Brit újságírót öltek meg Brazíliában

Külpol

Dom Phillips még június elején tűnt el brazil kísérőjével együtt, holttestüket gyilkosaik beszámolója alapján találták meg.

Valóban a június elején eltűnt Dom Phillips brit újságíró holttestét találták meg a héten Brazília északnyugati részén – közölte helyi idő szerint pénteken a brazil rendőrség.

A brit újságírót és a vele utazó brazil Bruno Pereirát június 5-én látták utoljára, amikor a Javari-völgyi területre indultak. Az eltűnésükkel összefüggésben őrizetbe vett gyanúsított részletesen leírta, hogyan ölték meg a két férfit, és elmondta, hová temették el őket. Így találták meg a hatóságok a két áldozat holttestét a perui és kolumbiai határ közelében.

Az Amazonasról szóló számos riport szerzője, az 57 éves Dom Phillips 15 éve élt Brazíliában, és ezúttal egy környezetvédelemről szóló könyvéhez végzett kutatásokat.

A 41 éves Bruno Pereira az őslakosok jogainak elismert szakértője és védelmezője volt, hosszú éveken át dolgozott a térségben a brazil kormány őslakos ügyekkel foglalkozó ügynökségénél (Funai).

Egyelőre nem világos, mi volt a gyilkosság elkövetőinek indítéka, de a hatóságok nem zárják ki azt sem, hogy a bűnténynek esetleg a térségben elterjedt illegális halászathoz vagy a kábítószer-kereskedelemhez is köze lehetett.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.