| Maximum tizenegyes! A Magyar Narancs gyerekirodalmi sikerlistája – magyar mezőny 1. Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt? (és mi történt ott vele?) (A szerző illusztrációival. Pagony, 2014) 79 pont 2. Elekes Dóra: A muter meg a dzsinnek (Illusztráció: Kun Fruzsina. Csimota, 2015) 53 pont 3. Lakatos István: A majdnem halálos halálsugár (A szerző illusztrációival. Kolibri, 2015) 37 pont 4. Lakatos István: Óraverzum. Tisztítótűz (Magvető, 2014) 35 pont 5. Miklya Zsolt: Végtelen sál (Illusztráció: Schall Eszter. Móra, 2015) 28 pont 6. Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt (Illusztráció: Makhult Gabriella. Móra, 2015) 25 pont 7–9. Laboda Kornél: mátéPONTindul (Tilos az Á, 2015) 15 pont Németh Eszter: Kötéltánc (Móra, 2015) 15 pont Tóth Krisztina: Anyát megoperálták (Illusztráció: Hitka Viktória. Móra, 2015) 15 pont 10. Mészöly Ágnes: Darwin-játszma (Móra, 2014) 13 pont 11. Adamik Zsolt: Bibedombi szörnyhatározó (Illusztráció: Hanga Réka. Cerkabella, 2014) 12 pont A szavazóknak az elmúlt évben (2014 novemberétől 2015 októberéig) megjelent magyar gyermek- vagy ifjúsági könyvek közül négyet kellett megnevezniük. Az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik 3 pontot kapott. A listára szabályaink szerint legfeljebb 11 cím kerülhet. Szavazók: Both Gabi, Czomba Magdolna, Gombos Péter, Lovász Andrea, Nagy Boldizsár, Nánási Yvette, Németh Eszter, Pompor Zoltán, Sándor Csilla, Szekeres Nikoletta, Varga Betti |
Ott hagytuk el a legutóbb, hogy a magyar szerzésű gyerekkönyvkínálat a kicsiknek szóló könyvekben és illusztrációban jóval erősebb volt, mint ifjúsági irodalomban (lásd: Kisebb és nagyobb bodarakról, Magyar Narancs, 2014. július 12.). Örömmel jelentjük, hogy a mellékelt ábra szerint kezdünk felzárkózni a nemzetközi trendekhez young adult vonalon is.
De kezdjük az 5–10 évesekkel, hiszen az élen toronymagasan Jakab végzett, ez a szupermenő – avagy baromi idétlen, ez ebben az életkorban véleményes – séróval rendelkező fiú, akinek elgurulnak az üveggolyói, egyenesen az ágy alá! A bátor ötéves az ágy alá bemerészkedve egy furcsa, kalandokkal teli másik világba csöppen. Dániel András író-grafikus egyebek mellett a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) szerzője, és sikerlistánk visszatérő vendége, hiszen bármibe fog, az eredmény tele elrajzolt, de a szélesebb közönség számára is befogadható, kedves humorral. A Mit keresett Jakab az ágy alatt? (és mi történt ott vele?) interaktív könyv, amely egyesíti a mesék, böngészők és foglalkoztatók sajátosságait – nem véletlenül jutalmazta a „legeredetibb gyerekkönyv” díjjal a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY). Ez a közelmúltban alakult grémium lett a Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) magyar szekciója; érdeme, hogy a hazai gyerekkönyves szakma több év kihagyás után, 2015-től ismét hivatalosan képviselteti magát a nemzetközi csúcsszervezetben.
Második helyen végzett A muter meg a dzsinnek. Elekes Dóra 14 éven felülieknek ajánlható, karcsú könyve szépirodalmi eszközökkel mutatja be egy alkoholista anyával élő lány mindennapjait – fájdalmasan szépen, felkavaróan, Kun Fruzsina pszichedelikus rajzaival. Egy kiskamasz, aki betakargatja az anyját, amikor az éppen olyan állapotban van, hogy „elrabolták a dzsinnek”, a buszon idegen nénik gyerekének képzeli, és otthon titokban vagdossa magát – ez a különleges könyv a szülőkkel-pedagógusokkal megbeszélős, feldolgozós problémairodalom kategóriájába tartozik.
