"Éva, segíts!" - üvölt a telefonba egy hisztérikus női hang. Felhősi Éva, a látó nyugodtan ismételgeti, hogy nem lesz semmi baj. "Beérünk a kórházba?" - zokog a kétségbeesett asszony. "Beértek, hamar meglesz a baba, nem fog sokat kínozni, pont mostanra vártam." Éva leteszi a mobilját, és folytatjuk a beszélgetést.
Instant karma
Az asszony egy óbudai kozmetikában "rendel", szolgáltatásai közé tartozik az aura- és csakratisztítás, az angyalterápia, a diapozitív (sic!) masszázs és a számmisztikai elemzés, de leginkább auraelemző: lelki tanácsokat ad a "harmadik szemével" látottak alapján. Az ilyesmi kivételes képességnek számít. Igaz ugyan, hogy a homlok közepén elhelyezkedő "érzékszervvel" három-négy éves koráig mindenki elboldogul, de később csak "a kiérdemelt tiszta lelkek és a krisztusi küldetést teljesítő személyek", a "tisztánlátók" tudják használni - a "szakma elitje". Kérdésemre, hogy tisztánlátó-e, Éva szerényen csak annyit felel: "Mondják..."
Éva egy órát szokott szánni egy-egy páciensre. Nézegeti az auráját, elkéri a születési adatait, és a kettőből összeáll számára az illető személyisége, életútja. "Az aurát úgy kell elképzelni, mint egy hagymát. Rétegekből áll, amiket 'lefejtek'. A jelen, a múlt, a jövő és az előző életek láthatóvá válnak, ahogy nyitod ki az illetőt. Képeket látok, néha feliratokat. Sokszor az előző életbe is vissza kell mennünk, mert blokkolhatja a jelent. Jövőt is látok, lehetőségeket. 95 százalékos biztonsággal dolgozom, egy-két hónapos csúszás szokott lenni, ezért a reklamáció nálam nagyon ritka."
Évát igazi hivatástudat hajtja, mélyen fel van háborodva a nyerészkedőkön. A kozmetikában 4200 forintot kér egy látogatásért, ha otthonában keressük fel, csak 3000-et fizetünk. E-mailen vagy telefonon bármikor ingyenes tanácsot ad. Nem ad fel hirdetést, egymásnak adják a kilincset a kuncsaftjai.
Ezek után igazán sajnálom, hogy Éva képességei nálam sajnos csődöt mondanak, mellétrafál a lakásvásárlással, a párkapcsolatommal és a munkával kapcsolatos megállapításaival is.
Éva olcsónak számít, vannak, akik 25 ezret is elkérnek egy rendelésért, a sztárokhoz azonban még így is nehéz bejutni: a várakozási idő akár fél év is lehet. Csilla például csak szeptemberben tudna fogadni, pedig az egyik vendége, Ágnes csodákat mesélt róla:
"Édesapám halála miatt kivételt tett velem, és pár napon belül fogadott. Hallott, érzett dolgokat, amik aputól jöttek, és ezeket közvetítette. Szóról szóra el tudta mondani az utolsó napjait, a fájdalmait. Sokat jelentett ez nekem akkor, azt is megtudtam, hogy miért nem tud 'elszakadni' apu. Egy rendezetlen családi dolog miatt." Ágnes, ha már ott járt Csillánál, egyéb dolgokra is rákérdezett. Megtudta, hogy félre fog lépni egy külföldi férfival, és figyelmeztette a látó, hogy óvatosan vezessen. Mit ad isten, egy hét múlva áthajtott a piroson, a házasságtörést meg - azt mondja - "simán bevonzhatom". De Ágnes elmondja azt is, hogy azért fordult látóhoz, mert eléggé türelmetlen, és "instant megoldást akart". Bánki György pszichiáter szerint éppen ez az egyik legfőbb oka a látók népszerűségének.
"A pszichoterápia gyakran költséges, olykor hosszan tartó eljárás, és nem lehet előre látni, hogyan térül meg. Ugyanakkor természetes igény van a lelki tanácsadásra, az ellátórendszer viszont elégtelenül működik. Pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni amúgy is még mindig 'minősített esetnek' számít. Megszűntek a nagycsaládok, és eltűntek a szomszédban lakó bölcs nagynénik, akik tapasztalataikkal segítettek a rászoruló családtagjaiknak."
