A demokrácia napja (Május 8. Berlinben)

  • Bogár Zsolt
  • 2005. május 12.

Külpol

"Legyen elég a hatvan éve tartó hazudozásból, mely a háború végét Németország felszabadulásaként ünnepli! Le a bűnkultusszal!" - követelte a Fiatal Nemzetiek Szövetsége (JN), és május 8-ra Berlinbe szólította híveit.

"Legyen elég a hatvan éve tartó hazudozásból, mely a háború végét Németország felszabadulásaként ünnepli! Le a bűnkultusszal!" - követelte a Fiatal Nemzetiek Szövetsége (JN), és május 8-ra Berlinbe szólította híveit.

A JN a német szélsőjobboldali párt, a Német Nemzetidemokrata Párt (NPD) ifjúsági szervezete; azé az NPD-é, amely tavaly meglepően jól szerepelt a szászországi tartományi és európai parlamenti választásokon, képviselői sorra kerültek be a városi és tartományi tanácsba. A nemzetközi neonáci-találkozó híre egy összességében unalmas évfordulós megemlékezésből szinte átláthatatlan, szélsőjobbellenes demonstrációsorozatot teremtett. A pártok, egyházak, a berlini szenátus, a munkaadói és munkavállalói szervezetek, vagyis az establishment "Rasszizmusmentes Európa" néven futó szövetsége a Brandenburgi Kapunál tartotta kétnapos központi megemlékezését. Az igazi felfordulást azonban a baloldali civil szervezetek alkalmi frontjai okozták: négy ellenfelvonulást is meghirdettek Berlin-szerte. Több szervezet (így például az ATTAC) jelezte: megkísérlik elzárni az NPD-szimpatizánsok engedélyezett útvonalát - amire a parlamenti pártok (különösképp a zöldek) félig burkoltan ösztönözték is őket.

Elállom az utad...

A náci menet eredetileg elmasírozott volna az újonnan elkészült holokauszt-emlékmű előtt, egészen a Brandenburgi Kapuig. A berlini szenátus azonban csak egy rövidebb útvonalat hagyott jóvá a gyülekezési törvény április 1-jén életbe lépett módosítására hivatkozva, amely a helyi önkományzatoknak megengedi, hogy "történelmileg érzékeny" helyeken az áldozatok és az emlékezők méltóságát sértő rendezvényeket megakadályozzanak, illetve eltereljenek.

A hét végén mindenki a maga módján tilta-kozott a szélsőjobb ellen. Volt, akinek elég volt, hogy punk, más viszont kénytelen volt napraforgót tűzni a hajába, sípot-dobot ragadni, s a náci mars vonalában ülősztrájkba fogni, vagy elindulni a városvédő futóversenyen (még egy útelzárás). A külföldi riporternek leginkább a szovjet katona emlékművénél elfogyasztott pilzeni volt az ínyére. Azt viszont nem tudta eldönteni, hogy a szombat esti koncertek közül a hamburgi Tocotronic szuicid hangulatú dalai az Alexanderplatzon vagy a politikailag korrekt, zeneileg vérciki keletnémet Die Prinzen tinipopja tüzel-te-e fel jobban a népet. Egy biztos: a fagyos szél ellenére vasárnap tíz órától a város különböző pontjain ezrével jelentek meg - főként fiatalok - a neonácik móresre tanítására.