Az önállóan olvasó 8–12 évesekhez szól a harmadik helyen végzett, az akciófilmek ritmusában készült „képes regény”, A majdnem halálos halálsugár. Jobbnál jobb grafikákkal és tipográfiai játékokkal megpakolva lényegében egy őrült üldözés-menekülés az egész, szupergonoszokkal, semmire se jó – de végül mégis világmentő – gépezetekkel, kardfogú csigákkal, agyvelőre éhes zombikkal. Hőse a szívtelen Sperhakni által rablásra kényszerített vagány kis árva, Emma, aki véletlenül betéved a meg nem értett, narcisztikus feltaláló, Nicolas Tesla laboratóriumába, aztán elszabadul a pokol. Lakatos István grafikusként, képregényrajzolóként indult, majd a Dobozvárossal regényíróként is berobbant (nála amúgy is elég gyakoriak a robbanások). Listánkon önmagát előzi: tavaly év végén jelent meg a 12 éven felülieknek ajánlható Óraverzum, egy trilógia első darabja, amely a jó sci-fi minden erényével rendelkezik. „Annyira friss, annyira szellemes s mindamellett oly mértékben előzmény nélküli a magyar ifjúsági irodalomban, hogy kétségkívül megérdemli a díjat” – méltatta Gombos Péter, amikor a zsűri nevében átadta neki a 2014 legjobb ifjúsági regénye kitüntetést. Felnőtteknek is élmény, ezért nem árulunk el róla többet, mint hogy a színhely, a címadó Óraverzum egy ősi, gigászi szerkezet, gépi naprendszer karokon mozgó bolygókkal. Lakatos nem tagadja meg a furcsa szerkentyűk iránti vonzalmát, de ezúttal szerencsésen elkerüli a Dobozváros túlrészletező leírásait, miközben megizmosodott a jellemábrázolásban és a dialógusokban.
Nem egy fiktív világban, hanem napjaink Magyarországán játszódik három ifjúsági regény: a Kötéltánc, a Darwin-játszma és a mátéPONTindul. Szereplői csaknem annyi időt töltenek egymással on-, mint offline, s ha valamiért leszakadnak a hálóról, akkor az idő múlását a megválaszolatlan mailek és FB-üzenetek számában mérik. Bizonyára nem járt még minden szavazónk kezében a frissen megjelent Kötéltánc, talán ezért nem szerzett több pontot, pedig jó eséllyel száll ringbe jövő tavasszal az év legjobb ifjúsági regénye címért. A 17 éves Lia titkos blogját (meg persze sms-eit, csetjeit) olvassuk, amelyből kibontakozik egy vidéki magyar kisváros fullasztó, belterjes légköre és egy gimnazista lány lelkivilága, akinek az önbecsülését földig gyalulja egy bántalmazó kapcsolat. Belecsúszni, mint a történetből látszik, nem is olyan nehéz, szabadulni belőle annál inkább. Németh Eszter a Könyvmutatványosok gyerekirodalmi portál alapító szerkesztője, irodalmi szervező és kritikus, egyben régi szavazónk (magára értelemszerűen nem voksolt).