A pszichiáter nem zárja ki, hogy egy látóval való találkozás esetenként közelebb vigyen a megoldáshoz, de úgy véli, legalább ennyire veszélyes is lehet a szolgáltatást igénybe venni: "A lelkileg kevésbé érett vagy válságban lévő emberek befolyásolhatóbbak, és könnyebben válnak áldozatává egy olyan helyzetnek, amikor valaki visszaél a tanácsadó pozícióval. A lelki folyamatokban járatlan segítők kisebb sikereiken felbuzdulva egyre inkább gurunak érezhetik magukat, kudarcaikat kimagyarázzák, és amit mondanak, mindinkább kinyilatkoztatásszerű."
Horváth Zoltán auralátót 32 éves kora ellenére a szakma egyik úttörőjének tartják. Dunakeszi "ezoterikus farmján" fogadja vendégeit, ahol oktatás, gyógyítás, megannyi mesés nevű kezelés, foglalkozás várja a pácienseket. A férfi kamaszkorában, egy kutyasétáltatás közben élt át furcsa dolgokat, azóta sugároz energiát, és lát aurát. Autodidakta módon tanulta meg, milyen eltérés mit jelent az aurában. Mint mondja, képességeit Amerikában is vizsgálták. Tény, hogy amikor a kezével közelít az enyémhez, úgy érzem, mintha ezer kis tűvel szurkálnának.
Zoltán főleg párkapcsolati tanácsokat ad a páciensek auráját vizsgálva. "Azt már az orvosok is elismerik, hogy a betegségek hetven százaléka lelki eredetű, a problémák legnagyobb része pedig párkapcsolati jellegű. Hozzám általában azok járnak, akiknek nincs párkapcsolatuk, vagy folyamatosan ugyanaz a kudarc ismétlődik az életükben. Próbálok kompakt lenni, tudom, hogy egy ember mit képes ma megtenni magáért, illetve befogadni, ezért olyan tanácsokat adok, amit ő képes megfogadni. Felvesszük, amit mondok, nem akarom visszahívni őket, mert ezekre a dolgokra rá lehet szokni, és én nem akarom függővé tenni az embereket, ha bármi problémája van, rohanjon hozzám, és én mondjam meg neki a tutit."
Mire véget ér a beszélgetésünk, teli a váró, pedig hétköznap délelőtt van. Zoltánhoz körülbelül két hónap a bejutási idő.
Átképzett takarítónők
De kik azok, akik igénybe veszik e szolgáltatásokat? Zoltán pácienseinek többsége nő, a látó szerint "a férfiak prűdek ahhoz, hogy a problémáikról beszéljenek". Azonban elmondja azt is, hogy számos közép- és felső vezető keresi meg, sőt a leggazdagabb magyarok közül is vagy tízen járnak hozzá. Tapasztalatai szerint a menedzsertípusú férfiak járnak leginkább vissza. "Ha valaki hozzászokott a sikerhez, nehezen viseli, ha valami nem jön össze neki."
Zoltán szerint a mára rendkívüli módon "felhígult" szakmában rengeteg az átképzett takarítónő, és sokan visszaélnek a vendégeik helyzetével. "Nem egy jós úgy beszélget az illetővel, hogy abból már nagyjából sejti, hogy az mit szeretne hallani, és azt fogja mondani. A jövőre vonatkozó kijelentéseivel pedig determinálja az eseményeket. Addig mondogatja, amíg a páciens beteljesíti magán a jóslatot."
A szuggesztió jelentőségére Bánki György pszichiáter is felhívja a figyelmet. "Ez kényes terület, kommunikációban jártas emberek is el tudják rontani, csakhogy egy terápiás folyamatban a hiba helyrehozható, egyszeri találkozásnál viszont egy hangsúlyos információ a figyelmet hosszú távon is markánsan befolyásolja." Tökéletes példa erre Ágnes esete, aki most már nyitott szemmel jár a külföldi férfiak között.
A harmincas évei vége felé járó Szilvi a szépségiparban dolgozik, szalonjában számtalan látóról hallott már, ő maga is kipróbált nem egyet. "Nekem abban segítenek, hogy merre menjek tovább, lehetőségeket mondanak, szerintem egy pszichológus sokszor nem ismeri fel az emberben rejlő képességeket, és így nem tud orientálni."
