Seres László: Dekóder

  • 1998. október 15.

Egotrip

Elmemegvilágító hatású tüzet gyújtott az agyamban egy régi, apró eset. Időszámításunk előtt, egyetemistakoromban történt, hogy egy szemináriumon (ELTE Bölcsészkar, NDK-tanszék, kb. tízen lehettünk, ebből nyolc igyekvő KISZ-lány) két lány sustorgott, amikor hirtelen felpattant Lajos, a tanár, akinek az IQ-szintje sose lépte át a lélektaninak számító 50 pontos határt, és elkezdett üvöltözni, hogy hogy képzelik a sustorgást meg a nevetgélést, rend legyen, majd felrohant a szobájába. A lányok döbbenten ültek, aztán megszólalt az egyikük, aki pedig nem is sustorgott: "Bocsánatot kéne kérnünk tőle. Fel kéne menni hozzá, és bocsánatot kéne kérni tőle." Egy emberként tiltakoztam, a lányok azonban, belátva, hogy a szabadság: beletörődés a szükségszerűségbe, felmentek, és bocsánatot kértek attól a kontraszelektált embertől, akinek megadatott a későbbi vizsgákon való megbuktatás joga (sok egyéb jog mellett).

Elmemegvilágító hatású tüzet gyújtott az agyamban egy régi, apró eset. Időszámításunk előtt, egyetemistakoromban történt, hogy egy szemináriumon (ELTE Bölcsészkar, NDK-tanszék, kb. tízen lehettünk, ebből nyolc igyekvő KISZ-lány) két lány sustorgott, amikor hirtelen felpattant Lajos, a tanár, akinek az IQ-szintje sose lépte át a lélektaninak számító 50 pontos határt, és elkezdett üvöltözni, hogy hogy képzelik a sustorgást meg a nevetgélést, rend legyen, majd felrohant a szobájába. A lányok döbbenten ültek, aztán megszólalt az egyikük, aki pedig nem is sustorgott: "Bocsánatot kéne kérnünk tőle. Fel kéne menni hozzá, és bocsánatot kéne kérni tőle." Egy emberként tiltakoztam, a lányok azonban, belátva, hogy a szabadság: beletörődés a szükségszerűségbe, felmentek, és bocsánatot kértek attól a kontraszelektált embertől, akinek megadatott a későbbi vizsgákon való megbuktatás joga (sok egyéb jog mellett).

Két dolog jutott eszembe erről. Az egyik az, hogy milyen mázlink volt, hogy nem Pista bá, az általános iskolai gyakorlati tanárom pattant fel dühében, ő ugyanis, ha dühös volt, kalapácsokat, valamint kisebb satukat hajított át a műhelyen, viszonylag alacsony röppályán. A másik: a tiszadobi polgárok bocsánatot kértek Torgyán Józseftől.

Történt ez azért, mert a földműv. vid. fejl. miniszter kampánylevelet írt Tiszadob (miért pont Tiszadob?) polgárainak, amelyben jóindulatúan arra kérte őket, válasszanak kormánypárti, ill. lehetőleg kisgazda jelölteket október 18-án, különben megnézhetik magukat. Szó szerint ez állt a földműv. vid. fejl. miniszter árnyalt, körültekintő levelében: "A kormánypártok egységes álláspontja az, hogy akik az eltelt 8 év alatt nem tudták eldönteni hovatartozásukat, számításból, praktikákból a széljáráshoz igazították pártok iránti szimpátiájukat és elkötelezettségüket, ezek az emberek a választási küzdelemben, de az esetleges megválasztásuk után a polgármesteri tevékenységük ideje alatt munkájukhoz látványos támogatást, segítséget tőlünk ne várjanak." Szabó Péter polgármester úgy értelmezte "a kormány egységes álláspontját", aminek szánták: politikai zsarolásnak, és a levél visszavonását kérte Torgyántól. Orbán Viktor pár nappal később, a polgári hajókiránduláson ki is mondta: a helyi önkormányzatok a központi (polgári) politika folytatásai más eszközökkel.

A tiszadobi polgármester azonban nem számolt a polgárokkal, jelesül a helyi MDF-, FKGP- és KDNP-pártszervezettel, a református és katolikus egyházzal, a munkaadókkal, vállalkozókkal plusz egy roma kisebbségi szervezettel, akik közös levélben, "Mi, tiszadobiak bocsánatot kérünk Torgyán Józseftől" felütéssel kikérték maguknak a polgármester visszautasítását. Az MTI-hír szerint az aláírók "sajnálkoznak amiatt, hogy - mint fogalmaztak - Torgyán József jó szándékú, segítséget felajánló levelét Szabó Péter saját kampányára használta fel. Érthetetlennek tartják, miért keveredik faluvezetőjük megyei és országos vezetőkkel állandó konfliktusba, rontva ezzel a település megítélését, polgárainak közhangulatát."

Ez van. A polgári közhangulat most olyan, legalábbis ezt a közhangulatot várja el az egységes álláspontú polgári koalíció, hogy ha az önkormányzatok nem lépnek egyszerre a kormánypolitikával, nem kapnak rétest estére. Márpedig ilyen közhangulatban a polgármesternek egyetlen kötelessége van: egyszerre lépni a jó szándékú kormánypolitikával. És a kormánypolitika csak jó szándékú lehet, hiszen honnan jön a helyi lóvé? Na ehhez kéretik igazítani a helyi politikusok, polgármesterek megválasztását. Kell a fasznak az állandó konfliktusba keveredés, a közhangulatrontás. Kiszolgáltatott önkormányzatok, tiszteee-legj! Nyelveket seggnyaláshoz igaaa-zíts! Fogadás jobbról.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.