Önmagában nem tekinthető értelmetlennek, ha művészileg erős, magas színvonalú produkciók kevés ember előtt kerülnek színpadra (ahogyan az például a tavalyi ötnapos Répa alkalmával történt). Más kérdés, hogy egy adott esemény gazdáinak szándéka-e ez. A Budapesti Õszi Fesztivál (a HungaroCarrot fölöttes szerve) esetében a válasz egyértelmű nem. E döntés folyományaként 1998-ban a korábbinál kevésbé "elitista" és időben is koncentrált esemény lesz a Répa.
A fesztivál első napja (okt. 23., péntek) az elektronikáé. Szokás szerint magyar csapat nyit: az Anima Sound System. Új énekesnőjükkel - Németh Juditnak hívják -, a Szigetet leszámítva, először fognak Budapesten szerepelni (ahova egyébként országos turné keretében látogatnak). Az Anima sikerszériában van, utolsó maxijuk független kiadvány létére tarolt még a Mahasz-listán is, a közeli jövőben olyan alkotókkal kollaborálnak majd, mint John Carter és a Transglobal Underground, zenei palettájuk folyamatosan gazdagodik (Prieger Zsolt soul- és jazz-hatásokról beszél az eddigiek mellett). Érdemes őket megnézni.
A Ronnie and Clyde név két londoni muzsikust fed. John Ross és Rob Fitzpatrick 1995 óta dolgoznak együtt. Két kislemez után tavaly ősszel jelent meg első albumuk a Swim kiadónál. A lemez, amelynek címe In Glorious Black and Blue, szakmailag és a közönség körében egyaránt komoly pozitív visszhangot keltett. A paksamétányi recenzióban egymást követik a szuperlatívuszok, a maximális osztályzatok, a "hónap lemeze" címek. A duót az elektronikus irányzatok kreatív megújítói között emlegetik. Maga a zene nehezen címkézhető. Nem kérdés, hogy milyen terepen mozog, de a drum ´n´ bass, a dub, a breakbeat, a triphop, az ambient elemei, valamint helyenként a jazz reminiszcenciái sajátos vegyületté formálódnak benne. Ronnie és Clyde mindenkinek ajánlható, akit érdekel a kreatív és táncolható elektronikus irányzatok mai állapota.
És ha már party van, akkor legyen ott Palotai Zsolt, aki már akkor is fölényesen beleillett a Carrot-szcénába, amikor még nem volt a neve elé illesztve a két mágikus betű.
A második napot (okt. 24., szombat) az Úzgin Ûver nyitja. Homoki Péter és Majoros Gyula épphogy hazatértek Iránból, ahol a Maskarás gólyalábasaival turnéztak. Készül az új lemez, ugyanazok fognak rajta játszani, mint az elsőn, dacára Farkas Marcsi és Mogyoró Győző hosszú szünetének. Ez a régi-új Úzgin (ötödikként Pajzs Miklós) lép fel a Trafóban is.
A HungaroCarrot fontos eleme volt mindig is a régió tisztelete: az évek során számos kiváló közép- és kelet-európai csoportot láthattunk. Idén a Dertum együttest, akik Ljubljanából jönnek, de meghatározó tagjai nem ott volnának otthon. Az együttest Boszniából menekült diákok alakították 1995-ben. Elkerülve a Balkánon is hódító turbó-folkot, de a historikus akadémizmust is, úgy igyekszenek bánni a tradicionális dalokkal, mint ezredvégi, kortárs népzenészek. Énekesnőjük, Maida Dzinic karizmatikus, hivatott előadója ezeknek a gyönyörű daloknak, amelyeknek a jelentését még a nem jugoszlávok számára is megváltoztatta a háború. Hogy nekik mit jelent, arról Zágrábban kaptam némi képet, ahol egy fesztiválnyi ifjú radikális, ránézésre korántsem etno-fejek, részesítette a Dertumot mindenki mást felülmúló ünneplésben.
A Pale Nudes működésének hat esztendeje alatt számtalan koncertet adott Európában és az Egyesült Államokban, valamint - nem utolsósorban - kiadott két lemezt. (EC Nudes, ezen még Chris Cutler dobolt, és Wise to the Heat, amelyről megjelenése idején a Magyar Narancs is lelkesen szólt.) Az amerikai-svájci együttes legfőbb védjegye Amy Denio összetéveszthetetlen éneke: egy tiszta, átlelkesült hang, amely váratlan kitörésekre, hangszer- és effektszerű bravúrokra képes. Amy, aki egyébként orgánuma mellett a kezeit is használja, hiszen kiválóan szaxofonozik és (tangó)harmonikázik, nem ismeretlen a budapesti klubszcéna közönsége előtt. Tone Dogs nevű korábbi együttesével többször is járt nálunk a 90-es évek elején (Lyuk, Tilos). A Pale Nudes svájci tagjai is valamennyien kiváló zenészek, most elégedjünk meg a gitáros Waedi Gysi külön említésével, aki improvizátorként és zeneszerzőként egyaránt a legismertebb helvét muzsikusok közé tartozik.
A Trafó három percre van a "Ferenc körút" elnevezésű metrómegállótól. Az előadások 21 órakor kezdődnek.
H. Cs.
