Tartalom

MaNcs, X. évf. 42. szám, (1998.10.15.) (1998-10-15)

Publicisztika

Publicisztika

Szikinger István: A maffiatörvény szelleme

Az elmúlt évek rendvédelmi jogalkotása egyre inkább erősíteni látszott azt a következtetést, hogy elértük az alkotmányos és szakmai mélypontot, innen már csak felfelé vezethet az út. A "maffiatörvénynek" nevezett, a továbbiakban tárgyalt szörnyszüleménnyel mégis sikerülhet jelentős lökést adni a jogalkotási színvonal további süllyedéséhez. Hogyan is lehetne ez másképp egy sebtében összetákolt, a tartalmi kérdéseket mégis határozottan eldöntő útmutatás alapján? Az 1097/1998. (VII. 24.) kormányhatározatban foglaltakhoz képest enyhén szólva is igen szűk mozgástere maradt az előkészítőknek. Akik mellesleg - és ezt irónia nélkül mondom - minden tiszteletet megérdemelnek. Mindenekelőtt azért, mert megpróbálták a politikusok által felelőtlenül odavetett kifejezéseket (például "eljárási egyszerűsítések", "soron kívüliség") a jogrendszer követelményeihez igazítani, másrészt a megrendelő szándékaitól eltérve, még az alapvető jogokat védő garanciákat is beépíteni. Nem rajtuk múlt, hogy e célokat csak igen szerény mértékben sikerült megközelíteniük. Sőt könnyen lehet: a parlamenti "héják" éppen a nemzetközi kötelezettségeinkből, de emberi mivoltunkból is fakadó viszonylagos előrelépéseket fogják először kipöckölni az anyagból (tippeket juszt sem adok).

Publicisztika

Románia: Gyönge erők

Radu Vasile miniszterelnök eléggé gondterhesen érkezett haza a múlt héten Amerikából. Nem volt ágyúlövés, ovális iroda, sőt a rendezők igyekeztek úgy megszervezni az utazást összegző sajtóértekezletet, hogy az minél kevesebb figyelmet vonjon magára, és az érdekeltek minél kevesebb információt legyenek kénytelenek a nyilvánosság elé tárni.

Publicisztika

Bomba jó a kedvük

A büntetés egyelőre elmarad: Milosevic jugoszláv elnök kedden elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát, azt, hogy Kosovóba nemzetközi megfigyelők érkezzenek. Evvel Milosevic elhalasztotta a NATO-légicsapást. Ha tetszik, ha nem, megúszta. Ennek most örülni kell: a NATO megbénította volna a jugoszláv hadsereget, szétlőtte volna a reptereket, a kommunikációs központokat, a négy páncélos és a kutya utódait - Milosevic makacsságáért megbüntette volna a rá és bűntársaira szavazókat és az ellenzéket egyaránt -, de az akciót ártatlanok is megsínylették volna.

Publicisztika

Halál és irodalom

Salman Rushdie-t két hete lehetett látni a londoni utcákon, sétált és vigyorgott, bár lehet, hogy csak a fotósok kedvéért tette ezt; okos ember lévén, sejthette, hogy mi lesz a vége a rá kirótt halálos ítélet visszavonásának.

Egotrip

Egotrip

Eörsi István: OptiPista (Szürkítési törekvések)

