Halál és irodalom

  • 1998. október 15.

Publicisztika

Salman Rushdie-t két hete lehetett látni a londoni utcákon, sétált és vigyorgott, bár lehet, hogy csak a fotósok kedvéért tette ezt; okos ember lévén, sejthette, hogy mi lesz a vége a rá kirótt halálos ítélet visszavonásának.

Már akkor, amikor a visszavonásról szóló hír felreppent, lett volna oka rá, hogy valóban elkezdjen félni: amíg csak a hivatalos Irán honorálta volna vérdíjjal az ítélet visszaváltását, még volt remény, hogy mégsem merik megöletni; a hivatalos Iránnak, ennek a minden sajátossága ellenére mégiscsak intézményesített, nemzetközi kapcsolataira, legyenek ezek bármily informálisak, mégiscsak ügyet vető államalakulatnak annyi esze azért bizonyára csak volt, hogy ne tegyen semmi jóvátehetetlent. A visszavonás viszont szabaddá tette volna a pályát azok előtt az iszlám fundamentalisták előtt, akikhez képest az iráni kormány maga a megtestesült tolerancia. Ha tényleg visszavonták volna a fatvát, Rushdie talán már nem élne.

Most azonban, hogy a visszavonást visszavonták az irániak, marad minden a régiben, az író személye továbbra is színfalak mögötti alkuk tárgya lesz, megszemélyesítője és egyben biztosítéka annak, hogy Irán és a világ összes többi fanatikus rezsimje azt csinál, amit akar, hál´ istennek azonban maguk sem gondolják komolyan, ami első idegességükben kiszalad a szájukon. Csak azért mondják, hogy legyen miről lehátrálniuk, amikor éppen annak érzik szükségét, ha pl. esik az olajár, vagy -mint épp most -bekeményítenek a tálibok. Ilyenkor jól jön azoknak az országoknak a segítsége, amelyekben, bár jócskán előfordulnak disznóságok, egy írót halálra ítélni azért senki nem merészelne.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.