Mész a városban egy egytonnás autóval, mindenütt KRESZ-táblák, lámpák, mögötted, melletted, előtted csomó másik autó, busz, villamos, troli, ezek hol gyorsabban, hol lassabban mennek, hol neked kell elsőbbséget adnod, hol mások adnak neked elsőbbséget, gyalogosok mindenütt.
Mindenkinek más a vezetési stílusa, iskolai végzettsége, lakóhelye, lakáshelyzete, anyagi helyzete, pszichés állapota, reakcióideje, no meg persze az autóknak is más tulajdonságai vannak, máshogy gyorsulnak és máshogy lassulnak, régiek és újak, egy légzsák van bennük vagy nyolc, esetleg egy se.
Ja, persze mindezeket az autókat számodra teljesen idegen normális emberek vezetik.
De te ezeken nem nagyon gondolkodsz, ezeket nem méred fel, esélyed sincs erre, és persze, lehet, hogy az egyik kezed folyamatosan a duda felett remeg, de a legtöbbször egyszerűen csak vakon megbízol a többi autósban.
Megbízol abban, hogy nem vágnak ki eléd, amikor neked van elsőbbséged, ha zöld a lámpád, akkor csak mész, be se nézel a keresztutcába és így tovább.
A vezetésben a bizalmi elv betartása az egyik legerősebb norma. Amit pedig nem tanulunk mélyrehatóan a KRESZ során, egyszer elmondják, hogy van egy ilyen elv. Aztán a forgalomban úgyis látjuk majd működni.
Ha ez nem lenne, ha nem bíznánk vakon a másikban, akkor nem lenne semmilyen közlekedés. Nem lenne kiszámítható, megbízható, megjósolható. Akkor káosz lenne és anarchia.
Horror lenne, véres, halálos karambolokkal.
És persze vannak véres, sőt, olykor halálos közúti balesetek, de ez szinte elenyésző mennyiségnek számít ahhoz képest, amennyi a bizalmi elv működése nélkül lenne.
Egy párkapcsolatban viszont, ahol az emberek ismerik is egymást, ahol tisztában is vannak a felek a hasonlóságokkal és különbözőségekkel, különböző kvalitásokkal, ott épp a bizalmi elv a legnagyobb kihívás.
Mész a városban a szerelmeddel, mindenütt férfiak és nők, ilyenek és olyanok, szépek és csúnyák, okosak és buták, te ránézel az egyikre, a szerelmed meg rád. A szerelmed ránéz az egyikre, te meg a szerelmedre. Hogy akkor ez meg mi.
Persze, egy párkapcsolatban nem csak a féltékenység kezdi ki a bizalmat, az együttélés maga egy komoly bizalmi kérdés. Kiteregetett? Befizette a gyerekek ebédjét? Szeret még? Mi van, ha másra gondol szex közben? Vajon emlékszik a házassági évfordulóra? Kap ajándékot névnapjára? Vajon flörtöl is, amikor beül a barátaival, barátnőivel?
Analóg kérdések vezetés közben, ahol pedig nem ismerjük a másikat, fel sem merülnek.
De vajon miért nem?
Miért ilyen könnyű az egyik helyzetben a másikban bízni és miért ilyen nehéz a másikban?
Több válasz is létezik.
Az egyik, hogy a közlekedésben a bizalmi elv megsértése halálos is lehet, illetve ha nem is halálos, hát jóval nagyobb kockázattal járhat, mint a párkapcsolati bizalom megsértése. Aztán az is van, hogy a közlekedési kihágások esetén legtöbbször nem a két fél, hanem egy harmadik, a rendőrség intézkedik.
De a legfőbb különbség talán nem is ez. Hanem az, hogy egy párkapcsolatban sokan abban bíznak, hogy majd úgysem derül ki a bizalmi elv megsértése. Továbbá könnyen lehet arra hivatkozni, hogy egy párkapcsolat messze nem annyira objektív ok-okozati viszonyrendszerekből áll, mint a közlekedés, így a hibás megállapítása sem egyértelmű. Végül a közlekedési szabályok nem nagyon változnak, vagy ha mégis, akkor azt kitáblázzák.
Innentől adná magát, hogy elköszönjünk az autós analógiától, de én inkább csak még jobban belekapaszkodom.
Mert persze, egy párkapcsolatban csomó minden tudattalan, csomó minden nem racionális, csomó minden érzelmi alapon működik, és csomó minden változik, de kommunikálni itt is lehet. Sőt. Kötelező.
Pont azért, mert egy párkapcsolat során nincs minden kitáblázva, nincs minden leszabályozva, ami pedig mégis, az nem mindig egyértelmű, így aztán a szabály megszegésének sincsenek egyértelmű következményei. De ez talán rendben is volna, nem nagyon látom magam előtt, amint a felek az első randin rögtön egy szerződést is lobogtatnak a szál rózsa mellé.
Az önismeret viszont egy párkapcsolatban elengedhetetlen.
Aminek nemcsak az a része, hogy ismerjük magunkat a kapcsolat indulásakor, hanem az is, hogy tudjuk és fogadjuk el, hogy biztosan meg fogunk változni, sőt, a másik is meg fog változni, így aztán a párkapcsolat maga is folyamatos változásokon fog átesni.
Ha tehát már biztosak vagyunk a változásban, ha jól végiggondoltuk a dolgot, akkor – ahogy ez a közlekedésben is lenni szokott – táblázzuk ki, értesítsük a másikat arról, hogy valami megváltozott! Sőt, arról is lehet szólni, hogy valami éppen változáson megy keresztül.
Ezzel persze nem lesz minden válás megelőzhető és nem is kell ám minden válást megelőzni. De nagyon sok kapcsolat a kommunikáción, illetve annak hiányán bukik el.
Éppen ezért, amennyire csak lehet, érdemes egyértelműen kommunikálni.
Mert akkor a bizalom is könnyebb lesz.
Magunkban és a másikban is, a párkapcsolatban is.
Részlet a Trust című Hal Hartley-filmből, ami bár bizalmat jelent, nálunk valamiért a Semmi ágán címen futott.
