Bugár Béla: Senki sem tudja, hová folynak el azok a fejlesztési pénzek, amelyeket az Orbán-kormány saját hűbéreseinek osztogat Szlovákiában

  • narancs.hu
  • 2018. szeptember 1.

Külpol

A Híd-Most elnöke szerint a magyar adófizetők pénzét fölöslegesen, rossz célokra költik.

Bugár Béla, a Híd-Most elnöke, aki indul a köztársasági elnöki posztért, a Népszavának adott interjújában többek között arról beszélt, hogy nem a magyar kormánynak, hanem a választóinak kell megfelelnie. „Itt lakom, itt fizetem az adómat, az itteni kormánytól várom el, hogy jobbítson a magyar kisebbség helyzetén. Ebben segíthet és ronthat is a magyar kormány. Az igaz, hogy eddig nem volt semmilyen kapcsolat a magyar kormány és a Híd között, bár a minisztereink találkoztak, de magyar részről azt kérték, ez maradjon titokban, mert számukra ez »ciki«. Mi ebbe természetesen nem mentünk bele, de most például egy októberi budapesti konferenciára kaptam meghívót, ahol az uniós költségvetésről tárgyalunk majd. Magától Orbán Viktortól kaptam felkérést, hogy szólaljak fel.”

A lap felvetésére, miszerint nagyon aktív a magyar kormány a határon túli gazdaságfejlesztésben, Bugár úgy felelt, ezt másképp hívná. „Az önök kormánya egyoldalúan előnyben részesít bizonyos köröket, akik a kormány hűbéresei. Fölöslegesen szórják a pénzt. Mi hiába magyaráztuk nekik a legelejétől, hogy lehetne ezt jól is csinálni: kössük össze azt a pénzt, amit mi juttatunk Dél-Szlovákiának és azt, amit Budapestről szánnak ide, és közösen, világos kritériumok alapján döntsük el, mire költsük. Így viszont senki nem tudja, hova tűnnek el ezek a pénzek.

(…)

…a magyar adófizetők pénzét fölöslegesen, rossz célokra költik. Idecsorog tízezer euró, odacsorog tízezer euró, ennyit hallunk erről az egészről, így nem sok látszata van. Aminek lehet értelme, az az óvodafejlesztési program, ami a református egyházon keresztül megy, így viszont nagyon nehéz lesz bevinni őket a szlovák óvodai rendszerbe.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.