A kéthavonta megjelenő Cigányfúró idei, ötödik évfolyamának június- augusztusi száma összevonva látott napvilágot. Igaz: a két hónapot kibővítették hárommá, de a műveket egy-két mondatra zsugorították, hogy a kiadvány magvassá tömörödve elférjen egy lapon (két oldalon). Ezzel ez a kiváló folyóirat hosszas betegeskedés után átlépett a delírium állapotába. Kórtörténetének aprólékos feldolgozásához hiányosak az ismereteim. A betegség legfőbb oka az, hogy a Horn-kormány kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára, Tabajdi Csaba megvonta támogatását a laptól, arra hivatkozva, hogy nem tisztára cigányújság, mert állandó munkatársai között nem cigányok is találhatók. A Nemzeti Kulturális Alap viszont azért nem segítette a Cigányfúrót, mert ez cigánylap, így tehát támogatására nem ő hivatott, hanem a nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalatoskodó hivatal. A lap főszerkesztője, Balogh Attila költő viszont éppen azt tűzte ki célul, hogy fellazítsa a roma kultúra gettójellegét, tehát azért büntették kétfelől is, mert nagyvonalúan, távlatokban gondolkodik. A lap helyzetét tovább rontotta, hogy Balogh - akiből cigányságának, szegénységének és gyerekkorától hurcolt betegségének hármas megaláztatása gőggel határos érzékenységet fejlesztett ki - teljes mértékben alkalmatlan a taktikázásra, és gerinctörésnek tekintené már azt is, ha valamely hatalmasságról táplált lesújtó véleményét társadalmilag elfogadott nyelven artikulálná. 1996 szeptemberében levelet írt Tabajdi Csabának (és ezt közzé is tette lapja októberi számában): "Mély megvetéssel üdvözlöm Önt, abból az alkalomból, hogy csicskása, vazallusa, marionettfigurája, Farkas Flórián, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke az Ön feneke alól kilopta a közpénzt." Higgadtan méltóságteljes válaszában Tabajdi kifejtette, hogy Farkas a Horn-kormány hivatalba lépése előtt kapott utoljára pénzügyi támogatást, ami azt jelenti, ha jól értem, hogy közpénzlopás céljából nem az ő fenekéhez kellett közelednie. Az ügy azonban csak a nyilvánosság előtt zárult le ezzel a csörtével, a színfalak mögött tovább folyt a játszma, immár meglehetősen egyoldalúan. Tabajdi egyszerűen nem adott több pénzt, noha ismerte a Nemzeti Kulturális Alap elutasító válaszának indokát. Ezt a szokását átvették a jelenlegi kormány kisebbségi ügyekben illetékes tisztviselői is, nyilván mert ők sem számíthatnak simulékonyabb szellemiségű Cigányfúróra.

Egotrip

Keresztury Tibor: Keleti kilátások (Az impregnált felület)

Miután két hete megnyugtató módon tisztáztuk azt, hogy elvileg normális, latensen abnormális, látszólag egészséges, gyakorlatilag pedig nagyon beteg vagyok, vegyük máma a halált. Indokolt, hogy így oldottan elcsevegjünk róla, többszörösen aktuális téma, nagyon szép szó ráadásul, zamata van és zenéje, halál, ti-tá. Ez azért különösen fontos, mert vannak szavak, amelyeket kifejezetten utálok: azt például, hogy újdondász, azt nagyon. De annyira utálom, hogy azt mondani sem tudom, most is, hogy leírtam, valósággal rosszul vagyok, mikor meg hallom, annyira ideges leszek, hogy majdnem megőrülök, képzeletben baltát fogok, s felaprítom a televíziót. A halál nem ilyen, ezt teljesen más okból nem tudtam leírni éveken át, nem azért, amiért az újdondászt, amivel kapcsolatban még mindig remegek, hogy erőszakot téve magamon kétszer is kimondtam, most ellenpéldaként. Örülni, persze, ennek sem örülök, hogy éppen ez jutott eszembe, amikor e hasábokon talán utoljára szólhatok, noha kétségkívül pozitív fejlemény, hogy büntetlenül leírhatom, hogy csak így simán leírom, mint azt, hogy tejbegríz, halál, oszt nem önt el a jéghideg verejték, nem kell mindjárt lefeküdnöm, de még csak nem is szédülök, a gyomorban van csupán némi összeugrás a szó okozta infernális rosszullétek emlékeként. A hívószó szerepét azóta - hogy mégse legyen űr a helyén, gondolom - a depresszió és a szorongás szintagma vette kart karba öltve át, de mostanság már úgy érzem néha, ha bármelyiket hallom vagy olvasom, hogy megmaradok, mi több, óvatosan, nagy odafigyeléssel, tapogató tesztelésből mintegy, csak úgy magamnak, újabban egyenesen mondogatom, úgyhogy esetleg még a végén, mint a főhős egy lányregényben, lelkileg elbizonytalanodom, irányadó kulcsszó nélkül maradok.

Egotrip

Seres László: Dekóder

Elmemegvilágító hatású tüzet gyújtott az agyamban egy régi, apró eset. Időszámításunk előtt, egyetemistakoromban történt, hogy egy szemináriumon (ELTE Bölcsészkar, NDK-tanszék, kb. tízen lehettünk, ebből nyolc igyekvő KISZ-lány) két lány sustorgott, amikor hirtelen felpattant Lajos, a tanár, akinek az IQ-szintje sose lépte át a lélektaninak számító 50 pontos határt, és elkezdett üvöltözni, hogy hogy képzelik a sustorgást meg a nevetgélést, rend legyen, majd felrohant a szobájába. A lányok döbbenten ültek, aztán megszólalt az egyikük, aki pedig nem is sustorgott: "Bocsánatot kéne kérnünk tőle. Fel kéne menni hozzá, és bocsánatot kéne kérni tőle." Egy emberként tiltakoztam, a lányok azonban, belátva, hogy a szabadság: beletörődés a szükségszerűségbe, felmentek, és bocsánatot kértek attól a kontraszelektált embertől, akinek megadatott a későbbi vizsgákon való megbuktatás joga (sok egyéb jog mellett).