Szilvi mesél a Nyilas Misi nevű látóról is, aki meglehetősen nyers modoráról és arról híres, hogy felveszi azok arcvonásait és gesztusait, akikről kérdezik őt. "Azt mondta, hogy a nagyapám megéri a százat, és esni fog a hó, amikor meghal. Így történt." Szilvi szerint Nyilas Misinek egészen különleges képességei vannak, de a stílusa, az empátia teljes hiánya ahogy őt, másokat is elrettent. Pedig ez utóbbi igen fontos a szakmában, Szilvi tapasztalatai szerint egy jó látó annyit mond, amennyit a páciens az adott pillanatban képes befogadni, és bár ő azt tartja magáról, hogy nem függ lelki tanácsadóitól, ha "elakad", vagy konkrét kérdése van, felhívja a látóját egy kis segítségért.
Tamás, a harminc körüli köztisztviselő is heti-havi rendszerességgel keresi meg a látóját, akivel mára már baráti kapcsolatba került. "Érdemes előre tisztázni a felelősségi kérdéseket. Az orvosnál passzív résztvevői vagyunk a gyógyulási folyamatnak, itt a mi szerepünk is aktív, mint egy terápiában. A lényeg az ok-okozati összefüggések megtalálása. Ha abból indulunk ki, hogy többsíkú lények vagyunk, ami a test-lélek-szellem harmóniáját jelenti, elvárja az ember, hogy akihez fordul, mind a három szinten képben legyen, ezt nem teszi meg egy orvos vagy egy terapeuta, viszont egy látó, aki több síkon lát, igen." Tamás azt mondja, megérti a kétkedésemet, és azt javasolja, próbáljak ki újra egy ilyen alkalmat. Ezúttal nem mondom meg, ki vagyok.
Szeptemberre autó
A külvárosi panelház hangulatos nappalijában a díszlet meglehetősen spirituális, a hétköznapokat csak a fregoli és a félidőben hajszárítóval a kezében átsuhanó nagylány idézi.
G., a látó először tornamutatványokat végez nagyon meggyőző fújtatásokkal kísérve, majd lótuszülésbe helyezkedik leszegett fejjel, lehunyja a szemét, és a rendelési idő végéig úgy is marad. Előbb általánosságokról beszél az aurával kapcsolatban, utána olyasmiről, ami, ha nagyon akarom, igaz: nehéz időszakról, változásról, olyan semmitmondó megállapításokkal, mint "a döntéseid előre visznek", aztán kérdéseket tehetek fel. A gyerekeimről egészen megfelelő leírást kapok, némi útmutatással, ami egész hasznosnak ígérkezik, bár lehet, hogy minden gyerek minden szülője megfogadhatná ezeket a tanácsokat. Kiderül, hogy egészséges vagyok, de meg kell ígérnem, hogy több zöldet, hüvelyest és halat fogok enni. Egyetlen konkrétum hangzik el: "Szeptemberre lesz autód."
Amúgy nagyon szimpla esetnek tűnök, ez derült ki Évánál is, nincs mit boncolgatnunk, a problémáim nem problémák, és maguktól megoldódnak. Egyikük sem próbál új alkalmat kicsikarni belőlem, és itt is "csak" 5000 forintom bánja az egyórás foglalkozást.
Meggyőzni nem sikerült, de úgy vagyok vele, mint Renáta. 't egy fesztiválon "kapta el" Viola, a látóasszony, aki akkor nagyon meggyőzőnek tűnő dolgokat mondott a sörrel a kezében álldogáló lánynak. Azt tanácsolta, hogy ne üljön autóba, mert rontás van rajta, és ha iszik és vezet egyszerre, biztosan baj éri. Majd felhívta a figyelmét, hogy számtalan egyéb veszély is leselkedik rá, ha nem kerül le róla a rontás. Végül átadta a névjegykártyáját.
"Nem bánom, hogy elmentem hozzá, bár 25 ezer forintomba kerül, és totál humbug volt az egész - emlékszik vissza Renáta. - Félelmetes ház Angyalföldön, mintha egy filmbe csöppentem volna. Jézus-szobrok, bazári áruk mindenhol, habos függöny, giccsparádé. Szerintem nem volt képben, hogy ki vagyok, de a barátnőmre emlékezett, és azt üzente neki, hogy bajban van. Elmondta, hogy mindjárt transzba fog esni, felveszi a kapcsolatot a szellemekkel, meg felölti a vonásait annak, aki az átkot rám küldte, össze fog esni, nekem el kell kapnom, és így veszi le a rontást. Csukva volt a szeme, összevissza beszélt, meg csapkodta magát, el kellett kapnom a százkilós nőt. Látszott, hogy megjátszott az egész. Majdnem elröhögtem magam, és nem is értettem, mi a fenét keresek én itt. Pláne ennyiért. Mégis úgy vagyok vele, ha nem mentem volna el, soha nem látok ilyesmit."
