Interjú

„Megrezzen, mint mindenki más”

Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke Izraelről és arról, mi jöhet a háború után

Külpol

Izrael most összetart, kormánya a Hamász elleni háborúra és a győzelemre koncentrál. Viszont a II. világháború óta nem tapasztalt antiszemitizmusra csak az emberséges hozzáállás és korrekt tájékoztatás lehet a jó válasz – ez a véleménye Grósz Andornak, a Mazsihisz elnökének, aki egy hetet töltött Izraelben. Tárgyalt politikusokkal, és adományt vitt az október 7-én megtámadott Be’eri kibucba.

Magyar Narancs: A tavaly októberi terrortámadás és túszejtés után lehetett tudni, hogy Izrael visszatámad. Mit tapasztalt, arról milyen elképzelésük van az izraelieknek, hogyan ér véget a háború?

Grósz Andor: Azt mindenki meggyőződéssel vallja, hogy a háborúnak úgy kell véget érnie, hogy Izrael győz. Azt nyilván nem tudják megmondani, hogy ez mikor következik be, és a politikusok sem mondanak olyat, hogy rövidesen, erről mindenki óvatosan beszél. Arról megoszlanak a vélemények, hogy azután hogyan folytatódjon tovább a békés élet, milyen politikai irányultsággal. Az egyik legfontosabb közéleti téma most a túszok helyzete. Ezt mindenki neurotikus pontnak tekinti, a hozzátartozók és a velük együtt érző emberek közössége meghatározó mozgalommá válik. Ottlétem ideje alatt szólították föl a kormányfőt, hogy jobban vegye figyelembe a háború menetében a túszok helyzetét, hogy a hazahozataluk legyen az elsődleges. Ne vessen be a hadsereg minden pusztító eszközt, ami viszont nyilván a harcok elhúzódásával jár. Vannak olyan vélemények, amelyek az észszerűségre hívják fel a figyelmet a háborús döntéseknél. Bizonyos lépések miatt nézetkülönbség alakult ki a kormányfő és a magyar származású tárca nélküli miniszter, volt honvédelmi miniszter, a harcok egyik irányítója, Beni Ganc között. Felmerül az is, hogy ha Gázában befejeződnek a harcok, mi lesz a Hezbollah gerjesztette feszültséggel, hogyan kell kezelni Irán reakcióit. Ez foglalkoztatja a lakosságot és a politikusokat is.

MN: David Grossman izraeli író március elején publikált esszéjében kétféle hasonlatot használ. Azt írja, bebizonyosodott Izraelről, hogy nem békés otthon, de az is, hogy nem erőd. Ön milyennek látta az országot?

GA: Amikor a repülőtérről Jeruzsálembe utaztunk, az út mellett és a városban is nagyon sok darut láttam, építkezéseket. A fel­színen a megszokott, békés élet megnyilvá­nulásai látszottak. A Gáza melletti Be’eri „kibucban, amely nagyon megszenvedte a terrortámadást, és ahová lelki támogatást és adományt is vittünk, végtelenül szomorú emberekkel beszéltünk. Azzal foglalkoznak, hogy a teljesen szétrombolt kibucot hogyan lehet újjáépíteni, és mikor jöhetnek vissza, akik vissza akarnak térni. A gyerekek a Holt-tengernél vannak, pszichológusok, gyógypedagógusok foglalkoznak velük, próbálják velük feledtetni az átélt borzalmakat. Többen közülük nem tudnak aludni, félnek. A politikusok sem alszanak nyugodtan, akikkel beszéltünk – az államfővel, miniszterekkel, a Knesszet külügyi és honvédelmi bizottságának elnökével, az ellenzék vezetőjével, vallásos párt képviselőjével –, arról hallottunk, hogy az országot három helyről fenyegeti veszély. A Hamász és Irán mellett északon a Hezbollah egy pillanatra sem hagyja nyugodni az embereket, el kellett vinni százezer ottani lakost biztonságosabb helyre. Azt is láttam, hogy az izraeliek nem menekülnek el, nem akarják otthagyni, amiért ennyi áldozatot hoztak. Inkább az jellemző, ami Izrael korábbi háborúinál is, hogy akik külföldön éltek, hazatérnek, és mások is érkeznek segíteni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.