Seres László: Dekóder

  • 1998. október 15.

Egotrip

Elmemegvilágító hatású tüzet gyújtott az agyamban egy régi, apró eset. Időszámításunk előtt, egyetemistakoromban történt, hogy egy szemináriumon (ELTE Bölcsészkar, NDK-tanszék, kb. tízen lehettünk, ebből nyolc igyekvő KISZ-lány) két lány sustorgott, amikor hirtelen felpattant Lajos, a tanár, akinek az IQ-szintje sose lépte át a lélektaninak számító 50 pontos határt, és elkezdett üvöltözni, hogy hogy képzelik a sustorgást meg a nevetgélést, rend legyen, majd felrohant a szobájába. A lányok döbbenten ültek, aztán megszólalt az egyikük, aki pedig nem is sustorgott: "Bocsánatot kéne kérnünk tőle. Fel kéne menni hozzá, és bocsánatot kéne kérni tőle." Egy emberként tiltakoztam, a lányok azonban, belátva, hogy a szabadság: beletörődés a szükségszerűségbe, felmentek, és bocsánatot kértek attól a kontraszelektált embertől, akinek megadatott a későbbi vizsgákon való megbuktatás joga (sok egyéb jog mellett).

Elmemegvilágító hatású tüzet gyújtott az agyamban egy régi, apró eset. Időszámításunk előtt, egyetemistakoromban történt, hogy egy szemináriumon (ELTE Bölcsészkar, NDK-tanszék, kb. tízen lehettünk, ebből nyolc igyekvő KISZ-lány) két lány sustorgott, amikor hirtelen felpattant Lajos, a tanár, akinek az IQ-szintje sose lépte át a lélektaninak számító 50 pontos határt, és elkezdett üvöltözni, hogy hogy képzelik a sustorgást meg a nevetgélést, rend legyen, majd felrohant a szobájába. A lányok döbbenten ültek, aztán megszólalt az egyikük, aki pedig nem is sustorgott: "Bocsánatot kéne kérnünk tőle. Fel kéne menni hozzá, és bocsánatot kéne kérni tőle." Egy emberként tiltakoztam, a lányok azonban, belátva, hogy a szabadság: beletörődés a szükségszerűségbe, felmentek, és bocsánatot kértek attól a kontraszelektált embertől, akinek megadatott a későbbi vizsgákon való megbuktatás joga (sok egyéb jog mellett).

Két dolog jutott eszembe erről. Az egyik az, hogy milyen mázlink volt, hogy nem Pista bá, az általános iskolai gyakorlati tanárom pattant fel dühében, ő ugyanis, ha dühös volt, kalapácsokat, valamint kisebb satukat hajított át a műhelyen, viszonylag alacsony röppályán. A másik: a tiszadobi polgárok bocsánatot kértek Torgyán Józseftől.

Történt ez azért, mert a földműv. vid. fejl. miniszter kampánylevelet írt Tiszadob (miért pont Tiszadob?) polgárainak, amelyben jóindulatúan arra kérte őket, válasszanak kormánypárti, ill. lehetőleg kisgazda jelölteket október 18-án, különben megnézhetik magukat. Szó szerint ez állt a földműv. vid. fejl. miniszter árnyalt, körültekintő levelében: "A kormánypártok egységes álláspontja az, hogy akik az eltelt 8 év alatt nem tudták eldönteni hovatartozásukat, számításból, praktikákból a széljáráshoz igazították pártok iránti szimpátiájukat és elkötelezettségüket, ezek az emberek a választási küzdelemben, de az esetleges megválasztásuk után a polgármesteri tevékenységük ideje alatt munkájukhoz látványos támogatást, segítséget tőlünk ne várjanak." Szabó Péter polgármester úgy értelmezte "a kormány egységes álláspontját", aminek szánták: politikai zsarolásnak, és a levél visszavonását kérte Torgyántól. Orbán Viktor pár nappal később, a polgári hajókiránduláson ki is mondta: a helyi önkormányzatok a központi (polgári) politika folytatásai más eszközökkel.

A tiszadobi polgármester azonban nem számolt a polgárokkal, jelesül a helyi MDF-, FKGP- és KDNP-pártszervezettel, a református és katolikus egyházzal, a munkaadókkal, vállalkozókkal plusz egy roma kisebbségi szervezettel, akik közös levélben, "Mi, tiszadobiak bocsánatot kérünk Torgyán Józseftől" felütéssel kikérték maguknak a polgármester visszautasítását. Az MTI-hír szerint az aláírók "sajnálkoznak amiatt, hogy - mint fogalmaztak - Torgyán József jó szándékú, segítséget felajánló levelét Szabó Péter saját kampányára használta fel. Érthetetlennek tartják, miért keveredik faluvezetőjük megyei és országos vezetőkkel állandó konfliktusba, rontva ezzel a település megítélését, polgárainak közhangulatát."

Ez van. A polgári közhangulat most olyan, legalábbis ezt a közhangulatot várja el az egységes álláspontú polgári koalíció, hogy ha az önkormányzatok nem lépnek egyszerre a kormánypolitikával, nem kapnak rétest estére. Márpedig ilyen közhangulatban a polgármesternek egyetlen kötelessége van: egyszerre lépni a jó szándékú kormánypolitikával. És a kormánypolitika csak jó szándékú lehet, hiszen honnan jön a helyi lóvé? Na ehhez kéretik igazítani a helyi politikusok, polgármesterek megválasztását. Kell a fasznak az állandó konfliktusba keveredés, a közhangulatrontás. Kiszolgáltatott önkormányzatok, tiszteee-legj! Nyelveket seggnyaláshoz igaaa-zíts! Fogadás jobbról.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.