A demonstrálók tömegénél már csak a rendőrök felvonulása volt imponálóbb. Különböző forrásaink 7-10 ezer fő mozgósításáról beszéltek. Az Alexen, ahol az NPD-szimpatizánsok gyülekeztek, a rendőrség az S-Bahn viaduktját természetes védműként használta. Az átjárókat páncélozott járművekkel, vízágyús kocsikkal és rendőrségi buszok tucatjaival zárták le, hogy a vasút túloldalán lévő anarchisták, antiglobalisták, maoisták stb. ne férjenek a nemzeti radikálisokhoz. Az NPD országos elnöke, Udo Voigt eközben elégedetten nyilatkozott koreai, majd cseh tévéseknek. A sajtószóvivő közölte: az előzetes jelentkezé-sek alapján háromezer résztvevőből indultak ki, de még ennél is többre számítanak. Nos, a tévé-torony tövében talán ezerötszázan voltak, akik fegyelmezetten hallgatták a népnemzeti gyász-zenét, és maximálisan tartották magukat a párt-vezetés utasításaihoz: tilos az alkohol, az ejtő-ernyős csizma, a bomberdzseki, a betiltott szimbólumok használata, a náci rendszer bárminemű dicsőítése. Megadták, hogy milyen zászlókat hozzanak magukkal a tüntetők, és mely jelszavak és dalok számítanak nemkívánatosnak, és hogy mit javasolnak helyettük. Mivel az Unter den Lindenen - amerre a tüntető "tömeg" vonult volna - délután kettőig zajlott az állami megemlékezés, volt időnk belehallgatni a beszédekbe, melyek rendszerint arra lyukadtak ki, hogy hazugság (hazaárulás) felszabadulásként ünnepelni május 8-át, és hogy ideje leszámolni azzal a pszichológiai hadviseléssel, melyet "a szövetséges hatalmak kollaboránsokon" (vagyis az aktuális politikai kurzuson) keresztül a németek lelkiismerete ellen máig folytatnak. A hosszan elhúzódó történelemóra "a nácik állítólagos, gigantikus méretűre nagyított bűnei" helyett a "szövetségesek elhallgatott rémtetteit" ecsetelte. Ilyen volt az angol-amerikai bombázás, ami "a német városok és a lakosok teljes fizikai megsemmisítésére törekedett", a kitelepítések története, melynek "több mint hárommillió német esett áldozatul", és "a németek tudatos kiéheztetése". Az egymást váltó szónokok leszögezték: a háborúnak ma sincs vége, "a német lelkiismeret elleni támadás ma is tart". Be kell örökre fejezni, hogy "honfitársaink" végre a "jelen és a jövő kérdései, például a munkanélküliség felé fordulhassanak". Az öntudatra ébresztett egybegyűltek meglepő halvérűséggel, a beszédeket udvarias tapssal meg-megszakítva vették tudomásul öntudatra ébredésüket. A köztük kóricáló zsurnalisztákról tudomást sem vettek. Egymást fényképezték, mint egy japán turistacsoport, és igazán csak akkor eresztették ki a hangjukat, ha eldanoltak egy fájdalmasan szomorú nemzeti nótát.

...és megkereslek

Ötszáz méterrel odébb ezalatt előbb északról próbáltak áttörni baloldali fiatalok a kordonon - különösebb esély nélkül -, majd az Unter den Lindenen a Német dóm környékét szállták meg, egy csoportjuk pedig az NDK-s időkből itt maradt, de már lebontásra ítélt Köztársaság Palotáját is elfoglalta. Noha a rendőrök a Spree hídnál feltartották az ellentüntetőket, azok elállták az engedélyezett NPD-felvonulás útvonalát. "Mi vagyunk a többség, a város a miénk" - skandálták vagy százan. Egy ideig komikus patthelyzet uralkodott, ide-oda szaladgáltak a rohamcsapatok, a tisztesség kedvéért többször is felszólították az egybegyűlteket, hogy tegyék szabaddá az utat, persze eredménytelenül. Újabb fertályóra múlva érkezett a hír: a "rendőrség beavatkozására az NPD lemondott a felvonulásról".

Mindezalatt Horst Köhler köztársasági elnök a Reichstagban tartott ünnepi beszédében nyomatékosította: sosem szabad megfeledkezni a nácizmus okozta szenvedésekről, és emlékezni kell a kiváltó okokra. "A javíthatatlanok, akik ragaszkodnak a rasszizmushoz és a jobboldali szélsőséghez, esélytelenek Németországban." A sikertelen NPD-demonstrációnál ezt az állítást semmi sem tudta volna jobban igazolni. Azt azonban nem lehetett nem észrevenni, hogy a baloldali csoportok többsége egyszerre utasította el a szélsőjobbot és "Schröder nagyhatalmi politikáját". És nagyjából annyira voltak kapitalizmus-, globalizáció- és Amerika-ellenesek, mint maga az NPD.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.