Alkotmánybíró-jelölés: Kényes megállapodás

  • Somos András
  • 1998. október 15.

Belpol

A múlt héten négypárti megegyezés született arról, hogy a novemberben az Alkotmánybíróságtól elköszönő Sólyom László elnök, Kilényi Géza és Ádám Antal bírák helyére három új jelöltet terjesszen a parlament jelölőbizottsága (jb) a plénum elé. A konszenzus nem jött könnyen, ámde annál stabilabb: a bírák megválasztásához megvan a kétharmados többség.
A múlt héten négypárti megegyezés született arról, hogy a novemberben az Alkotmánybíróságtól elköszönő Sólyom László elnök, Kilényi Géza és Ádám Antal bírák helyére három új jelöltet terjesszen a parlament jelölőbizottsága (jb) a plénum elé. A konszenzus nem jött könnyen, ámde annál stabilabb: a bírák megválasztásához megvan a kétharmados többség.

Általános feltűnést keltett, hogy az önkormányzati választás küszöbén a Fidesz egyetért obstruktívnak tekintett ellenzékével, az MSZP-vel, ami egyébként az alkotmánybíró-jelölések eddigi viharos története szempontjából is elég meglepő. Az SZDSZ és a MIÉP mérsékelten különc álláspontja és tényleges parlamenti súlyuk alapján nem tűnik merészségnek leírni: már a jövő hét keddjén három új alkotmánybírája lehet a köztársaságnak.

Újrajelölés meghiúsul

Az már szeptember 9-én kiviláglott a zárt ajtók miatt mindig titokzatos jb-egyeztetésen, hogy nem jöhet létre konszenzus a november 23-án lejáró mandátumú három alkotmánybíró újraválasztásában. Ezt a megoldást, amely politikailag racionálisnak tűnt (ne változzék csatatérré a parlament), akkor csak a fiataldemokraták, az MDF és a MIÉP szerette volna átnyomni a Házon. Ugyanakkor az MSZP és az SZDSZ számára érezhetően túl nagy erőfeszítés lett volna az alapító atyák támogatása, akik az utóbbi években - elvben helyesen, de a bírálók szerint sokszor kevéssé megalapozott szakmai érvek mentén - nem nagyon keresték a szoclib koalíció kegyeit (Bokros-csomag megtorpedózása, földnépszavazás kiírásának megakadályozása az exkormány kérdéseiről). Az AB-elnökhöz és a testület több tagjához fűződő hűvös viszonyt a szocialisták "az alkotmánybíráskodás megújítása melletti elkötelezettségükkel" érzékeltették, hozzá egy apró félmosoly kíséretként. Sólyom László kezében nem sok ütőkártya maradt. Noha februárban a Narancsnak szóvivője útján azt üzente (A talár ára - MaNcs, 1998. február 12.), nem ragaszkodik posztjához, egy minapi Népszabadság-interjúban viszont újra történelmi távlatba helyezte önnön munkálkodását: "A bírói székek üresen tartása éveken át és az újraválasztás elutasítása az alkotmánybíráskodás folyamatosságának megszakadását szolgálja." Az oroszok pedig már a spájzban.

Konszenzus felé

A kisgazdák szerették volna állandó jelöltjüket, Szeszák Gyula debreceni ügyvédet, a tavasszal már esetleges jelöltként felmerült Strausz Jánost, a Fővárosi Bíróság büntetőbíráját és Molnár Imrét, a szegedi egyetem római jogi professzorát a testületbe juttatni. Ennek alapján világos, hogy nem értettek egyet koalíciós partnereikkel az újraválasztás szükségességében.

Szeptember 28-án negyedórás ülést tartott a jb, amin információnk szerint az MDF képviseletében Balsai István javasolta Strauszt, a szocialista Vastagh Pál pedig Czucz Ottó szegedi munkajogász-professzort. Kukorelli István alkotmányjogászt pedig, aki a három közül az egyetlen feltétel nélkül támogatott új jelölt, a hírek szerint a Fidesz javasolta. Ennek egyébként azért nincs különösebb jelentősége, mert Czucz és Kukorelli szerepelt már azon a szakmai szervezetek által 1997 őszén összeállított listán, melyet az előző parlament jb-je "rendelt meg".

