Gyerek+könyv

Carl-Johan Forssén Ehrlin: Aludj el szépen, Bendegúz!

  • - greff -
  • 2015. december 26.

Könyv

A kisgyerekkel felszerelt szülők mentális állapota bonyolult, többismeretlenes, egyéni variációkban felettébb dús egyenletek függvényeként jellemezhető, amelyek elemei között ugyanakkor mindig megtalálhatjuk az alvással kapcsolatos problematikát. Civilizált emberi normák szerint elfogadható időben sohasem ágyba bújó, hajnalok hajnalán turbó fokozatra kapcsoló, szülei megfelelő ébredési időpontja előtt súlyos félórákkal randalírozni kezdő gyerekekkel bonyolítjuk társas életünket, megbízhatóan táskásodó szemek, diszkrét kézremegés, elmélyülő irritáltság és masszív koffeinfüggés kíséretében – úgyhogy ha egy szerző kipróbált altatási metódust kínál, akkor fokozott figyelemmel fordul felé az egész nyugati világ. A svéd pszichológus altatós mesekönyvének brutális sikere így kevéssé meglepő, de szerencsére a szöveg is jótáll magáért. Az egyre mélyebb és csendesebb tartományok felé vezető mesében Bendegúz, a kis nyúlfi felkeresi az álomspecialista varázslót, mert nagyon el akar aludni (a nyúlmama pedig még annál is inkább akarja, hogy kidőljön végre a fáradhatatlan pamacsos). A retorikailag is ügyesen tagolt szöveg spirálisan, jó néhány (az álomvonatra való felkapaszkodást biztosító) megállót kínálva halad a célja felé, és közben komplett relaxációs módszert ad át a gyerekeknek. A felnőttszemmel – a funkcionalitása miatt – erősen didaktikus mese feldíszítésében sokat segítenek Agócs Írisz rajzai, amelyek a bűbájosság maximumfokát érik el a nyúlábrázolás sokat látott frontjain.

Fordította: Sárvári Töttős Györgyi. Kolibri, 2015, 30 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.