, A tetovált lányban olvasható borzalmas gyilkosságokat rendõrségi aktákból írta ki.
Larsson nem olyan jó író, mint mondjuk Dennis Lehane, a stílusa olykor pongyola; nem annyira szellemes, mint mondjuk Lawrence Block, hõse, Mikael Blomkvist pedig különbözik a krimihõsöktõl, nincsenek különcségei, jó beköpései - sõt Larsson egyenesen nõies figurának írta meg. Igazi, keménykezû hõse a tetovált lány, a szociopata Lisbeth Salander. A mû - ahogy erre eredeti címe is utal: Férfiak, akik gyûlölik a nõket - a svéd (egyáltalán az európai) nõk kiszolgáltatottságára kívánta a figyelmet felhívni, arra, hogy hány elkövetõ nyer egérutat, és hány olyan eset van, aminek csak az áldozat emlékezetében marad meg a nyoma, de ott, igaz, örökre.
Larsson jól megszerkesztett, izgalmas regénye szimpla hardboiled krimi, mégis: letehetetlen. Larsson egyértelmûen a félelmeinkre építette sikerét: a történet attól is olyan hátborzongató, hogy úgy érezzük, mindenre elszánt gyilkosok lehetnek közöttünk. Nem vagyunk biztonságban. Nem csak adatainkhoz, irodai és titkos leveleinkhez férhetnek bármikor hozzá. Az csak a kezdet, hogy azokhoz simán.
Fordította: Pétervári Vanda. Animus, 2009, 576 oldal, 3490 Ft
****