Érdekes egyébként, hogy míg az előző ciklusban sok jb-tag Toller László (MSZP) pécsi egyetemi kapcsolatait emlegette mérvadó jelölési szempontként, addig most azt sem érdemes elhallgatni, hogy Vastagh Pál politikusi karrierjét megelőzően a szegedi egyetem oktatójaként vívott ki magának népszerűséget a diákság körében. A Fidesz vezető politikusairól pedig köztudott, hogy Pesten élték túl az alkotmányjogi tanszék mai vezetőjének legendásan "kemény" vizsgáztatását.

A MIÉP és az SZDSZ

Kisebb galibát okozott, majd gyorsan helyesbítette előző napi nyilatkozatát Vastagh Pál, aki a múlt hétfői ülést követően beszámolt a négypárti megegyezésről. Azt mondta, a MIÉP csak Strausz Jánost támogatja, ezzel szemben a magyar igazság az, hogy a szélsőjobb Kukorelli tevékenységét ismeri csak ("kitűnő szakembernek tartjuk" - fogalmaz Papolczy Gizella kampányfőnök), ezért csak akkor tud a másik két jelölt mögé felsorakozni, ha lejattol velük is, mondjuk a következő napokban.

Más a helyzet liberális fronton: az egyenjogúsítási törekvések legújabb gyöngyszemeként Hack Péter azt fejtegeti, hogy a társadalomban a jogászok több mint 60 százaléka nő, míg az egy évtized alatt megválasztott tizenhat alkotmánybíró között egyetlenegy sincs. Szerinte civilizációs elvárás, hogy most végre hölgy is felvehesse a talárt. Azért, hogy a "hiányszakmák" is képviseltessék magukat a legfőbb jogőrök között, az SZDSZ Kolonay Csilla munkajogászt, a CEU jogi kari dékánját, Lamm Vanda nemzetközi jogászt, a Jogtudományi Intézet igazgatónőjét, illetve Palánkai Tiborné dr. Kratochwill Krisztina büntetőjogászt, az Alkotmánybíróság főtanácsosát ajánlja, akikkel eddig nem egyeztettek. Halmai Gábor alkotmányjogász ezúttal nem vállalta a megméretést, felvetette viszont az SZDSZ Bárd Károly büntetőeljárás-professzor jelölését; ő Balsai István igazságügyminisztersége idején helyettes államtitkár volt a tárcánál. Az SZDSZ senkinek a jelölését nem kívánja megtorpedózni - mondta lapunknak Hack, aki egy korábbi jb-ülésen kifejezte egyet nem értését akkor, amikor Áder János házelnök azt javasolta: nevezzen meg egy szakembert a koalíció, egyet az ellenzék, míg a harmadik jelölt legyen kompromisszumos. Ez a megoldás vonzónak bizonyult mindenki más számára.

A kisgazdák képviseletében Pokol Béla alkotmányügyi bizottsági elnök azt vetette fel, mintegy vészforgatókönyvként: ha lehetetlen most a megegyezés, akkor az 1999 júliusában lejáró mandátumú bírák (Lábady Tamás, Tersztyánszky Ödön, Vörös Imre) helyére kerülőkkel együtt hat személyről könnyebb lenne megállapodni, ami egyébként négy hónap múlva úgyis kényszerűség lesz. Pokol Béla szerint amennyiben jogtechnikai akadályok nem jönnek közbe, még októberben szavazhat a parlament a jelöltekről. A kisgazdák azonban nem adják könnyen a támogatásukat. Pokol szerint az októberi menetrend csak akkor tartható, ha mindhárom bíró, s csak ők válnak hivatalos jelöltekké. Ha nem, újra kell tárgyalni, hiszen akkor "felborul a kényes kompromisszum". (A kisgazdák elfogadták a két "nagy" párt jelöltjét).

S hogy mindez elég lehet-e a sikerhez, a jövő hétfői jb-ülés eldönti. A hozzáértők mindenesetre a jelenlegi parlamenti arányok alapján azt sem tartják kizártnak, hogy már jövő kedden megválasszák a képviselők a három új alkotmánybírót. Ha ez a jóslat beválik, Toller László volt jelölőnek nem lesz igaza, aki ma is azt állítja, hogy az alkotmánybírák megválasztásához nem kell más, mint "keménység, hit és tollerancia".

Somos András

Figyelmébe ajánljuk