Belpol

Belpol

Békák a tejben (Garas Dezső színész, rendező)

A hétvégén mutatta be a székesfehérvári Vörösmarty Színház Shakespeare A makrancos hölgy című színművét Garas Dezső rendezésében. A mű kész, ám az alkotó nem pihen. Az ember tragédiájának megrendezésére készül a Bábszínházban.

Belpol

Kulturális hírek

Õszi FesztiválProgramok tömkelegét kínálja október 16. és november 1.

Belpol

Önkormányzati választások Budapesten: Lakógyűlés

Ahogy ez már lenni szokott az önkormányzati választásokon, az ellenzék visszavágni készül országgyűlési kudarcáért, a kormánypártok pedig lendületben maradnának. Az előrejelzések szerint, ami a főpolgármestert illeti, az utóbbiak, erőlködés ide, összefogás oda, egyelőre a futottak még kategóriában tartózkodnak. A budapesti választásoknak külön súlyt ad az erőviszonyok átrendezésének a miniszterelnök által meghirdetett programja.

Belpol

Alkotmánybíró-jelölés: Kényes megállapodás

A múlt héten négypárti megegyezés született arról, hogy a novemberben az Alkotmánybíróságtól elköszönő Sólyom László elnök, Kilényi Géza és Ádám Antal bírák helyére három új jelöltet terjesszen a parlament jelölőbizottsága (jb) a plénum elé. A konszenzus nem jött könnyen, ámde annál stabilabb: a bírák megválasztásához megvan a kétharmados többség.

Belpol

A Pintér-Clodo-ügy: Elterelő hadműveletek

Pintér Sándor belügyminiszter hazudott, állítottuk a múlt héten (Telefonálás után visszaültem, MaNcs, 1998. október 8.). Pintér Sándor belügyminiszter változatlanul hazudik, állítjuk ezen a héten. Enyhébben fogalmazva -Pintér szavait kölcsönvéve -: a belügyminiszter továbbra is méretes "kommunikációs hibákat" vét.

Belpol

Szombathelyi ipari park: Szomszédok 2.

Újabb epizódjához érkezett a szombathelyi szappanopera. Az e heti rész tartalmából: András szűkszavúan üzen, testvére, Kálmán azonban cáfol, és hirdetést tesz közzé. Százmilliók kerülnek a polgármester bátyjának a zsebébe, a szocialista Győző pedig felügyelőbizottsági tag, de ezzel nincs egyedül.

Belpol

Mahir-plakátarchívum: Képtelenség: Könyv, kiállítás És hamarosan a sötétség

Van Magyarországon néhány jelentős plakátgyűjtemény, amely úgy működik, ahogy illik: az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének plakáttára hozzáférhető, kutatható. De létezik (?) még egy jelentős plakátgyűjtemény, amely nem úgy működik, ahogy illik: nem hozzáférhető, nem kutatható. Ez a Magyar Hirdetőé.

Képzőművészet

Képzőművészet

HungaroCarrot´98

A HungaroCarrot fesztivált az elmúlt évek után immár babonából sem szabad ugyanott megrendezni. Ez a veszély idén sem fenyeget: helyszínként az új budapesti kulturális fellegvár, a Trafó fog szolgálni.

Tudomány

Tudomány

"A sztoriért megyek, nem a veszélyt keresem" (Peter Arnett, a CNN riportere)

Az új-zélandi születésű veterán haditudósító harmincöt éve járja a világ háborús zónáit: a vietnami háborúban tíz évet töltött az Associated Press tudósítójaként, az elmúlt két évtizedben pedig a CNN egyik fenegyerekének számított. A CNN hírtelevíziót a globalizáció iskolapéldájaként szokás emlegetni, filozófiája megváltoztatta a média szerepéről alkotott képet, és rengeteg elméleti vitát provokált: a linzi Ars Electronica fesztiválon tartott előadásában Arnett pozitívan értékelte az információtechnológia és a média egyre erősödő szimbiózisát, és időt szakított a mi kérdéseinkre is.

Lokál