Halál és irodalom

  • 1998. október 15.

Publicisztika

Salman Rushdie-t két hete lehetett látni a londoni utcákon, sétált és vigyorgott, bár lehet, hogy csak a fotósok kedvéért tette ezt; okos ember lévén, sejthette, hogy mi lesz a vége a rá kirótt halálos ítélet visszavonásának.

Már akkor, amikor a visszavonásról szóló hír felreppent, lett volna oka rá, hogy valóban elkezdjen félni: amíg csak a hivatalos Irán honorálta volna vérdíjjal az ítélet visszaváltását, még volt remény, hogy mégsem merik megöletni; a hivatalos Iránnak, ennek a minden sajátossága ellenére mégiscsak intézményesített, nemzetközi kapcsolataira, legyenek ezek bármily informálisak, mégiscsak ügyet vető államalakulatnak annyi esze azért bizonyára csak volt, hogy ne tegyen semmi jóvátehetetlent. A visszavonás viszont szabaddá tette volna a pályát azok előtt az iszlám fundamentalisták előtt, akikhez képest az iráni kormány maga a megtestesült tolerancia. Ha tényleg visszavonták volna a fatvát, Rushdie talán már nem élne.

Most azonban, hogy a visszavonást visszavonták az irániak, marad minden a régiben, az író személye továbbra is színfalak mögötti alkuk tárgya lesz, megszemélyesítője és egyben biztosítéka annak, hogy Irán és a világ összes többi fanatikus rezsimje azt csinál, amit akar, hál´ istennek azonban maguk sem gondolják komolyan, ami első idegességükben kiszalad a szájukon. Csak azért mondják, hogy legyen miről lehátrálniuk, amikor éppen annak érzik szükségét, ha pl. esik az olajár, vagy -mint épp most -bekeményítenek a tálibok. Ilyenkor jól jön azoknak az országoknak a segítsége, amelyekben, bár jócskán előfordulnak disznóságok, egy írót halálra ítélni azért senki nem merészelne.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.