A sorozat kezdetén két szomszéd serénykedett egy üzleti tranzakció körül (Szomszédok, MaNcs, 1998. szeptember 3.), melynek lényege, hogy a város polgármesterének bátyja bagóért kaparintott meg földeket azon a területen, ami ma már - részben PHARE-pénzekből - a jól csengő ipari park névre hallgat. Aztán a tesó sokszoros haszonnal elpasszolta a föld egy részét a Tesco áruházakat üzemeltető kereskedelmi cégnek, miközben szomszédja, a városi pénzekből is alapított ipari park káefté ügyvezetője a közgyűlés elé terjesztett egy részletes szabályozási tervet, melynek elfogadása megkoronázta az üzletet, hiszen a Tesco kipengetné a polgármester bátyjának a teljes vételárat. Időközben azonban - ahogy ez már a szappanoperákban lenni szokott - váratlan fordulat történt.
A szombathelyi szenátorok jeles gyülekezete harmadszor vette le a napirendről az ipari park részletes szabályozási tervét is eldöntő Általános Rendezési Terv tárgyalását. Wagner András SZDSZ-es polgármester szűkszavú kommentárjában azt üzente a városnak: a városfejlesztési bizottsággal és a frakcióvezetőkkel "abban állapodtak meg, hogy nem tudnak megállapodni". Abban viszont egyetértettek, hogy "a választások időpontjához ilyen közel" nem volna szerencsés politikai vitára bocsátani a tervet. Folytatás új testülettel, új szereposztásban.
Előző héten másfél órás késéssel kezdődött csak a közgyűlés, mivel a frakciók éppen egyeztettek. Majd megérkezett a jeles grémium, s aki abban reménykedett, hogy az ellenzék csőrrel bikázza föl a szaros bilit, kénytelen volt beérni egy polgármesteri mosollyal és egy rövid tájékoztatással, hogy az ügyre jövő héten visszatérnek. Visszatértek, ám ismét ejtették a témát, s így a közvélemény a mai napig nem szerezhetett tudomást arról, hogy valójában mi is van a részletes szabályozási terv körüli hercehurca hátterében.
Bár időközben az ellenzék összetrombitált egy sajtótájékoztatót, ahol elhangzott néhány erőtlen mondat valamiféle családi vállalkozásról, továbbá arról, hogy nem szerencsés kereskedelmi központot építeni oda, ahová a PHARE 85 millió forintot juttatott egy ipari park közművesítéséhez. Velőtrázó érvként azzal is előhozakodtak az ellenzéki képviselők, hogy a korábbi elképzelésekkel élesen szemben áll a kereskedelmi célú hasznosítás.
Néhány nappal később Wagner Kálmán, a kérdéses földterületeket felvásárló és azt a Tescónak továbbpasszoló üzletember fizetett hirdetést tett közzé a megyei napilapban. Ebben megható módon leszögezi: "szükségesnek érezzük a közvéleményt a valóságnak megfelelően tájékoztatni". Majd e rövidke tájékoztatáspolitikai fölvezetés után kiragadja az ellenzék sajtótájékoztatójának egyetlen elemét - legyen-e kereskedelmi beruházás az ipari park területén? - s meglehetős ügyességgel cáfolja azt. Arról viszont néma csend, hogy miként lobbyzik a szomszéd, úgyis mint iparipark-ügyvezető Wagner Kálmán érdekeiért a közgyűlésben, s miként kerülnének a területért lenyúlt százmilliók a polgármester bátyjának a zsebébe, ahelyett hogy a városnak esne le valami egy ilyen tranzakcióból.
A legszebb a hirdetés szövegének azon része, amely Wagner Kálmánnak Wagner András polgármesterhez fűződő családi viszonyát helyezi egészen sajátos megvilágításba: "Úgy gondoljuk, hogy aki szombathelyi politikai képviselőként politikai szereplést vállal, annak túl kell emelkednie városa érdekében a személyes irigységen és rövid távú politikai érdekein, még akkor is, ha e cikk aláírójának vezetékneve azonos a választásokon induló egyik polgármesterjelöltjével."
Öléggé sajátos az MSZP szerepe az ügyben, hiszen a városfejlesztési bizottság elnökeként tüsténkedő Csermelyi András valóban megpróbált ellenállni a szadesz lobby nyomásának, és nem engedte átcsúszni a bizottságon a néhol a befektetők érdekeit a város érdekeinél jobban szolgáló tervet. Ugyanakkor László Győző, a szocialisták polgármesterjelöltje tagja az ipari park káefté felügyelőbizottságának, s ilyen minőségében keményebben is nyomulhatott volna annak érdekében, hogy a város nyerjen az üzleten. Részben ezzel magyarázható az ellenzék tétovasága is, hiszen Kugler István fideszes képviselő szintén ott mocorgott a káefté felügyelőbizottságában. Nagyon úgy fest tehát a helyzet, hogy az önkormányzati választások előtt istenigazából senkinek nem vált volna javára, ha rámozdul az illatos bilire, és keményen, leszorított lábfejjel belecsőröz a furcsaságokkal teli edénykébe. Ki tudja, kire mi hullott volna vissza?
Így viszont Szombathely szegényebb lett egy illúzióval, miszerint a hatékonyan működő ellenzék és a dolgok legmélyére ásó nyilvánosság megóvja az embereket attól, hogy ismét átéljenek valamit, amit már régen elfelejtettek. Az elvtársak, a barátok, a szomszédok brancsbeli, cinikus vigyorgását.
A szombathelyi szappanopera folytatódik. Információink szerint a helyi SZDSZ ügyvivői közül ketten lemondtak, egyikőjük pedig a választások után óhajt lemondani. Az ok, hogy a városi lista harmadik helyén álló, ős-SZDSZ-es Orbán Róbert helyére Németh Kálmánt, a jelenlegi testület pénzügyi bizottságának elnökét jelölték. Németh Kálmán egyébiránt régi szomszédja a polgármester bátyjának és az ipari park káefté ügyvezető igazgatójának. Lehet nevetni.
Fodor Sándor