A Darwin-játszma is egy kamasz lány én-elbeszélése, melyben a narrációs helyzet izgalmasabb, de a sztori a valóságtól elrugaszkodottabb. A 17 éves Kata amellett, hogy kiválóan ír, matekzseni, ráadásul maratoni futó, ami még egy budapesti elit gimnáziumban (ahol a történet játszódik) sem gyakori kombó. Ezen túllendülve Mészöly Ágnes regényének fő erkölcsi kérdése releváns, és A Legyek Ura óta nem lehet elégszer feltenni: hogyan tud egy ártatlannak induló baromság, az utált osztályfőnök kicsinálásának a vágya eldurvulni, miért tesznek meg viszonylag jól szituált fiatalok egy zárt kis közösségben olyasmit, amit egyesével nem tennének meg. Nem véletlenül indul a történet Janne Teller Semmi című regényének felemlegetésével, amely az osztályban kötelező olvasmány. Ám ez az ünnepelt kortárs ifjúsági regény is csak addig érdekes, amíg be van tiltva, vagy legalábbis nem kötelező – lám, a mi hőseink sem olvasták, nem is tanultak belőle. A házibuli, a piák összelögybölése, a szex, drogok és rock and roll ugyanakkor az elit gimiben is alapvető beavatási rítus.
A lányos közeget jól kiegészíti a mátéPONTindul fiú narrátorának nézőpontja. A kamasz Máté szülei elutaznak nyaralni, de neki természetesen semmi kedve velük menni. Övé a lakás, nyugodtan álmodozhat plátói szerelméről, Annáról, és kereshet a fantáziái mellé több terabyte-nyi pornót. A bonyodalom egy elázott bulival indul, aztán a valóság a feje tetejére áll, és persze Annával is lesz valami, de nem mondjuk meg, mi. A kamaszkori énkeresés, hormonrobbanás és megváltozott valóságérzékelés örvénylő, allegorikus-filozofikus regénye – még ha kissé rövidke is, de a mienk!
Miután kitomboltuk magunkat kamaszvonalon, forduljunk vissza a romlatlan óvodás–kisiskolás korosztályhoz! Mindig ünnep, ha versek kúsznak fel a legjobbak közé. A sokoldalú és termékeny kiskunfélegyházi költő, Miklya Zsolt számos kötettel rendelkezik, legutóbb az ábécé betűire írt Ahol a hangok laknak mondókáival tűnt ki. Gazdagon illusztrált új versgyűjteménye, a Végtelen sál barátságos, otthonos, belakható világot tár elénk. „Minden hagyományt és versírási módot úgy használ föl, hogy többet és mást hoz ki belőle, mint amire számítunk” – írta róla Fenyő D. György, a kortárs irodalomban jártas pedagógus.
Két könyvvel is jelen van Tóth Krisztina, mindkettő finoman érzékenyítő, trauma-feldolgozó mese. Egy óvodás szemszögéből mutatja be az anya daganatos betegségének történetét Az anyát megoperálták. Megható, felszabadító, mosolyogtató könyv: bőséges humorforrás az ismeretlen kifejezések (rák, operáció, kemoterápia) miatt meglóduló asszociatív gyermeki fantázia és az anya kórházi tartózkodása alatt a háztartással küzdő apa. Márpedig a nevetés gyógyít. Hitka Viktória rajzai éppen olyan tabudöntőek, mint a szöveg: az anyuka kopaszon is gyönyörű, sőt egy képen Vénusz módjára születik újjá a fél mellével; mindez ízléses és magától értetődő. Tóth Krisztina másik, múlt hónapban megjelent mesekönyve az előbbinél szövegileg és képileg is sokkal metaforikusabb: A lány, aki nem beszélt a népmesék archaikus hangján, a lényeges kérdéseket nem megkerülve beszél az örökbefogadás nehézségéről és szépségéről (a szerző személyes érintettségéről és sok másról lásd interjúnkat: „Be kell rendezkedni valahogy”, Magyar Narancs, 2015. július 16.).
A Bibedombi szörnyhatározó vizuálisan erősebb, mint szövegben, meg is kapta a maga gyerekkönyvdíját illusztráció kategóriában. Nem mintha különösebb baj volna Adamik Zsolt szövegével, épp csak az átlagos 8–12 évesnek túl elvont. Történet nincs, mindenféle unortodox, inkább aranyos, mint félelmetes szörnyeket katalogizáló, kissé kusza áltudományos lexikon, leginkább azoknak fog bejönni, akik imádják a katalógusokat és az autós-focis-dinoszauruszos kártyákat. Ilyen gyerek márpedig van.
