Hetven helyszínen tüntettek Izraelben a kormány ellen

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. június 23.

Külpol

Tel-Avivban 150 ezren vonultak túszalkut, fegyverszünetet és kormányváltást követelve, köztük David Grossman író.

Izraelben szombaton este hetven helyszínen követeltek túszalkut, fegyverszünetet és kormányváltást a tömegtüntetéseken részt vevők.

 Tel-Avivban az október 7-i Hamász terrortámadás óta a legnagyobb tüntetésen – melyen a szervezők becslése szerint százötvenezren voltak –, beszédet mondott Juvál Diszkin, a Sin Bet belbiztonsági szolgálat volt főnöke és David Grossman, Izrael legismertebb kortárs írója. A Sin Betet 2005 és 2011 között vezető Diszkin Benjamin Netanjahut többször is Izrael történelme legrosszabb, bukott miniszterelnökének nevezte, és a választások lehető legkorábbi kiírását követelte.

„Sok hétig elutasítottam a kérést, hogy csatlakozzak a tiltakozásokhoz. Valami mélyen bennem azt súgta, hogy még nem jött el az ideje, hogy talán nem helyes kormányt váltani egy háború alatt, és az egység volt a legfontosabb” – mondta Diszkin.

„De mindennap megdöbbent a kormány hasznavehetetlensége, a háború sikertelen irányítása, a teljes győzelem hazugsága, a felelősség teljes kijátszása, a stratégiai kapcsolataink tönkretétele az Egyesült Államokkal, és talán mindenekelőtt az, hogy elmulasztottunk minden lehetőséget, hogy visszahozzuk elrabolt testvéreinket, akik továbbra is a Hamász fogságában sínylődnek Gázában” – hangsúlyozta Diszkin.

Grossman, Izrael legrangosabb Izrael-díjának, és számos nemzetközi elismerésnek birtokosa felszólította az izraelieket, hogy tüntetésekkel töltsék meg az utcákat és harcoljanak hazájukért.

„Van kiért és van miért harcolni. Ilyen ajándékot az élettől soha többé nem kapunk. Itt az ideje, hogy felkeljünk, éljünk, leszünk, vagy nem leszünk népként, emberként élni, vagy nem lenni. Minden egy hajszálon múlik” – olvasta Izrael sorsáért, a nemzethalál lehetősége miatt aggódó sorait a Hamász elleni háború kétszázhatvanadik napján, amikor egyre jobban fenyeget a háború Észak-Izraelben is. A tüntetésen ezrek ünnepelték az egyik fogságba hurcolt túsz, Naama Levy huszadik születésnapját.

A nagygyűlés befejeztével több tüntető gumiabroncsokat égetve elzárta az utat. Lovas rendőrökkel oszlatták őket, a videók tanúsága szerint a rendőrök a tömegbe lovagoltak, és fellökték a demonstrálókat, a tüntetők pedig megpróbálták megvédeni a földre kerülteket, köztük az egyik tévécsatornának az eseményről beszámoló riporternőjét.

A rendőrség szóvivője később elnézést kért.

A rendőrök megtisztították az utat és letartóztattak három tiltakozót.

Izraelben már hónapok óta minden szombat este utcára vonulnak a tüntetők a kormány ellen, amely szerintük sikertelenül vezeti a háborút, és nem tesz eleget a túszok kiszabadításáért. A harcok tavaly október 7-én kezdődtek, amikor a Hamász terrorszervezet fegyveresek ezreivel betört a Gázai övezet környékének izraeli településeire, ahol megöltek 1200 és túszul ejtettek 251 embert, akik közül 120-an jelenleg is a Gázai övezetben vannak.

A címlapkép szombat este készült Tel-Avivban, a Kirja katonai bázisnál. Fotó: MTI/EPA/Abir Szultan

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.