1989 novemberének egyik esős estéjén bizonyos Tirts Tamás nevű férfival sétáltam a belvárosi Molnár utcában, aki egy hirtelen jött ötlettől vezérelve arra kért, hadd legyen már az akkorra néhány számot megélt Magyar Narancs nyomán a narancs a Fidesz kampányszimbóluma az éppen aktuális népszavazási küzdelemben. Tirts kampányfőnök volt egy akkori önmeghatározása szerint radikális-liberális-alternatív szervezetnél, a Narancs hasonló eszményekben hívő orgánum volt, nem tűnt fájdalmasnak a kis szívesség. (Az oké, hogy hibázik olykor az ember, de ekkorát?) A szimbólumazonosság később mindkét fél számára kellemetlenné vált: a Fidesz számára azért, mert úgy érezte, a Narancs szabadossága rossz fényt vet rá a jobboldalon, amit olyan jól kinézett magának hódítandó terrénumként; az önazonosság problémájával nem birkózó Narancsnak meg kínos volt, hogy még évekkel a szakítás után is összefüggésbe hozzák egy elveit fehérneműként cserélgető politikai szervezettel. A kellemetlenkedés konfliktussá terebélyesedett. Az emlékezet frissítésére álljon itt egy dokumentum:
"Javaslat a szerda esti (június 10-i) választmány (sic!) ülés napirendjére
Javaslom, hogy a Választmány hozzon határozatot arról, hogy a FIDESZ Országos Választmánya levélben forduljon a következőkhöz:
- Magyar Narancs szerkesztősége
- a Magyar Narancsot kiadó részvénytársaság többi részvényese
Ebben a levélben intézzünk kérést a címzettekhez, mely szerint tekintettel arra, hogy a Magyar Narancs most válik hetilappá, továbbá, hogy koncepcióváltás is történni fog, változtassák meg a lap nevét.
A FIDESZ és a Magyar Narancs között hosszú ideje nem létezik semmiféle intézményes kapcsolat. A Magyar Narancs Szerkesztősége és a FIDESZ között politikai kapcsolat sem létezik, s a Magyar Narancs Szerkesztőségének gondolkodásában (deklaráltan) nincs jelen az a szempont, hogy kalkulálják a FIDESZ politikai érdekeit. Sőt éppen az ellenkező helyzet áll fenn, a FIDESZ politikai érdekeire tekintet nélkül - megítélésem szerint - gyakorta annak ellenében szerkesztik az újságot.
Ugyanakkor a magyar közvélemény szemében a Narancs mint politikai szimbólum (függetlenül az ötletgazdától) a FIDESZ nevű politikai szervezettel kötődik össze. (....)
Röviden, a FIDESZ-től elszabadult a Magyar Narancs, ami beláthatatlan politikai veszélyeket rejt magában. (...)
Ezt a helyzetet meg kell szüntetni. Ennek legkönnyebben járható és mind a két fél részéről megítélésem szerint elfogadható megoldása az, ha a készülő hetilap más, a FIDESZ-re nem utaló címmel jelenik meg. A kölcsönös érdekeltség nyilvánvalónak tűnik, hiszen a Magyar Narancsnak sem érdeke, hogy a megjelenését követő első időszakban rendre nyílt politikai konfliktusba sodródjék a FIDESZ-szel. A szóban forgó levél elküldésével szemben csekély érvnek tűnik az, hogy feltehetően nem lesz foganatja. Nyilvánvaló ugyanis, hogy további lépések megtétele is csak egy ilyen levél elküldése után jöhet szóba. Másfelől pedig mind magunknak, mind az általunk képviselt politikai szervezetnek tartozunk annyival, hogy egy beláthatatlan következményekkel járó politikai konfliktus esélyét minimálisra csökkentsük.
Javaslom, hogy a levél hangvétele legyen határozott, ám semmiképpen sem rideg, vagy barátságtalan, ugyanakkor tűnjék ki belőle, hogy ez a változás egyszerre szolgálhatja mindkét fél érdekeit. (...)
Budapest, 1992. június 10.
Üdvözlettel:
Orbán Viktor sk.
frakcióvezető
1992-ben a korábbiakhoz képest még csak a hang változott, mára a tettek is. Az erő hangját tényleges erőpolitika váltotta fel.
A vezető kormánypárttá avanzsált Fidesz - MPP legnagyobb ellenfele a saját múltja, melyet szeretne minél gyorsabban elfelejteni és minél teljesebb körben elfelejtetni. (Amikor még Orbán meg Kövér voltak a legmegveszekedettebb antiklerikálisok ebben az országban, amikor még a néhai MDF-től megörökölt értelmiségi holdudvar némely tagjai zumbeispiel nem millenáris kormánybiztosok lettek volna, hanem hisztérikus gúnykacaj vagy térdcsapkodós röhögés kiváltói, amikor még Orbán Viktornak az "elszabadult úri pimaszsággal" volt baja.)
Amit a Nyájas Olvasó most lát - a kísérlet a lap lehetetlenné tételére - ennek a forszírozott történelmi feledtetésnek része. Ezt se felejtsük most.
Vágvölgyi B. András
Lapunk helyzete továbbra is bizonytalan. Lapunk továbbra is befektetőket keres. És lapunk körül hirtelen megfagyott az üzleti élet levegője. Hogy mást ne említsünk az elmúlt hetek baljós tapasztalatai közül: egy esetleges, a szokásosnál némiképp alaposabb adóellenőrzés perspektívája kellemetlen gondolatokat ébreszt mindazokban, akik pénzüket a kormánytól független és a kormánnyal szemben kritikus sajtóba fektetnék, vagy akár abban hirdetnének.
E heti megjelenésünket nem más, mint a civilkurázsi tette lehetővé: nyomdaszámlánkat magánszemélyek és kis cégek dobták össze. Hogy ez meddig tud így menni, nem tudjuk. És azt sem tudjuk, hogy meddig tartja magát a félelem légköre a befektetők és a hirdetők körében, hogy ki és mikor gondolja majd úgy közülük: a sajtó szabadsága megéri a kormány haragjának kockázatát. Szerintünk ha a sajtó nem szabad (ha például egy független lapot gazdasági eszközökkel akar megfojtani a kormány), akkor senki nem az; és előbb-utóbb az üzleti élet is megszívja.
Sokan, nagyon sokan küldték vissza a múlt számban megjelent előfizetési szelvényt - köszönjük mindenkinek, meg köszönjük a bátorító sorokat is, és az aggódó telefonokat. Õket arra kérjük, legyenek még türelemmel. Munkatársaink egy csekkel rövidesen felkeresik őket. Azok pedig, akiknek kedves a MaNcs, és még nem küldték vissza a megrendelőlapot, tegyék meg ezen a héten.
Ne hagyja, hogy elvegyék öntől a lapot! Tartsa meg magának!
A szerk.
